Bevezető
Minden 2006-ban kezdődött, amikor a Nintendo forradalmat hirdetett, szembe ment az elvárásokkal és piacra dobott valamit, ami megváltoztatta a videojáték-ipart. Ez volt a Wii, a forradalom eszköze pedig az újfajta irányítást lehetővé tévő mozgásérzékelős kontroller volt. Ezzel sikerült egy olyan réteget bevonni a piacra, akik eddig ódzkodtak a hagyományos játékoktól, a bonyolult kontrollerekről és irányítási metódusoktól - ők a Casual réteg. A Wii kategóriájában egyeduralkodónak számított, konkurencia nélkül az eladások szárnyaltak. Ezt neszelte meg a Sony és a Microsoft, az ellencsapás viszont csak négy évvel később, 2010-ben érkezett. A redmondi óriás továbbgondolta az egész mozgásérzékelést és magát a játékost helyezte központba, a "Te vagy a kontroller" szlogen keretében napvilágot látott a Kinect, mely sikeres terméknek mondható. A japán vállalat nem vállalt ekkora kockázatot radikális változtatással, inkább a Nintendo által kitaposott ösvényre lépett és tökélyre fejlesztette annak alapkoncepcióját - megszületett a Move.
A Move tehát nem több, mint aminek szánták: minden innovációt nélkülöző, egy okos ötletet fejlesztve továbbvivő, feladatát maradéktalanul betöltő megoldás PlayStation 3-ra. Egy mozgásérzékelős platformot sportjáték-kollekciókkal a legkönnyebb eladni, a Move sajátja pedig a Sports Champions volt megjelenéskor. Az amerikaiak a Starter Pack részeként kapták meg, mindenütt máshol külön értékesítették a hat sportágat (bocha, röplabda, íjászat, disk golf, gladiátor viadal, asztali tenisz) tartalmazó játékot. A média, mint szinte minden mozgásérzékelős játékot, igen vegyes értékelésekkel jutalmazta a Sony San Diego és Zindagi Games produktumát, ettől függetlenül, ha kötelező nem is, de igen ajánlott vétel volt a friss Move tulajok számára a 2010-es bemutatkozáskor. Két évet kellett várni a folytatásra, ami további öt sportágat vonultat fel és próbál több helyen túlmutatni elődjén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!