Bázis az ismeretlenben
A konzolos játékosok örömére szolgál, hogy az utóbbi időben egyre több stratégiai játék költözik át PC-ről a kontrollerek, nappalik és nagy képernyős tévék világába. Azt már jó néhány cím bizonyította, hogy értő kezekben ez a műfaj is élvezhető lehet billentyűzet és egér nélkül, arra viszont még nem volt példa, hogy egy pár fős indie stúdiótól kiforrott, igényes stílusbeli játék érkezzen. Eddig, merthogy a spanyol Madruga Works most elhozta Xbox One-ra a Planetbase című játékát, ami egészen kellemes meglepetés.
A játék lényege nagyon egyszerű, és ilyen tekintetben pontosan azt nyújtja, amit ígér: adott egy idegen bolygó, amire megérkezik telepesek egy kis csoportja. A mi feladatunk felépíteni egy bázist, amely önellátóvá válik, és bővíteni azt, hogy még több lakó érkezzen, még tovább építkezhessünk, és így tovább. Tevékenységünket az idő, az életben maradás feltételei és különböző természeti csapások hátráltatják, amik minden helyszínen eltérőek. A kezdő helyszín még istenes, itt „csak” meteor becsapódásokkal és homokviharokkal kell számolni, később azonban a fagy, elektromos viharok, napkitörések és más szörnyűségek fogják megtépázni építményeinket.
Az első dolog, ami azonnal szembeötlik, az a Planetbase egyszerűsége és kiforrottsága. Nem túlzok, ha azt mondom, ennyire jól kezelhető és tökéletesen futó stratégiai játékot még nem láthattunk Xbox One-on. Igaz, játékmenet szempontjából csak az építkezéssel, és néhány kisebb funkcióval kell foglalkoznunk, de akkor is: a játék stabil 60 fps-sel fut, a konzolra szabott körkörös menük kezelése pedig villámgyors. Az elrendezést természetesen szokni kell, de kis gyakorlás után, amikor már tudjuk, mit hol találunk, pillanatok alatt lehet építkezni és parancsokat kiadni.
Telepeseinket közvetlenül nem irányíthatjuk, azok maguktól teszik a dolgukat. A mérnökök építkeznek és javítanak, a biológusok ételt termesztenek, a munkások erőforrásokat termelnek, az orvosok gyógyítanak, és így tovább. Nekünk csak arról kell gondoskodnunk, hogy meglegyen mindenük: oxigén, víz, étel, alvás és morál. Ha mindenki jól érzi magát, a kolónia szép lassan növekedhet, és minél nagyobb az ázsiója, annál több új telepes érkezhet, illetve kereskedő- és turista hajók látogatnak meg, ami további árut és pénzt jelent. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ez valami tét nélküli, egyszerű kis játék kezdőknek.
Nehéz itt gyökeret ereszteni
Arra mindenki hamar rá fog jönni, hogy a Planetbase nem könnyű játék. Talán az indie játékfejlesztés velejárója, hogy a játékmenet nincs tökéletesre csiszolva, hiába a gyönyörű, sziklaszilárd alapok. Legnehezebb dolgunk éppen az első órákban van, amikor is rögtön fel kell építeni a bázis alapjait, különben űrhajósaink megfulladnak, éhen halnak, vagy a fáradtságtól múlnak ki. Minden mindennel összefügg, és ha nem megfelelő sorrendben építkezünk, vagy kicsit is rosszul gazdálkodunk a kezdeti erőforrásokkal, akkor hosszabb távon halálra vagyunk ítélve. Az sem segít, hogy nincsenek nehézségi szintek vagy beállítható paraméterek, és az előrehaladás is szigorúan lineáris. További bolygókra csak akkor jutunk el, ha előbb elérünk bizonyos „mérföldköveket” az első helyszínen.
Az is ronthatja a szánk ízét, hogy a játék néha igazságtalannak tűnik. Az én egyik bázisomon például kétszer egymás után pont ugyanoda csapódott be meteor, megölve ezzel jó pár embert, és jelentősen visszavetve a haladást. Máskor némelyik telepes egyszerűen nem csinálta, amit kellett volna neki, és így szép lassan összeomlott a kolónia. Ha például éhínség tör ki, pont a biológusok képesek elsőként éhen halni, akik pedig pont a növényeket termesztették volna, és így tovább. Ha pedig gond van a bázison, új lakók sem érkeznek, vagyis ez egy ördögi kör. Volt olyan próbálkozásom, aminél már órákkal a vég előtt látszott, hogy baj van, és nem tehettem semmit – egyik probléma indukálta a másikat, míg végül mindenki meghalt. Nem jó érzés több órát beletenni a játékba gyakorlatilag a semmiért.
Ezzel viszont éppen ellentétes, ha sikerül úrrá lenni a káoszon, és próbálkozásainkat siker koronázza. Ha beindul a fejlődés, sikerül ésszerű keretek között bővíteni a telepet, és a természeti katasztrófák is elkerülnek, akkor a hely virágzásnak indul. A játék ebben igazán jó: visszaadja a valódi expedíciók élményét, ahol a siker csak hajszálon függ, de megfelelő stratégiával és odafigyeléssel, okos játékkal elérhetőek a célok. A Planetbase nem a türelmetlenek játéka – nem adja könnyen magát, de megéri próbálkozni vele.
Már csak azért is, mert minden szempontból jól sikerült játékról van szó. Egészen jól néz ki, a tükörsima képfrissítés és a tökéletes irányítás miatt öröm vele játszani. Pont annyira áramvonalas, hogy a konzolos közönség is megszeresse, de van annyira összetett, hogy bele lehessen mélyedni, és kutakodni a részleteiben. Ráadásul nem is kerül sokba, így a sci-fi játékok és a stratégiák szerelmesei számára mindenképp ajánlott program. Reméljük, a fejlesztők jelentkeznek még hasonlóval.
Pro:
- Szép látvány, tükörsima képfrissítés;
- tökéletesen kontrollerre szabott, egyszerű irányítás;
- kellemes zenék;
- sikerélményt nyújt, amikor elérünk fontos célokat.
Kontra:
- Kezdetben nagyon nehéz és frusztráló lehet;
- a játékmenet néha csiszolatlannak tűnik;
- teljesen lineáris előrehaladás, minimális játékmódok.
70
dreampage