Egy Move nem Move
Eddig tökéletesen megvoltunk egyetlen Move-val, a most következő játékokhoz viszont, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott egy második vezérlő beszerzése, máskülönben a játékélmény szenved csorbát. Itt jön elő talán a Move egyetlen hátránya a Kinecthez képest, azaz mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk akkor, ha az előbbi három játékmóddal akarnánk négyen, vagy az alábbiakkal ketten játszani (több kontrollert nem képes kezelni a PS3), míg a Microsoft platformján csak a kamerát kell megvenni és mehet is a móka.
Skiing
A téli sportokkal kapcsolatban semennyire sem vagyok képben, azt sem tudom, hogy a téli olimpián van-e a játékban szereplő lesiklás, mert számomra furcsa, hogy négy versenyző indul neki a több kilométeres szakaszoknak egymást lökdösve, szaltózva - márpedig itt ez történik. Elsőre meglepő, másodikra viszont már igen szórakoztató. A kontrollerekkel itt tényleg imitálnunk kell a sportágat, az elrugaszkodástól kezdve, a botokkal való gyorsításon át, a guggolással való sebességnyerésig. Ha valahol, akkor itt tényleg nehéz elbliccelni az egészségesen játszást, túlléptünk már a Wii Sports-féle csuklórángatásos győzelmeket. A Skiing grafikailag az elmegy kategóriában van, a hó helyenként elég kidolgozatlan, a fák gyér kidolgozottsága leginkább a kimentett képkockákon szúr szemet, de olyan nagyon nem zavaró. Egyszer itt sikerült beakasztani a játékot, talán hirtelen megijedt a motor, hogy három opponenst kell a karakterem fejére ejteni egy nyíltabb terepen. Combra dolgoztat meg a leginkább, mivel én sokat sportoltam, csak a bronz fokozat kitolása után kezdtem érezni, hogy ha most folytatom, akkor holnap érdekes lesz lépcsőt mászni, a haverok már egy-két menet után kezdték keresni, miként lehetne kicsit kijátszani a rendszert, hogy ne dőljenek ki olyan hamar.
Boxing
Amennyire vártam, annyira csalódtam a Sports Champions 2 boxolásában. Alap módnak mondható a Wii Sports és a Kinect Sports óta, az első részbe valamiért mégsem került bele, de legalább kárpótolt minket az élvezetesnek mondható gladiátorharc. Ezek után az elvárások magasabban voltak, mint kellene, viszont még egy alacsonyabban lévő lécet sem sikerülne megugrania ennek a sportágnak, nem is értem, hogy hogyan lehetett ezt ennyire eltolni, mikor adná magát a dolog. Egyetlen vezérlővel vicc az egész, a beállított kezünkkel tudunk csak ütni, a másik karunk gombokkal vezérelhető. Második Move bevetése sem sokat segít, habár már mindkét kezünkkel oszthatjuk az egyeneseket, de valamiért mindig lassan csapunk, a program nehezen különbözteti meg, hogy melyik csapásba adunk bele apait-anyait, ráadásul a sebesebb mozdulatoknál hibázik az irányító meghatározásánál, hiába pörög 60FPS-sel a PSEye. A Kinectes boxnál ennyi ugrabugra után kivert a víz, itt viszont csak a kedvem ment el az egésztől ugyanannyi játékidő alatt. Védekezni a T-gomb segítségével tudunk, ami szintén furcsa. A grafika itt is csak a funkcionális kategóriáig ér fel, de talán nem is várható el, hogy más, ringben játszódó (EA Sports MMA, WWE) produktumok szintjét kapjuk meg - és még is húzhatjuk a szánk.
Archery
Végére maradt az egyetlen visszatérő sportág, az íjászat. Az előző rész egyik legjobb darabja volt, most sincs ez másképp. Egyetlen vezérlővel is nagyon jól vezérelhető, az irányító ez esetben a jobb (vagy bal) kezünket imitálja, azaz hátra kell nyúlnunk a nyílvesszőkért, majd kihúznunk az ideget. Második kontrollert bevetve viszont új célzással, sokkal élethűbben játszható, ilyenkor a másik kezünk a kifutón van. Itt szintén kidomborodik a Move pontossága, a fárasztó sportágban nagy kihívás a messzebb lévő célpontokat eltalálni. A kihívás mód vicces, hullámokban "fatábla-zombik" indulnak felénk, három életünk és pár percünk van a kiiktatásukra - természetesen fejlövéssel, ami kombókba szőhető a pontzuhatagokért. A bossharc itt igen hosszú, de legalábbis akut izomlázzal jutalmaz minket a program. Minden egyes íjászat játékmódot felvonultat egy huzamban és ezt még megfejeli egy frappáns memóriajátékkal, ahol a pontosság mellett a gyorsaság hatványozódik. Magasabb szinten a gépi ellenfelünk igyekszik keresztbe tenni nekünk, azaz kilövi előlünk a felfedett képek párjait. A grafika kellemes, bár a fák még itt is hagynak kívánnivalót maguk után, ez főleg az első résszel való összehasonlítás során erősödik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
