A Japán Nintendo cég fejében a 2004-es év tájékán egy új, merőben más kézi játékkonzol ötlete merült fel, mely nem csak teljesítményében és szolgáltatásaiban, hanem lehetőségeiben és kialakításában is újat tudott mutatni mind a régi hűséges mind az új felhasználóinak. A cég 2004. november 21-én bemutatta a Nintendo család Ds névre keresztelt új, 7. generációs zsebkonzolját. Ahogy neve is mutatja (DS - DualScreen), a "kisgép" szakított elődjei hagyományával s immáron kettő LCD kijelzővel ékeskedik. A felső kijelző hagyományos, míg az alsó érintőképernyő (touchscreen), mely sok új lehetőségekkel kecsegtet a játékok irányíthatósága szempontjából. A Nintendo DS másik jelentős újítása a vezeték nélküli hálózati kommunikáció és a beépített mikrofon.

Másfél év se telt el a DS megjelenése óta, a Nintendo máris bemutatta a Ds méltó utódját a formájában letisztult, kisebb, könnyebb és vékonyabb DS Lite névre hallgató szépséget. Az új modernebb külső mellett, fejlettebb jobban megvilágított kijelzőket, erősebb akkut és nagyobb stylust kapott. A két kiskonzol technikai paraméterei és az álltaluk nyújtott szolgáltatások teljesen megegyeznek. A DS és a DS Lite teljes mértékben kompatibilisek egymással. A továbbiakban az utóbbi zsebkonzolt vesszük górcső alá.

A DS Lite ízléses dombornyomott dobozából az alapgép, a hozzá tartozó hálózati adapter, egy tartalék stylus (az érintő képernyőhöz használatos kis tollacska), és megannyi nyelven megírt használati útmutatók és kis bemutató-könyvecskék tömkelege köszönt vissza. Amit hiányoltunk az a csuklópánt és a védőtok volt. Ezeket külön tudjuk beszerezni hozzá.

A 208 gramm súlyú és 13,3 x 7,49 x 2,15 cm-es kis játékgép, napjainkban igen stílusosnak számító, szép fényes és strapabíró műanyag borítást kapott, ami csak úgy gyűjti az ujjlenyomatokat, (szóval, ha felhúz egy haver nem érdemes lecsapni, vele, mert hamar rád találhatnak). Fedelén a 8-as alakot formáló logó a duplakijelzőt jelképezi. Ugyancsak a fedélnél, a jobb felső sarokban, a kinyitott állapotban is látható két állapotjelző LED-ecske van. A készülék alján találhatjuk, az akkumulátor fedelét. Egy csavar eltávolítása után máris elénk tárul a DS Lite-ot működtető 1000 mAh-es, 3,7 V-os, cserélhető Lítium-ionos akksi, ami 2-2,5 óra töltés után, 15-19 órát bír a legalacsonyabb, illetve 5-8 órát a legmagasabb világítási szinttel.

Elöl bal oldalt kapott helyet, a hangerőt szabályozó csúszka, mellyel ideálisan beállíthatjuk a kívánt hangerőt. Tőle tovább haladva, középen van a DS és a DS Lite elődje, a Gameboy Advance (GBA) kazettáit (cartridge-t) befogató nyílást (SLOT2), amit egy védőkupak zár le a szennyeződésektől. A készülék jobb oldalára tették az opcionális Nintendo DS Headset csatlakozóját. Nem kell megijedni, az aljzatba bármilyen szabványos 3,5 mm-es fül/fejhallgatót csatlakoztathatunk. A zsebkonzol hátulján L/R gombok vannak. Ezeket kézbe fogva mutatóujjal lehet elérni, mint a nagy konzolok kontrollerein. A két irányító gomb, a csuklópánt bujtatóját, a mini USB-re hajazó hálózati adapter aljzatát és a köztük fekvő DS memóriakártya slotját (SLOT1) öleli körül.

Oldalt találhatjuk a DS-énél nagyobb, az érintőképernyőhöz használatos stylust, ami a neki kiképzett kis hüvelyből kukucskálva várja, hogy használatba vegyék. Mellette van a gép be/ki kapcsoló csúszkagombja. A csúszkának köszönhetően nem lehet véletlenül ki- vagy bekapcsolni. Utóbbi a kisebb probléma, mert ha bekapcsolódna is készenléti állapotban maradna, a lecsukott fedél miatt, míg, ha játék közben kapcsolódna ki, mindenki tudja, mi történne (mindenféle DS női felmenő szidalmazás).

És végre eljött a várva várt pillanat, mikor már a kinyitott „szépségünkkel” ismerkedhetünk. A DS Lite-nak mind az alsó, mind a fedél részében egy-egy 3”-os TFT kijelzővel szemezhetünk, melyek közül az előbbi érintőképernyő. A felső képernyő két oldalán a sztereó hangszórócskák csipognak. Az alsó touchscreen köré rakták az irányítás főbb gombjait. Balján a négyirányú navigációs gomb, jobbján az A/B/X/Y, START és SELECT gombok várják, hogy hevesen nyomogassuk őket. Végül a zsanérok között találhatjuk a beépített mikrofont.

Vajon mi rejlik a szép külső alatt? A DS Lite kettő különálló 3 colos, 260 000 színű, egyenként 62 x 44 mm-es, 256 x 192 pixel felbontású kijelzőn tárja elénk a látnivalót, az alsón tapogatnivalót is. Ezt a mellékelt stylusszal vagy akár az eredeti Ds-hez adott, hüvelykujjra illeszthető „izével” is megtehetjük. Ha a touchsreen-t egyszerre több helyen érintjük, akkor az érintési pontok helyzetének átlagát kapjuk.

Az NDSL-ben két egymástól független, 32 bites processzor, a 66Mhz-es ARM946E-S főprocesszor és a 33Mhz-es ARM7TDMI segéd-processzor található, valamint négy megabyte központi memória, lapul a borítás alatt. Az IEEE 802.11 és a Nintendo saját protokollját használó hálózati adaptere segítségével, nem kell többet a vezetékekkel bajlódni, ha kettő vagy több játékos meg akar küzdeni egymással, vagy kedvünk szottyan szörfözni a világhálón. A zsebkonzol képes egy routeren, vagy a Nintendo saját USB-s Wi-Fi adapterén keresztül csatlakozni az internetre, a Nintendo Ds Bowser nevű programmal. Egyes játékok, nem csak a többi DS/DS Lite készülékekhez, hanem az internetre is képesek csatlakozni.
A gépecskét az érintőképernyő, a hangfelismerésre képes beépített mikrofon, a négyirányú navigációs, valamint az A/B/X/Y, L/R, illetve a START/SELECT gombok segítségével irányíthatjuk.

A bekapcsolás után a felső képernyőn a Nintendo DS logója, az alsón „olvasd el a júzersz manuált” jótanács fogad, ami alá nyomni kell egyet. Diszlexiások ne aggódjanak, egy perc után magától is továbblép.

Első indításnál végig kell futnunk a beállításon, amit majd később részletezek. Ezután a felső TFT-n egy szép nagy analóg óra (ketyeg is) s a mellette található naptár tűnik ki, elvonva a figyelmet a képernyő felső részében elbúvó vékony kis sávról, melyen a felhasználó nick neve, még egyszer a pontos idő és dátum, az akkumulátor töltöttsége, és egyéb beállításokat tükröző ikonok sorakoznak. Az alsó érintőképernyőn, középen a PICTOCHAT, míg tőle jobbra, a más DS/DS Lite készülékéről, az arra képes játékokat átszippantó, programindító ikonját találhatjuk. Ezzel a módszerrel egy kártyával többen – akár 16-an – is játszhatnak. A többi konzol csak a multyplayer játékhoz szükséges adatokat másolja le.

A PICTOCHAT és a letöltő fölött a DS kártyán, alattuk a GBA kazettán található játékokat vagy programokat indító ikon van. A képernyő legalsó szegmensében, a négyállású fényerő-szabályozó, a beállítások illetve az ébresztőóra gombjait tették.

A PICTOCHAT-tel, vezeték nélküli hálózati kapcsolat használva, négy szobában, egyenként legfeljebb 16 DS-es társunkkal beszélgethetünk, a szöveg mellett rajzolni is lehet. Az alsó képernyőn megjelenő virtuális billentyűzettel vagy a konzolhoz kapott stylusszal írhatunk, rajzolhatunk. A virtuális klaviatúrának van kis- és nagybetűs, ékezetes, japán írásos és extra karakteres kiosztás is. Rajzoláshoz kapunk kétféle vastagságú ceruzát és radírt is. Szöveges rajzos üzenetünket a SEND gombbal küldhetjük a saját, illetve a többi szobatárs felső kijelzőjére. A többiek alkotásait letölthetjük, átírhatjuk. A jópofa kis szoftvert a stylusszal vagy a gombokkal is irányíthatjuk.

A beállítások menüpontra kattintva, négy szép színes ikon tárul elénk, ezekre kattintva további almenüpontok rajzolódnak fel, mindig az adott színhez illően. Az első, villáskulccsal további három menüpont kúszik elő. A kis földgömbre mutatva, a DS Lite nyelvezetét állíthatjuk be. Hat nyelv, az angol, francia, olasz, német, spanyol és a japán közül választhatunk. Az ajtóikonnal a két bekapcsolási mód közül választhatunk, az egyik a „manuális mód”, ahol indításkor mi választjuk meg, hogy milyen alkalmazást szeretnénk elindítani. Automata módban a DS kártya, vagy a GBA kazetta indul el. Ha mind a kettő aljzat foglalt, a kártya élvez elsőbbséget.

Visszalépve a főmenübe, majd a kis kék ikonra pöttyintve a stylussal, megkapjuk a naptár, pontos idő és ébresztőóra állítóját. Ugyancsak a főmenüből indulva, a usert ábrázoló zöld gombbal a hozzá kapcsolódó opciók jelennek meg. Megadhatjuk a nicknevünket, születésnapunkat, illetve „mottónkat”, ami a chatnél jelenik majd meg (talán). Választhatunk kedvenc színt (16 közül), ami megjelenik a menü alatt és fölött. Végül az utolsó, sárga célkeresztre bökve kalibrálhatjuk az érintőképernyőnket. A kalibráció alatt három pontra kell nyomnunk a ceruzával, majd tesztelhetjük, hogy sikerrel jártunk-e, végül felajánlja a mentést, vagy az újra kalibrálást. A módosítások újraindítás után lépnek érvénybe, így a menüs részről csak kikapcsolással lehet kilépni.

Manapság a Ds Lite a szivárvány minden színében kapható, de nem csak élénk színeivel hívja fel egy-egy példány magára a figyelmet, hanem extrém borításával is. Egyes modellek átlátszó, sárkánymintás, Hello Kitty-s és még sorolhatnám tovább, milyen ruhában virítanak. Rengetek hivatalos és nem hivatalos extrát, kiegészítőt vásárolhatunk hozzá, az akkumulátor fedőtől elkezdve a bőrtokig, mindent, plusz stylus-okat, védőfóliákat, tokokat, headseteket, mp3-lejátszót, FM rádiót és még millió egy dolgot, akár digitális tv-tunert is. Kaphatunk, hozzá olyan Ds kártyát, aminek egy mikro SD, illetve olyan GBA cartidge-eket aminek egy SD kártya bujkál a mélyén. Ezekkel a kártyákkal multimédia központtá varázsolható konzolunk. Nézhetünk filmeket, miután a megfelelő fájlformátumra konvertáltuk őket, külön eszköz nélkül hallgathatjuk mp3-ainkat, nézegethetjük kedvenc képeinket vagy akár játszhatunk a memóriakártyára másolt játékainkkal is.

Összefoglalva, a Nintendo DS és DS Lite, igazi barát minden téren. Kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek, mind megtalálják benne a kedvükre valót, legyen az játék, chat, internet böngészés vagy akármi. Az érintőképernyőnek és a beépített mikrofonnak köszönhetően, oly sok új lehetőség merült fel, hogy a felhasználók még évekig bőségesen el lesznek látva jobbnál-jobb játékszoftverekkel. Legközelebb a sikeres, virtuális kutyanevelős Nintengogsról írok, amiből közel 20 milliót adtak el.