Ökölharc és felnőtt chat
A Yakuza 6 pontosan azt a receptet követi, mint elődei: egyfelől áll egy nagyszerűen megírt, rengeteg karaktert megmozgató komoly és sokszor érzelmes (és nem egyszer melodramatikus) történetből. Ez talán a legfontosabb komponense, és e tekintetben legfeljebb annyi kifogásunk lehet, hogy a hiroshimai kiruccanás miatt közel sem jelenik meg annyi régi ismerős a történetben, amennyit a sorozat eddigi viselkedése alapján várnánk. A központi történet most is millió eltérő küldetést vonultat fel; néha az okozza a gondot, hogy az éjszaka közepén egy álmos kisvárosban tejport szerezzünk, máskor pedig a Tokió legfontosabb területeiért vetélkedő kínai és japán bűncsoportok háborúját kellene valahogy túlélnünk.
A másik jellegzetesen yakuzás játékelem a millió mellékküldetés és minijáték, amelyek a központi történet komolyságától eltérően általában az abszurd felé vett lendületes kitérőként értékelhetők. Kazuma egy ízben például egy szexchat-függőnek próbál segíteni, és így maga is fejest ugrik ebbe a világba, és nemsokára már ő próbálja webcamen keresztül különféle csinos hölgyekről leimádkozni a ruhákat. A játéktermekben az Outrun, a Virtua Fighter 5 és a Space Harrier tökéletesen emulált verziói várnak ránk, lehet baseballozni és dartsot játszani, van karaoke, kimehetünk a tengerre halakat szigonyozni vagy a sikátorokba drónt hajkurászni, és a játék második felében már egy hostess-klubot is felkereshetünk. A kedvenc időtöltésem a saját banda bővítése és harcba vezetése lett: a küzdelmek rém egyszerű stratégiai játékként jelennek meg, az osztag fejlesztése sem komplex, ám mégis legalább öt órát töltöttem el csak ezzel a minijátékkal.
A központi történet eseményeit, illetve a mellékes dolgokat a két helyszínen való szaladgálás köti össze, és ez természetesen rengeteg bunyóhoz fog vezetni. A Yakuza-széria nagyon rég eredetileg a Streets of Rage-játékok efféle újragondolásaként indult, és bár ebből a koncepcióból nem sok minden maradt meg 2018-ra, az tény, hogy rengeteget fogunk verekedni mind a missziók során, mind véletlenszerű jelleggel az utcákon kóborló részegek, jakuzák, suhancok, jaszkarik és más nagypofájú legények közt. Kazuma természetesen kiválóan állja és még lelkesebben szórja a pofonokat és a rúgásokat, és természetesen a tereptárgyak most is kiváló lehetőséget adnak ellenfeleink arcának betörésére – nincs is annál szebb látvány, mint amikor egy biciklivel verünk laposra egy rakás hangoskodó alakot. A harcrendszer nem különösebben mély, inkább a gyors és látványos bunyóra megy rá, mintsem a kifinomult manőverekre, stamina-menedzselése vagy bármi hasonló taktikus dologra. Kazuma fejlesztése természetesen most is fontos dolog, a flörtölési képességeit éppúgy tudjuk javítani, mint alkohol-tűrését, ökleinek erejét, vagy épp a harci kombóinak számát. Ezúttal öt eltérő XP-kategóriát fogunk gyűjtögetni, és mindegyik más képességek és bónuszok megvásárlására alkalmas.
Ha vákuumban nézzük, a Yakuza 6 nagyszerű játék: története – fantasztikus átvezető videóinak tömegével – magával ragadó, a bunyók is kellően rövidek ahhoz, hogy sose unjuk meg őket, az elvadult minijátékok pedig most is kiváló szórakozást nyújtanak. Az azonban mindenképpen igaz, hogy mind a Yakuza 5, mind pedig a Yakuza 0 ennél sokkal gigantikusabb kaland volt. Nem szimplán a játékórák számáról van szó (bár valamicskét az is csökkent: pusztán a sztori valószínűleg most 20 óra alatt letudható, de a mellékes dolgok ezt könnyedén meg is tudják duplázni), de a fejlődési rendszer is egyszerűbb lett, és hiába van sok minijáték és mellékes időtöltési lehetőség, e téren az elődök jóval monumentálisabbak voltak.
Biztos vagyok benne, hogy nem tetszik mindenkinek ez a sorozat: sokak számára lassú, mások talán tömény „japánságát” viselik nehezen (angol szinkron sincs), vagy épp tényleg viszonylag egyszerű harcrendszerében találnak kivetnivalókat. A hatodik, lezáró rész ironikus módon azonban kiváló alkalom a Yakuza-újoncok számára, hogy megismerjék a sorozatot. A főmenü tartalmazza a korábbi részek összefoglalásait, a nyomozásra koncentráló történet pedig kellő gyengédséggel vezeti be a játékost a jakuza-családok, -klánok és -szövetségek fura életébe. Ha pedig valakitől amúgy sem idegen a japán környezet, a Yakuza 6 tökéletes választás lehet számára, hogy virtuálisan felkeresse ezt a különleges, hangulatos és feledhetetlen világot.
A Yakuza 6: The Song of Life kizárólag PlayStation 4-re érhető el.
Pro:
- Rendkívül jó történet és karakterek;
- sok opcionális lehetőség;
- élmény elveszni a világban.
Kontra:
- Kisebb, mint két elődje.
85
Grath
