A Sony ha nem is forradalmasította a mozgásérzékelős irányítást, mindenképpen továbbvitte azt, egy új szintre emelve. Tesztünk során igyekeztünk a Starter Pack "sajátosságaira" összpontosítani, de e mellett azért a Move-ról általánosságban is ejtünk néhány szót.

De még mielőtt belevágnánk, nézzük meg, hogy mit is tartalmaz egy ilyen Move Starter Pack. Lényegében elmondható róla, hogy nevéből adódóan valóban tökéletesen alkalmas a kezdésre. Kiváló választás lehet azok számára akik egyelőre csak ismerkednének a technológiával, és nem tudják, hogy valóban kell-e nekik ez az új „hóbort”. Picivel többért, mint egy játék ára így megkapjuk a PSEye-t, vagyis magát a kamerát, egy Move irányítót és egy Starter Disc-et, amin számos játék demója található meg. Ezek módszeres kipakolása a csinos dobozból, nem tart túl sokáig, és utána hozzáláthatunk az eszköz „telepítéséhez”. Kamera a tévé tetejére, kábel a gépbe, Move irányító a kézbe, lemez az olvasóba és már mehet is a móka. Illetve mehetne, ha nem jelezné a gép, hogy az irányító hamarosan lemerül, sebaj USB kábel a seggébe, majd a PS3-ba, amíg egy kis szufla megy bele telepítsük a demókat.

Igen az európai kiadású Starter Pack-hez egy demó lemez jár, ami egyrészt jó, mert több játékból kapunk ízelítőt, de sajnos valóban csak egy kis ismerkedésre alkalmas. Az amerikai verzióhoz egyébként a Sports Champions-t adják, ami demó változata szerencsére a mi csomagunkban is megtalálható, és ha már itt tartunk nézzük meg pontosan milyen játékok demonstrációs verzióját kapjuk meg. Itt van rögtön a már emlegetett Sports Champions erősen korlátozott kiadásban, de még így is a csomag legjobb darabja. Ez egy asztalitenisz játékot és egy disc golf elnevezésű frizbi  - nem kell megijedni, nem Hajdú Péter népszerű műsora válik interaktívvá- dobálós okosságot tartalmaz. Sajnos, mint említettem igencsak lekorlátozott változatban, pedig  a pingpong rész valami isteni, nagyon pontos, nagyon jól leköveti a kezünk mozdulatait és az eddigi hasonló mozgásérzékelős asztalitenisz játékok közül magasan kiemelkedik.

Következő kedves kis bohóság a Start the Party, ami olyan beszólásokra késztetheti az óvatlan játékosokat, hogy „jé, pizsamában vagyok a tévében”. Igen, itt magunkat látjuk, és különféle feladatokat hajthatunk végre, úgymint rovarirtás egy méretes légycsapóval, vagy levegőbe rajzolás. Kellemes időtöltés, sajnos a demó gyorsan unható.

De, ha meguntuk a csapkodást itt van a The Shoot ami egy nagyon kellemes railshooter. Ebben különféle filmes díszletek között kell lövöldöznünk,  - a demó esetében a vadnyugaton – ráadásul még extra  lehetőségeket is előcsalogathatunk a mozdulatainkkal. Ilyen például az időlassítás, amit egy körbeforgással tudunk előcsalni.

Ha viszont a kicsiknek akarunk kedvezni, akkor a lövöldözés helyett az EyePet: Move Editiont érdemes elindítani. Ez lényegében a korábbi EyePet felturbózott változata, ami a többi Move játékkal ellentétben nagy fényigényű, hiszen a kis állatkát „magunk között” fogjuk látni. Rendkívül aranyos és vicces játék, sajnos egy fürdetés és egy lufi gyűjtő minijáték után viszont már búcsúzhatunk is tőle.

Ezzel azonban még nem fogyott ki a demólemez kínálata, van nekünk egy TV Superstars című játékunk is, ami első ránézésre nem érdemel különösebb említést, de mivel lehetőséget biztosít arra, hogy egymás kezébe adogatva az irányítót többen is játszunk, így érdemes vetni rá egy pillantást. Itt egy vetélkedőbe csöppenünk, ahol első körben egy divatbemutatón kell vonaglanunk, amit a Move controller adott vonalon történő mozgatásával tudunk kivitelezni. Az igazán érdekes rész viszont ezután következik. Ha túl vagyunk a párizsi kifutón, jön a már valóban vetélkedőre emlékeztető pálya, ahol egy méretes keréken kell körbefutnunk, miközben egy óriási majom próbál letaszítani róla, egy idő után kifejezetten fárasztó mutatványról van szó, de lazításképpen van még egy feladat. Itt egy csúzliból kell kilőni magunkat és a célba vett ablakon látható testhelyzetbe kell forgatnunk emberünket. Talán ez a játék mutatja meg leginkább, hogy mennyire jól követi kezünk mozdulatait a Move.

A vetélkedés után érdemes Tiger Woods lyukra ütő technikáját is megnézni, és itt most kizárólag a golfról van szó, a magánéleti malőrjeit ezúttal elfelejthetjük a sztárjátékosnak. Lényegében semmi komolyra nem kell számítani, helyezkedünk, pozícionálunk, lendítünk, és bumm. Vállalkozó kedvűek kipróbálhatják, hogy mi történik, ha a közönség közé repül a labda, de ez utóbbi kipróbálás a valóságban szigorúan tilos. Szóval, a bumm után ahogy az lenni szokott remélhetőleg közelebb kerültünk a lyukhoz - és még mindig a golfról van szó – majd egyre precízebb mozdulatokkal a helyére juttatjuk a labdát, de nyilván ez senkinek sem jelent meglepetést. A lényeg, nincs kimondottan túlbonyolítva, ami egyrészről jó, de talán egy Tiger Woods játéknál lehetne egy picit több körítés is.

A további három megtekinthető demó mind PSN játék, név szerint az echochrome 2, Tumble és Beat Sketchers. Az elsőt azt hiszem legtöbben ismerjük, a második egy érdekes építkezős-lerombolós játék, míg a harmadik zenés-rajzolós okosság.

A játékok megismerése után levonhatjuk a következtetést, hogy a Move egy remek szerkezet, kiválóan kézre áll, rendkívül pontos és még a világító „gombóc fagyival” is meg lehet barátkozni. Magával az irányító bemutatásával és a gombok leírásával nem foglalkoznék, meglehetősen egyértelmű a használata, és általában jelzi a gép, hogy épp milyen gomb megnyomását várja tőlünk. A menüben történő navigálás módja az alul található T meghúzása és a controller megfelelő irányba történő mozdítása. Az irányítóval kapcsolatban annyit még érdemes megjegyezni, hogy a játékok elején történő kalibrálást nem célszerű elkapkodni, mivel egyébként is csak pár pillanat az egész.

Szokás a Move-ot és a Kinect-et összehasonlítani. Bár tény, hogy mind a két szerkezet hasonló elgondolásból született, és egyelőre hasonló rétegeket kíván megszólítani, de ezt teljesen más irányból próbálják megközelíteni. Nehéz feladat lenne bármelyiket is jobbnak mondani a másiknál, hiszen két különböző élményt nyújtanak, és más lehetőségeket hordoznak magukban. A Move nagy előnye lehet, hogy viszonylag „olcsón” ki lehet próbálni, de megemlítendő, hogy aki komolyabban akar vele foglalkozni annak azért jobban a zsebébe kell nyúlnia, hiszen minden játékosnak külön irányítót kell beszerezni, ráadásul még ott van a kiegészítő Navigation controller is. Míg ezzel szemben a Kinecthez csak maga a kamera szükséges, no meg jó nagy tér. A Move előnyére válik még, hogy a játékok többségében kevesebb fénnyel elvan, mint a Kinect - bár az sem igényel fényáradatot –, és talán valamivel kisebb hely is elégséges neki, de ez esetben is célszerű az akadályokat és a nagyi örökségéből ránk maradt Zsolnay porcelánokat biztonságos helyre rakni.

A Move-ról elmondható, hogy jól helyezkedik a casual és a HC játékosok között, az eddigiek alapján mind a két rétegnek tud szórakozási lehetőséget nyújtani, ami a jövőre nézve kimondottan kecsegtető lehetőségeket jelent. Kinek érdemes tehát beruházni egy kezdőkészletre? Mondhatnám, hogy bármelyik PS3 tulaj tehet egy próbát, de szűkítsük le, és mondjuk azt, hogy olyan HC gamereknek akiknek a környezetében tartózkodnak olyanok akiket szívesen bevonna a játékba, és alkalomadtán ő is szívesen lejátszana egy-két pingpong játszmát vagy érdeklődve várja a Heavy Rain Move kiadásához hasonló megoldásokat.

A teszteléshez a PS3-at és a Move Starter Pack-et a Konzol City videojáték szaküzlet biztosította.