Sokan leszólják az úgynevezett "budget", olcsó játékokat, azonban ezek sokszor kellemes csalódást okoznak a játékosnak az agyonsztárolt, hiper-szuper grafikás szeméthegyekkel szemben. Én anno a Blacksite-ot kedveltem meg, most lássunk egy hasonló alapokból (UT3 engine) építkező, még ennél is terjedelmesebb játékot!

A játék

Nos, a Turok (semmi köze a régi turkokhoz) egy újabb budget játék, amely UT3 motorra épül, emígy grafikailag megint nem várhatunk tőle sokat (pl. nincs élelmosás). Ezzel az engine-nel az egyetlen szép játék a Bioshock volt, ám a szőrös élek még ott is gyakran bezavartak a képbe, főleg, ha a játékost nem foglalta le a játékmenet. Ez Bioshockban ritkán fordult elő, lássuk hát, mi a helyzet a Turok-kal.

A játékot normál szinten érdemes játszani, ezen valóban reálisak a sérülések. Mentési lehetőség nem áll rendelkezésünkre (akárcsak a tökéletesen hasonló Blacksite-ban), hiba esetén egész szinteket vagyunk kénytelenek újrajátszani a legutóbbi mentési ponttól. A gyorsmentés értelmetlen, mert az is a legutóbbi checkpoint-ot tárolja el.

Az ellenfelek intelligenciájával nincs nagy probléma, bár lopakodva könnyű megközelíteni őket. Amikor észrevesznek, összehangoltan támadnak. Fegyverünk többféle lehet, akár kombinálhatjuk is őket, pl. 2 géppisztoly, vagy géppisztoly és shotgun (utóbbi nagyon nyerő, ha sok dinó közé keveredünk). A katonai bázison lőhetünk a veszélyes hordókra, ezek felrobbanva sok kellemetlenségtől megkímélhetnek minket, főleg, ha megvárjuk, amíg a közelükbe ér az ellen. Oda már ne engedjük őket, mert hajlamosak meggyújtani és ránk dobni. A csöndes íjjal igyekezzünk fejbe találni, máskülönben problémáink nagyságrendekkel növekedhetnek, ha a cél pl. egy katona volt, aki riadóztatja társait.

"A dinoszauruszok húst esznek. Te hús vagy. Menekülj!"

Hasonló épületes tanácsokat kapunk az elég hosszú betöltések alatt. Ugyanakkor ez kissé téves is, a játékban ugyanis növényevő dinókkal is találkozunk. Amúgy a dinók viselkedését nagyon jól behangolták a készítők. A növényevők békésen legelésznek, és amíg nem zargatjuk őket, nem törődnek velünk. A megközelítésük viszont már zargatásnak számít!

A Velociraptorok természetesen rögtön támadnak, mihelyst észrevesznek minket, de nem csak ránk, hanem az ellenséges katonákra, és a Tyrannosaurusokra is. Az óriáshüllő természetesen szétszaggat mindent, ami veszélyt jelenthet a territóriumára, legyen az raptor, más dinó, vagy ember. Összességében számunkra az a jó, ha várunk, amíg az ellenfelek megritkítják egymás sorait. Dinókra amúgy is érdemesebb fedezékből vadászni, amelynek megteszi egy sziklapad (ha elérjük, ők pedig nem), vagy egy korhadt fatörzs. Ezzel is vigyázni kell, a kisebb raptorok is (van belőlük rengeteg) könnyedén beleférnek, nem csak mi. A fentiekből következően többféle taktikát is választhatunk. Elosonhatunk "fű alatt" (vigyázat, ha egy rakás Raptor harcol egy T-Rex-szel, attól pár még rájöhet, hogy mi könnyebb zsákmány vagyunk, mert nem rossz a szimatuk), beleugorhatunk a harc közepébe, levadászhatjuk a harc után megmaradt ellenségeket, ahogy tetszik, csak a kiírt célt kell teljesítenünk.

"Mi is az a hússzökőkút? Próbálj meg pontosan eltalálni egy dinót gránáttal!"

A sztori szerint egy lázadó katonára és csapataira vadászunk egy idegen bolygón, amely jóval fiatalabb a Földnél, és valahogy ugyanolyan létformák népesítik be, mint bolygónkat egykor. Emlékeink szerint viszont valaha ezzel az emberrel együtt szolgáltunk. Azt is megtudjuk, hogy bizonyos múltbéli emlékek miatt társaink nem igazán kedvelnek minket. A többi a játék során alakul.

Az mindenesetre elmondható, hogy minél "beljebb" haladunk a sztoriban, annál vérfagyasztóbb lesz a játék, és annál jobban örülünk, hogy a reális normál fokozaton indítottunk. A fára mászó, villámgyors hüllők rohamánál, jobb takarékoskodni a lőszerrel, és a dinók zömének kinyírását társainkra hagyni, de persze máskor is élhetünk kollégáink segítségével. A csöndes, késes gyilok sokszor segít, ha a nagy fűben elrejtőzve vadásszuk le az ellenséget, így a a katonák például nem tudnak segítséget hívni. Ha látható helyen hagyjuk a hullákat, akkor persze az első arra járó őrszem riadóztat, ha csak nem végzünk vele is. Jó poén, ha - mint nekem sikerült - a dinókat összezavaró flare-t egy raptor orrára lőjük, nálam például teljesen megzavarodott, ráadásul két társával is remekül összeveszett.

Aztán, amikor már azt hinnénk, hogy egész jól elbánunk az ellenséggel és a dinókkal, jön a T-Rex. Egyetlen szerencsénk, hogy flare-rel egyrészt megzavarhatjuk a dinókat, másrészt, ha szemfülesek vagyunk, a játék készítői hagytak nekünk búvóhelyeket, ahol egy raptorcsapat, vagy éppen a hüllők királya elől megbújhatunk. Vigyázat, előszeretettel dugják be a fejüket fedezékünkbe, hogy leharapják a miénket! Ha a T-Rexet sikeresen ledöntöttük a lábáról, gyorsan végezzünk vele! Persze, mielőtt azt hinnénk, több meglepetés már nem vár ránk, természetesen kapunk mást, történetesen óriás skorpiókat, és hatalmas vízi szörnyet. Más trükkökkel lehet elintézni őket, mint a dinókat. Használjuk bátran a lángszórót, és különösen figyeljünk a láva kipárolgásaira.

Grafika

A játék méretében (bő másfél dupla DVD) még a nem túl hosszú játékidejű Blacksite Area-51-et is meghaladja, ám ez a hatalmas méret nem igazán észrevehető textúrákban, vagy más grafikai objektumokon. A fák kevés poligonból épülnek fel, grafikájuk nagyjából egy Jedi Knight-énak felel meg, amely pedig nem mai program. Élsimítást hiába is próbálunk driverből rákényszeríteni, a program figyelmen kívül hagyja. Kárpótlásul a szőrös élek csak akkor válnak zavaróvá, ha megállunk nézelődni, mert mihelyst picit is mozgunk, az engine már eldolgozza őket. A grafikai hiányosságokat a játék remek sebességével pótolja, ugyanis minden grafikát maximumra téve (amit lehet a játékból), nagy felbontáson is zökkenőmentesen fut.

Az élőlények kidolgozása nagyon jó, főleg a dinóké, amelyek bőre valóban élni látszik. Az ipari objektumok eléggé sablonosak, egysíkúak, a növényzet a színkavalkádnak köszönhetően valamivel elviselhetőbb egy grafikára igényes játékos számára. A legjobb végül is az, hogy a kissé nyögvenyelős indulás után felpörög a játék, és az ember egészen megfeledkezik a grafikai hiányosságokról, főleg, amikor némi municíót próbálunk meg összeszedni pár szerencsétlenül járt elődünk csontjai közül, aztán a dzsungelből hirtelen egy jól megtermett Velociraptor zuhan a nyakunkba. Ilyenkor jó, ha 2. fegyvernek (vagy elsőnek) a kezünk ügyében van a shotgun, de a kés, vagy a rugdosás is jól jöhet (ez utóbbit a játék felajánlja, ha bajba kerülnénk). Ami még szépnek mondható, az a füstök és vizek, illetve az ég megvalósítása, a kipárolgással teli, lápos barlangok nagyon élethűek.

Hangok

A hangokkal önmagukban nincs baj, viszont a beállításukkal el lehet játszani egy darabig, mert rendesen össze tudnak keveredni, a beszéd például szinte érthetetlen, ha nincs a zene hangerejének duplájára állítva, és a környezeti zajokat sem árt lejjebb venni. Lehet, hogy egy 5.1-es rendszeren jobban szólna, én viszont sztereóban játszom. A katonák hanghordozása élethű, a zene pedig hangulatosan festi alá a történéseket, fokozva a magunkra utaltság érzését, és az aprócska ember félelmét a dinoszauruszoktól. Hogy úgy mondjam, az ember, belemelegedve a játékba, teljesen "beparázik", és már csak a túlélés foglalkoztatja.

Irányítás

Az irányítás az FPS-eknél megszokott sémát követi, de a beállításon változtathatunk. Ami érdekes újítás, az a kitérő ugrás. Nem simán felugrunk az oldalazásra ugrást nyomva, hanem érezhetően oldalra vetődünk egy jó nagyot, ami nagyon jól jön, amikor felugrik az egy négyzetméterre eső tépőfogak száma a közvetlen környékünkön. Környezetünk látószögünkkel együtt mozog, nagyon ütős a remek ötlet megvalósítása!

Kellemesen üde, és eredeti színfolt a játékban, hogy amikor elkap minket egy dino, külső nézetbe váltva láthatjuk, amint torkon ragadjuk, és az egérgombokkal vezérelve döfködhetjük a nyakába a kést, miközben ő a fogaival próbál szétmarcangolni minket. Egyszer az irányítás gombokra adta a kés vezérlését, ez totálisan nem működött. Egyébként a létramászás is külső nézetes, mint a Riddick EfBB-ben, de ez itt sem igazán zavaró.

És most pár szó a hiányosságokról

Ami a legfontosabb, hogy nincs mentési lehetőségünk, így ha elszúrunk valamit, kezdhetjük elölről az adott pályaszakaszt. Meg kell viszont jegyezni, hogy ha okosan haladunk előre, a visszatöltésre ritkán van szükségünk. E játékban a reális játékszint a "normal", efelett készüljünk a könnyű és gyors halálra, azaz a gyakori ismétlésekre.

A játékot muszáj végigjátszani, nagy részben a játékélmény, de szintén nem kis részben irdatlan terjedelme miatt is, ugyanis bő 16GB-ot foglal el merevlemezünkből. Amit fontos megjegyezni, és amit használhatunk, ha végképp nem bírnánk valamivel, az a felhasználói fájlok átszerkesztése. Én a vízi szörnynél alkalmaztam, mert nem akartam 25-ször visszatölteni, menet közbeni mentések híján. Hasonló a helyzet a végső T-Rex-harccal, amelyben a hüllő sokszorta olyan erős, mint amelyikhez egyszer már szerencsénk volt, pedig ugyanolyan. Itt egy normális (tehát 400 helyett 500) sebesség elég már, hogy elfussunk előle két támadás között. Normál beállításokkal négyszer haltam meg, mire sikerült leszámolnom vele. Ha már a játék csal:

TurokGame -> Config könyvtárban keressük ezeket a fájlokat (és szerkesszük tetszés szerint):

TurokPawnEasy.ini
TurokPawnMedium.ini
TurokPawnHard.ini

Keressük az alábbi bejegyzést:

[TurokGame.TurokPawnPlayer]
mDefaultHealth=400
mBaseGroundSpeed=300

Ezt változtassuk meg az alábbiak szerint

mDefaultHealth=90000
mBaseGroundSpeed=500

Előbbitől 225-ször nehezebben halunk meg (állítsuk inkább kisebbre, reálisabb értékre, bár ez is csak a vízi szörnyhöz kell), utóbbi segítségével normális sebességgel tudunk futni és sprintelni, nem lassítva (állíthatjuk nagyobbra, de irreálissá teszi a játékot).

Természetesen az ellenségek tulajdonságait (pl. egészségét) is állíthatjuk, ami ajánlott is, hiszen nehezebb fokozatokon egyszerűen lassabbak és gyengébbek vagyunk, míg az ellenfelek erősebbek, ez aztán totálisan irreálissá teszi a játékmenetet.

Összegzés

A játék az FPS műfaj kedvelőinek ajánlott darab, remek borzongást és szórakozást kínál. Ha a grafika hiányosságairól megfeledkezünk (ami a játékmenet mellett nem is olyan nehéz), illetve kiküszöböljük a két főellenség túlzott erőfölényét, kimondottan élvezetes, és az ember teljesen belefeledkezik, miközben totál rémületben próbál megszabadulni a csapatostul támadó, földön közlekedő vagy repülő és savat köpködő dinóktól, óriás skorpióktól vagy megsemmisíteni a kegyetlen és hatalmas T-Rexet.

Értékelés: 8/10

További sok-sok képmentést találhattok a honlapomon a Programok szekcióban.