Az erő van ezzel
A négy évvel ezelőtt megjelent Jedi: Fallen Order hamar belopta magát a szívembe. A számomra többnyire csalódást okozó előzmény- és folytatásfilmek, illetve az EA égisze alatt piacra dobott középszerű, mikrotranzakciókkal telepakolt Star Wars játékok után végre érkezett egy alkotás, aminek sikerült megragadnia az eredeti filmhármas varázsát és szellemiségét. Cal Kestis, a hányattatott sorsú jedi növendék, illetve a Mantis legénységének képében egy szerethető szereplőbrigádot kaptunk, egy fordulatos, érzelemdús történet keretében – az első trilógiára jellemző, gegektől mentes, természetes humorral fűszerezve. Emellett visszatértek a buddhista motívumok és bölcseletek is, melyek segítettek visszaállítani azt az Erőt körüllengő misztikumot és varázslatosságot, ami elveszett az új filmekben. Mindez pedig rá lett pakolva egy nagyszerű játékmeneti gerincre, ami számos izgalmas és emlékezetes pillanatot okozott, elég csak az AT-AT-s szegmensre, Zeffo romjainak felfedezésére, Ilum hóviharában való bolyongálásra, vagy csak a stílusos harcokra és néhány ötletes logikai feladványra gondolni. Nos, 45 órányi gameplay után elmondhatom, hogy akinek tetszett a Fallen Order, az a Survivorrel sem nyúlhat mellé. Méltó folytatás lett – még akkor is, ha bizonyos pontokon visszalépésnek érzem a Cal Kestis trilógia kezdődarabjához képest.
Jó Star Wars sztorit találni manapság olyan nehéz, mint tűt a szénakazalban, s mivel történetesen a Survivoré igencsak kiemelkedőre sikeredett, a lehető legkevesebbett szeretnék róla elárulni, meghagyva a kedves olvasóknak a felfedezés varázsát. Öt évvel járunk a Fallen Order eseményei után. A Mantis legénysége szétszéledt a galaxisban, hősünk, Cal Kestis azonban továbbra is folytatja a küzdelmet a birodalom ellen új csapatával, a Zsivány Egyesből ismert Saw Gerrera lázadóparancsnok irányítása alatt. A csapat egy akciója azonban balul sül el, így elindítva néhány teljesen váratlan esemény sorozatát, melyek Calt először egy többszáz éves, High Republic korból származó Jedihez vezetik. Azonban a történet fő mozgatórugója mégis egy rejtélyes, szinte megközelíthetetlen bolygó legendája lesz, mely új és biztonságos otthont adhat a birodalom hatalmát megtörni kívánó lázadók számára – ennek felkutatásához azonban a Mantis egykori legénységének segítségére is szükség lesz.
[+]
A történet minőségileg néhol a Fallen Order alá száll, néhol pedig fölé emelkedik, összességében viszont hasonló szintet hoz, mégha nem is annyira konzisztensen. A tétek nagyobbak, mint valaha, és mint trilógiabeli középrész, A Birodalom visszavághoz hasonlóan jóval sötétebb folytatásra számíthatunk, tele drámával, feszültséggel, tragédiával – de közben mégis valami fénnyel és reménnyel az alagút végén. Az összképet egyedül a valódi, folytonosan visszatérő antagonista hiánya árnyékolja be, illetve van egy fontos csavar, ami csukott szemmel is előre látható – bár ettől függetlenül mégis nagyot sikerült ütnie. Illetve bár hangzatos a 45 órás (100%-os) játékidő, a sztori nem lett hosszabb, mint a Fallen Order esetében, így néha kicsit széthúzottnak, szitásnak érződött.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
