Ez nem játék
Kevés sorozattal bánnak olyan mostohán gazdái, mint a Silent Hillel. Legyen szó a Kojima és del Toro nevével fémjelzett P.T. totális megsemmisítéséről, a legutóbbi kollekció egész botrányos igénytelenségéről, vagy épp a Japánon kívül készült felvonások által okozott sorozatos csalódásokról, a különleges hangulatú széria rajongói finoman szólva sincsenek elkényeztetve. Vagy legalábbis így volt ez tavaly októberig, amikor egyszerre négy új játékot jelentett be a Konami – és ezek közül az első tegnap indult el.
A legfontosabb tudnivaló az Ascensionnel kapcsolatban az, hogy ez nem egy hagyományos videojáték, hanem egy interaktív, kizárólag streamelve nézhető videós széria. Minden nap – okosan időzítve európai idő szerint hajnali 2-kor – legalább egy epizód válik streamelhetővé a sorozat saját oldalán és mobilos appjaiban (Android és iOS). Az Ascension most hajnalban indult el, mégpedig három, átlagosan nyolcperces fejezettel, melyek egyelőre két történetvonalat mutattak be. A játékosok minden fejezet végén szavazhatnak egy, annak dilemmájával kapcsolatos kérdésben, ami az ígéretek szerint majd alaposan kihat a későbbi eseményekre. Mivel a szavazásra négy napig van lehetőség az epizód első, „élő” levetítése után, feltehetően több másik sztorivonal indul el a következő napokban, hogy legyen lehetőség a játékosi döntések nyomán megszülető majdani reakciók megírására és lerenderelésére.
Az Ascension azonban nem az „egy ember, egy szavazat” elv mentén működik: borzalmasan gyenge minijátékokkal, valamint különféle napi és heti feladatok végrehajtásával szerezhetünk ugyanis IP néven futó befolyási pontokat, és ezeket költve tudjuk növelni szavazataink súlyát. A naponta egyszer teljesíthető minijátékokkal pár száz pont szerezhető – hogy lehet akkor az, hogy az egyik szavazásban a Citizen_Dildo nevű játékos 57 ezer pontot fektetett be a rossz következmények elősegítésébe? Egyszerűen: Citizen_Dildo valós pénzért vett IP-t. Még pedig sok pénzért: a boltban most 8990 forintba kerül egy 26.400 IP-t adó csomag. Persze lesz, akinek még ez sem elég: ő ugyanennyi pénzért megveheti a season passt is, ami a chatben használható matricákat, aranyszín felhasználónevet és további pocsék minijátékokat nyit meg (az öt minijátékból négy van az előfizetés mögé rejtve!).
A sorozat maga tehát ingyen nézhető, és elvileg szavazni is lehet mindenre, de ennek a szavazásnak vajmi kevés valós eredménye van, hisz készpénz-használattal durván torzítható az egyenlőség elve. De ezeknek a döntéshelyzeteknek egyébként értelme sincs sok, hiszen a drámának iszonyatosan alávág az, hogy nem szimplán három eltérő lehetőség közül kell választani, hanem explicit módon a jó, a kicsit negatív, valamint a kifejezetten káros opciók közül – talán nem véletlen, hogy jelenleg mindenhol toronymagasan a legpozitívabb választás vezet.
Mi van még az Ascensionben? Az eddigiek alapján csak nagyon ritkán, de a videózás során is lehet némi interakció – de ez kizárólag a legelső vetítés során érhető el, így Európából csak a nagyon elszánt éjszakai baglyok fogják ezt megtapasztalni. Sokat nem veszítenek azok sem, akik ebből kimaradnak, mert a nyitóéjszaka alapján ezek a QTE-szerűségek igen gyengén működnek – nem tökéletes netkapcsolatnál esélyünk sincs reagálni ezekre, de még gigabites netre kötve sem volt egyértelmű, hogy pontosan miként is működik a rendszer. Hacsak nem változtatnak ezeken, úgy tűnik, hogy minden alkalommal el fog botlani/esni/dőlni az érintett karakter. És, hacsak később nem változtatnak ezek fontosságán sem, ennek igazából semmiféle lényeges hatása nem lesz az eseményekre.
Rendben – de miről szól, az Ascension? Erre a kérdésre sajnos még nem tudok válaszolni, csak az a biztos, hogy aki Silent Hill városára, netán az onnan ismerős hangulatra, tempóra vagy épp lényekre vágyna, annak nincs sok keresnivalója itt. Az egyik történetszál a Foundation nevű amerikai kultuszról szól, amely, úgy tűnik, a játékbeli szörnyek imádatában keresi a megváltást – itt egy kételyekkel teli beavatott halála, az ezen kiboruló felettese, illetve az esetet csodaként ünneplő vezetőség konfliktusa körül zajlanak az első percek. A másik sztori Norvégiában játszódik, egy norvégul Csendes Dombot jelentő városban: itt egy látomások által zargatott férj nézi végig felesége halálát, amit lánya érthető nehezteléssel fogad. A készítők korábban beszéltek még néhány történetről, és nagyon úgy tűnik, hogy a traumát minden egyes ügyben női halottak okozzák.
Mivel streamelt sorozatról van szó, elvileg a látvány nagyszerű is lehetne – mivel azonban a napi ritmus és a játékosi döntések miatt a készítőknek feltehetően nem lesz sok ideje mindent kidolgozni, komoly kompromisszumokat kellett kötni. A karaktermodellek, egyes textúrák és a hátterek például kidolgozottak – de az animációk helyenként nevetségesek, minden elképesztően statikus, ráadásul a stílus is igen messze van a játékokban megszokottaktól. A rengeteg, gyengén megírt párbeszéd, a Silent Hill egyedisége ellenére is klisés horrorszörnyek, a köd hiánya, az antipatikus karakterek egész sora odáig vezet, hogy finoman szólva is nehéz megtalálni a horrort. Persze erre miként is lenne esély: a főképernyő season passt akar ránk sózni, a teljesen filterezetlen chat pedig az Ascension gyalázása, rasszista szövegek és az oroszéltetés mellett az Alan Wake II és a Spider-Man 2 spoilerezésével van tele. Lehet, hogy ez az igazi horror…
A Silent Hill: Ascension a weboldalon, illetve iOS és Android appon keresztül nézhető, regisztráció után.
Bényi László