Kaland-játék-kockázat
De ami tényleg kiemeli a Telltale újkori játékait minden félig-meddig hasonló próbálkozás közül, az a döntési szabadságunk mértéke. Noha ez néha természetesen illúzió, igen sokszor fogunk majd fontos, nehéz döntéseket meghozni, melyek néha egy pillanat múlva, máskor két epizóddal később éreztetik hatásukat. Míg a The Walking Dead központi témája a „mit áldozol fel a túlélésért?” volt, addig a Wolf Among Us a maga politikusabb környezetével a rend, illetve az elveink közti határvidéken játszódik, és sokszor azon őrlődünk (a feszültség érdekében a legtöbbször szűkös időlimittel sújtva), hogy sheriffként az amúgy logikus törvényt tartassuk be, vagy inkább nézzünk félre, amikor egy amúgy jóindulatú haver valami stiklit csinál. Egyedüli jó reakció, tökéletes válasz sosincs: jó szívünk az egyik irányba húz minket, rajongott, ám a törvény betűjében hívó főnükünk, Hófehérke pedig a másikba taszigál – kérges szívű farkasember legyen a talpán, aki nem bánkódik egy-egy döntése után, aki nem bánja meg szinte azonnal egyik-másik húzását.
Az összesen öt fejezetből álló évad ugyan nem tudja végig ezt az intenzív szintet hozni – a főleg háttérinformációkkal foglalkozó harmadik felvonás talán a leggyengébb – de azért mindig lesz néhány emlékezetes pillanat. A záró fejezetben pedig aztán összeérnek a szálak, és a játék utolsó órája tényleg ezerféleképpen alakulhat, attól függően, hogy korábban kivel voltunk rendesek, kit hagytunk életben, mikor követtük a törvényt, és mikor engedtünk inkább utat együttérzésünknek, bosszúvágyunknak, ilyen-olyan kéréseknek.
Sajnos azonban semmi sem lehet tökéletes, és ahogy a Telltale átmentette előző játékának szinte minden jó pontját, úgy a rosszakat sem hagyták el. Konzolon néha érthetetlenül szaggat a játék (ami egyes akciójelenetekben tényleges hátrányt is jelenthet), tableten az irányítás nem mindig ideális, PC-n pedig bugok színes kavalkádja várja az érdeklődőket. A legérthetetlenebb például az, hogy ha nem-angol karakterek vannak a Windows-felhasználónevedben (és így a játék mentési mappájának elérési útvonalában), akkor nem fogsz tudni menteni. Könyörgöm, ez két éve is pontosan így volt, és ennek megfelelően nem kevesen balhéztak miatta internet-szerte!
Reméljük, hogy a Telltale felvesz néhány lelkiismeretesebb programozót, mert jövőre ismét tele leszünk a játékaikkal. Érkeznek a Tales from the Borderlands, illetve a Game of Thrones feldolgozásaik első évadjai, és remélem a Wolf Among Us folytatása is. Mert Bigby nagy nyomozása ugyan lezárult, de hát aki tudja, hogy 2002 óta a Fables képregények hány ezer oldalt töltenek meg, az azzal is tisztában van, hogy sok-sok évadra lenne anyag a játékfejlesztőknél. Én mindenesetre szívesen visszatérnék ebbe a neonszínű, cigarettafüstös, furcsa világba.
| Értékelés | |
| 4 | Játékmenet: Rákattintasz az ikonnal jelölt tárgyakra, elbeszélgetsz mindenkivel, néha QTE-harcba bocsátkozol – a játékmenet sekélyes, de ezt sikerült feledtetni. |
| 10 | Hangulat: Varázslatos világot deríthetünk fel, amelynek minden helyszíne fura figurákat, vicces párbeszédeket, vagy legalább nagy pofonokat kínál. |
| 9 | Grafika: Sikerült szinte teljesen átemelni a képregény disszonáns színeit, vastag vonalakkal megrajzolt háttereit, stílusos szereplőit. |
| 9 | Hangok: Itt nincs hiba: remek szinkronszínészek tolmácsolják a jól megírt szövegeket, és a háttérbe húzódó zenék is építik a hangulatot. |
| 8 |
Összességében: |
