Élet, halál, újrakezdés

A tavalyi év végén az eddig szinte teljesen ismeretlen Rockfish Games egy merőben új, és bizonyos értelemben szokatlan űrhajós játékkal jelentkezett. Az Everspace indie játékhoz képest meglepően látványos és izgalmas űrkalandnak ígérkezett, hogy aztán szép lassan fejlesztési nehézségek és folyamatos halasztások vegyék el a játékosok kedvét. A korai hozzáférésű verzió pedig irányítási nehézségektől és tartalmi hiányosságoktól szenvedett. Igazából az is kérdés volt, végül sikerül-e az ígéreteknek megfelelő játékot összekalapálni Németországban. A jó hír az, hogy a végeredmény rácáfol a félelmek többségére.

Az Everspace papíron igen egyszerű játék. Választott űrhajónkkal a világűrben kell ugrálni szektorról szektorra, közben pénzt és erőforrásokat gyűjteni, fegyvereket és felszereléseket gyártani a továbbhaladáshoz, így érni el a játék – és vele a történet – végét. Főhősünk ugyanis nem emlékszik semmire, csak arra, hogy menekülnie kell valaki (vagy valami) elől, egyetlen segítsége pedig a nem túl közlékeny fedélzeti számítógép. Nem is éljük túl ezt a halálos rohanást: előbb utóbb bizony meghalunk. És ekkor kezdődik csak igazán a játék.

Minden halál után elölről (az első szektorból) kell kezdeni a játékot, de minden halállal végződő menet a fejlődést szolgálja. A megszerzett pénzből ugyanis az űrhajóink, és saját képességeinket fejleszthetjük számtalan perk formájában. Részletesebb térkép, gyorsabb és erősebb hajó, több üzemanyag, energia stb. A roguelike elemeket tökéletesen szőtték a játékba, hiszen ha jól ügyeskedünk, minden alkalommal kicsivel tovább juthatunk, és mindig egyre erősebben, tapasztaltabban vághatunk neki a kalandnak. Közben a történet is halad: a főszereplő egyre többet tud meg arról, kicsoda is valójában, és miért menekül, hová tart. A sztori aligha díjnyertes produkció, de arra tökéletes, hogy még többet akarjunk megtudni a minket körülvevő univerzumról (amiben egyébként a játékban található, kiterjedt enciklopédia is segít).

A játékban háromféle űrhajó közül választhatunk, de kezdetben csak az első érhető el (a másik kettőt összegyűjtött pénzzel nyithatjuk meg). Az Interceptor a „mindenes” jármű, kellően gyors és agilis, tűzereje is rendben van, de semmiben nem kiemelkedő. A Scout nemcsak azért király, mert úgy néz ki, mint egy tie fighter, de nagyon gyors, távolról is képes tüzet nyitni, és álca technológiával is felszerelték. Cserébe viszont nagyon gyenge, könnyen kilövik. Végül ott a Gunship, ami egy hatalmas űrhajó hihetetlen tűzerővel. Pajzsa nincs is, mert annyira ellenálló a teste – ugyanakkor lomha és lassú. Mindhárom típusnál van lehetőség külső és belső nézetű játékra, a pilótafülke fantasztikusan néz ki, a műszerek működnek, vagyis tényleg remekül ki van dolgozva minden.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!