Hirdetés

Sports Champions 2 - teszt

Bevezető

Minden 2006-ban kezdődött, amikor a Nintendo forradalmat hirdetett, szembe ment az elvárásokkal és piacra dobott valamit, ami megváltoztatta a videojáték-ipart. Ez volt a Wii, a forradalom eszköze pedig az újfajta irányítást lehetővé tévő mozgásérzékelős kontroller volt. Ezzel sikerült egy olyan réteget bevonni a piacra, akik eddig ódzkodtak a hagyományos játékoktól, a bonyolult kontrollerekről és irányítási metódusoktól - ők a Casual réteg. A Wii kategóriájában egyeduralkodónak számított, konkurencia nélkül az eladások szárnyaltak. Ezt neszelte meg a Sony és a Microsoft, az ellencsapás viszont csak négy évvel később, 2010-ben érkezett. A redmondi óriás továbbgondolta az egész mozgásérzékelést és magát a játékost helyezte központba, a "Te vagy a kontroller" szlogen keretében napvilágot látott a Kinect, mely sikeres terméknek mondható. A japán vállalat nem vállalt ekkora kockázatot radikális változtatással, inkább a Nintendo által kitaposott ösvényre lépett és tökélyre fejlesztette annak alapkoncepcióját - megszületett a Move.

A Move tehát nem több, mint aminek szánták: minden innovációt nélkülöző, egy okos ötletet fejlesztve továbbvivő, feladatát maradéktalanul betöltő megoldás PlayStation 3-ra. Egy mozgásérzékelős platformot sportjáték-kollekciókkal a legkönnyebb eladni, a Move sajátja pedig a Sports Champions volt megjelenéskor. Az amerikaiak a Starter Pack részeként kapták meg, mindenütt máshol külön értékesítették a hat sportágat (bocha, röplabda, íjászat, disk golf, gladiátor viadal, asztali tenisz) tartalmazó játékot. A média, mint szinte minden mozgásérzékelős játékot, igen vegyes értékelésekkel jutalmazta a Sony San Diego és Zindagi Games produktumát, ettől függetlenül, ha kötelező nem is, de igen ajánlott vétel volt a friss Move tulajok számára a 2010-es bemutatkozáskor. Két évet kellett várni a folytatásra, ami további öt sportágat vonultat fel és próbál több helyen túlmutatni elődjén.

A játék

"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell! A karosszékből álljanak most fel! Ez a kis torna néhány percen át. Ne tessék félni senkinek sem árt!"

Simán helyt áll a hetvenes évek nagy "slágere", ugyanis nem, hogy szórakoztató, de még egészséges is eldobni pár menet erejéig a DualShock kontrollert és csápolni egy keveset a TV előtt. Habár az egész test megmozgatásában a Kinect jár az élen, de aki teljesen bele éli magát, az a Sports Champions 2-vel is ledolgozhatja a vasárnapi ebédet. Vegyük kezünkbe a Move-ot és a játék elindulása után választhatunk a Free Play, Party Play és Cup Play. A Free Play nem szorul komoly magyarázatra, itt mi magunk szabjuk meg a meccsek hosszát, a napszakot, a nehézséget, gyakorlatilag mindent. Party mód alatt többedmagunkkal vitelezhetjük ki a meccseket, míg a Cup Play az egyjátékos mód, ahol folyton erősödő ellenfelek és kihívások során kell helyt állnunk, az osztályok végén meg egy-egy táposabb "főellenség" ellen kell érvényesülnünk.

Hirdetés

Mielőtt nekiállnánk bárminek is, karaktert kell létrehoznunk vagy választani egyet a meglévők közül. A Sims-mélységig lenyúló generálóval testalkattól kezdve fizimiskán és hajviseleten át a ruházkodásig és annak színezéséig, mintázásáig megannyi lehetőség áll rendelkezésünkre. A ruhatár nagyjából kétharmada elsőre zárolt, ezeket Cup Play alatt tudjuk megnyitni és tovább csinosítgatni karakterünket.

Tennis
Erre a sportágra voltam a legkíváncsibb, ugyanis ez minden platform sportjáték-kollekciójában helyet kapott. Egyetlen "fagyival" is tökéletesen kezelhető, az első részben megismert kalibráció bár elmarad, a játék az esetek többségében helyesen követi le mozdulatainkat. Izgalmas, hogy nem mindegy, miképp tartjuk a képzeletbeli ütőt, hogyan csavarjuk, döntjük, suhintunk vele. Persze itt sem tökéletes minden, sokszor hibázik a program, talán nem sikerül a kamerának a nagyon gyors mozdulatokat lekövetnie. A grafika itt nem kimagasló, sok helyen elavult, a salak egybefüggő műanyagnak hat, az éjszakai pályák siralmasak. A mozgással nem kell törődnünk, a program elvégzi ezt helyettünk, sokszor szitkozódásra késztetve magasabb fokozaton. Egyedül csak előrerohanást tudunk kivitelezni, ekkor egy kis gyakorlás után lecsaphatjuk az opponens labdáját, mondanom sem kell, party play alatti bevetése a lángoló labdával együtt vicces reakciókat válthat ki. Ami furcsa benne, hogy a személyzet (labdaszedők, stb) csak statikus pályadíszek.

Bowling

A való életben szeretek a haverokkal bowlingozni járni, meg van annak is a maga hangulata, hogy beülünk négyen-öten a magunk pályája mellé és pár liter sör és boroskóla málnaszörp és limonádé mellett eltöltünk másfél-két órát eme végtelenül egyszerű sporttal. Kíváncsi voltam hát, hogy a Sport Champions 2-ben hogyan sikerült megoldaniuk a fejlesztőknek. Elég jól, sőt, mondhatni ennél jobban nem is lehetne lemodellezni a sportot. Természetesen egyetlen Move-ot igényel a játék, amin party módban osztozkodunk a többiekkel. Talán csak én vagyok rutinos, de a harmadik strike után felvontam a szemöldököm és örömmel konstatáltam, hogy sikerült összehozni egy spare-t is. Ó, ha a valós pályákon menne ennyire... Szerencsére megbizonyosodtam, hogy nem olyan könnyű azért ez sem mikor mást odaállítottam a TV elé, hogy gurítson párat. Itt számít, hogy miként és milyen sebességgel indítjuk a golyót, valamint mennyire csavarjuk meg. Egyszerű, mint a másodfokú egyenletek megoldóképletének lepuskázása. A grafika nem egetrengető, de nem is csúnya, a funkcionálisnál magasabban van, de még a korongon is akad szebb nála.

Golf
Mindig is szkeptikusan álltam hozzá a golfhoz, mint sportághoz. Valahogy nem értettem, hogy miért jó több száz méterre elütni a labdát, majd bepattanni a golfautóba és odagurulni a labdához - majd újra és újra. Továbbá a pontszámítás is magas volt nekem, nem bonyolult, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Utána meg tálcán kínálta magát a játékon belül és kíváncsi lettem rá. Nem csalódtam, sőt, szerintem ez lett a legjobban sikerült darab a kollekción belül. A grafika itt gyönyörű, tényleg szép, rendesen ki lett dolgozva a terep és a látótáv is nagy. Végre itt elismerésre méltó a megoldás, viszont érthetetlen számomra, hogy ez, a nagy, nyílt környezettel operáló sportág miért szebb, mint egy zárt térrel operáló box vagy bowling. Sebaj, túléljük. A Move itt az ütő szerepét veszi át. Számít itt is, hogy miként tartjuk, milyen erősen lendítjük, csavarjuk, a labda aképpen fog eljutni következő helyére. Meglepett engem is, de végül ezzel a sportággal szórakoztam a legtöbbet. Party módban a kontroller kézről kézre jár, a móka és az önfeledt anyázások garantáltak itt is.

Egy Move nem Move

Eddig tökéletesen megvoltunk egyetlen Move-val, a most következő játékokhoz viszont, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott egy második vezérlő beszerzése, máskülönben a játékélmény szenved csorbát. Itt jön elő talán a Move egyetlen hátránya a Kinecthez képest, azaz mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk akkor, ha az előbbi három játékmóddal akarnánk négyen, vagy az alábbiakkal ketten játszani (több kontrollert nem képes kezelni a PS3), míg a Microsoft platformján csak a kamerát kell megvenni és mehet is a móka.

Skiing

A téli sportokkal kapcsolatban semennyire sem vagyok képben, azt sem tudom, hogy a téli olimpián van-e a játékban szereplő lesiklás, mert számomra furcsa, hogy négy versenyző indul neki a több kilométeres szakaszoknak egymást lökdösve, szaltózva - márpedig itt ez történik. Elsőre meglepő, másodikra viszont már igen szórakoztató. A kontrollerekkel itt tényleg imitálnunk kell a sportágat, az elrugaszkodástól kezdve, a botokkal való gyorsításon át, a guggolással való sebességnyerésig. Ha valahol, akkor itt tényleg nehéz elbliccelni az egészségesen játszást, túlléptünk már a Wii Sports-féle csuklórángatásos győzelmeket. A Skiing grafikailag az elmegy kategóriában van, a hó helyenként elég kidolgozatlan, a fák gyér kidolgozottsága leginkább a kimentett képkockákon szúr szemet, de olyan nagyon nem zavaró. Egyszer itt sikerült beakasztani a játékot, talán hirtelen megijedt a motor, hogy három opponenst kell a karakterem fejére ejteni egy nyíltabb terepen. Combra dolgoztat meg a leginkább, mivel én sokat sportoltam, csak a bronz fokozat kitolása után kezdtem érezni, hogy ha most folytatom, akkor holnap érdekes lesz lépcsőt mászni, a haverok már egy-két menet után kezdték keresni, miként lehetne kicsit kijátszani a rendszert, hogy ne dőljenek ki olyan hamar.

Boxing

Amennyire vártam, annyira csalódtam a Sports Champions 2 boxolásában. Alap módnak mondható a Wii Sports és a Kinect Sports óta, az első részbe valamiért mégsem került bele, de legalább kárpótolt minket az élvezetesnek mondható gladiátorharc. Ezek után az elvárások magasabban voltak, mint kellene, viszont még egy alacsonyabban lévő lécet sem sikerülne megugrania ennek a sportágnak, nem is értem, hogy hogyan lehetett ezt ennyire eltolni, mikor adná magát a dolog. Egyetlen vezérlővel vicc az egész, a beállított kezünkkel tudunk csak ütni, a másik karunk gombokkal vezérelhető. Második Move bevetése sem sokat segít, habár már mindkét kezünkkel oszthatjuk az egyeneseket, de valamiért mindig lassan csapunk, a program nehezen különbözteti meg, hogy melyik csapásba adunk bele apait-anyait, ráadásul a sebesebb mozdulatoknál hibázik az irányító meghatározásánál, hiába pörög 60FPS-sel a PSEye. A Kinectes boxnál ennyi ugrabugra után kivert a víz, itt viszont csak a kedvem ment el az egésztől ugyanannyi játékidő alatt. Védekezni a T-gomb segítségével tudunk, ami szintén furcsa. A grafika itt is csak a funkcionális kategóriáig ér fel, de talán nem is várható el, hogy más, ringben játszódó (EA Sports MMA, WWE) produktumok szintjét kapjuk meg - és még is húzhatjuk a szánk.

Archery
Végére maradt az egyetlen visszatérő sportág, az íjászat. Az előző rész egyik legjobb darabja volt, most sincs ez másképp. Egyetlen vezérlővel is nagyon jól vezérelhető, az irányító ez esetben a jobb (vagy bal) kezünket imitálja, azaz hátra kell nyúlnunk a nyílvesszőkért, majd kihúznunk az ideget. Második kontrollert bevetve viszont új célzással, sokkal élethűbben játszható, ilyenkor a másik kezünk a kifutón van. Itt szintén kidomborodik a Move pontossága, a fárasztó sportágban nagy kihívás a messzebb lévő célpontokat eltalálni. A kihívás mód vicces, hullámokban "fatábla-zombik" indulnak felénk, három életünk és pár percünk van a kiiktatásukra - természetesen fejlövéssel, ami kombókba szőhető a pontzuhatagokért. A bossharc itt igen hosszú, de legalábbis akut izomlázzal jutalmaz minket a program. Minden egyes íjászat játékmódot felvonultat egy huzamban és ezt még megfejeli egy frappáns memóriajátékkal, ahol a pontosság mellett a gyorsaság hatványozódik. Magasabb szinten a gépi ellenfelünk igyekszik keresztbe tenni nekünk, azaz kilövi előlünk a felfedett képek párjait. A grafika kellemes, bár a fák még itt is hagynak kívánnivalót maguk után, ez főleg az első résszel való összehasonlítás során erősödik.

Verdikt

Amikor a nemzetközi értékelésekben széles skálán mozgó pontszámokkal találkozom, akkor elbizonytalanodok, hosszas gondolkodás és fejvakarás után elkezdem írni a saját Pro és Kontra listám, hogy kiszámoljam a remélhetőleg minél objektívebb, teljes mértékben reális értékelést. A Sport Champions 2 egy jó játék, mondhatni kategóriájában egyedüli versenyző, tehát olyan nagyon mellé sem nyúlhatunk vele. A hibái mellett azonban nem mehetünk el szótlanul, a pár helyen visszalépésként elkönyvelhető grafika, a kérdéses sztereoszkopikus 3D, a sok helyen előforduló hibás mozgás lekövetés és egyéb apró bakik lejjebb kerekítik a pontszámot. A program pechjére most kissé szőrös szívű voltam, talán az elvárásaim voltak magasak, vagy csak a másik Move-os tesztpéldány okozta kellemes csalódás vet rá más megvilágítást, de az sem lehetetlen, hogy ez egy valós, a program értékét jól megsaccoló pontszám. A rengeteg szórakoztató pillanatot, a decens tartalmat, az olykor-olykor fellépő izomlázat és a kellemetlen hibákat számba vetve, a Sport Champions 2 egy árát teljesen megérő játék, amennyiben több irányítóval rendelkezünk. Tőlem az alábbi értékelést kapja:

 

Értékelés
7
Játékmenet:
A Move képességeit erősen kihasználja, bár sokszor vét a program ami lelombozó, de még így is szórakoztató tud lenni. Ráadásul jól megmozgat.
8 Hangulat:
Leginkább többedmagunkkal élvezhető, egyedül hamar megunjuk és a motiváció is elvész az elővételére.
7

Grafika:

Inkább funkcionális, mintsem szép, sajnos pár apróság visszalépés az elődhöz képest.

7 Hangok:
A labda pattog, a szél süvít, az ütő csattan, a fa törik, ezek a helyén vannak, de a zene teljesen jellegtelen, észre sem vesszük, ha egyáltalán van.
7,5 Összességében:
Ha Zsoccc nem bocsájtja rendelkezésemre a tesztpéldányt, úgy is megvettem volna és szintén nem csalódnék. A 2010-es Sport Champions mellé már-már kötelező vétel, társakkal és több Move-val sok önfeledt, "egészséges gaminggel" eltöltött órákat fog okozni. Viszont csak ennyi pontot érdemel, legalábbis tőlem.

Specifikációk:
Megjelenítés: PAL, 720p max., sztereoszkopikus 3D mód
Audio: Dolby Digital 5.1
Tárhely: nem telepít, 32MB minimum
Játékosok: 1-4
Online mód: nincs

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt