Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz mdk01 #14497 üzenetére

    Újólag pontatlanul fogalmaztam - ezúttal facsavar ügyben.

    Arra gondoltam valójában, hogy a már behajtott bútorlapcsavarok teherbírásában nem bízok.
    Amikor egy szekrény már a falon van, a háziasszony csak pakolja, pakolja. Akkor már senki nem gondol arra, hogy mekkora terhet visel épp. S gondoljunk bele, hogy egy mezei tányérkészlet súlya sem piskóta, aminél azért legtöbb esetben léptékkel több súlyt viselnek ezek a csavarok.

    Igaz, hogy mindezt úgy írtam, hogy magam sem találkoztam még bútorlapban elnyírt bútorlapcsavarral. A törések javarészét egyértelműen a vizet kapott tömörfa számlájára írhattam. És itt nem válogatott a bedagadt rost - a hatos, nyolcas reissercsavart éppúgy elnyírta, mint a négyest.

    A régi szakik a facsavart azért többnyire böcsülettel behajtották. Süldő koromban jártam én városunk (szerintem legjelesebb) asztalosműhelyében. Ott nemigen látott a facsavar kalapácsot. Olyannyira igényesen dolgozott az öreg, hogy arra is ügyelt, hogy a csavarok fejében a horony szálirányban álljon meg. Az építőipar az más tészta volt. Bele lehetett volna bolondulni napi sokszáz facsavart rendesen betekerni ilyenolyan csavarhúzóval. Híre sem volt még a csavarbehajtónak, PZ biteknek.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák