Twin-stick koktél

„A sodó jó, a lekvár jó, a hús jó!” – mondta Joey a Jóbarátok egyik ikonikus jelenetében és valami hasonló a helyzet a Minishoot’ Adventuresben is: a felfedezés jó, a lövöldözés jó, az irányítás jó. Az egyedüli, ámbár nagyon fontos különbség az, hogy itt a végeredménynek sincs „lábíze”, hiszen az egyébként külön-külön is nagyon jól működő elemek olajozott fogaskerékként kattannak össze és hoznak létre egy olyan játékot, amivel egész egyszerűen nagyon-nagyon jó érzés játszani. Pedig igazából valami egészen furcsa dolgot kapunk, olyat, aminél minden esély megvolt arra, hogy részegységek nem állnak össze egy értékelhető játékká: az egyik oldalon ott van a klasszikus, mondjuk úgy, zeldaszerű felfedezéses rendszer, hatalmas nyitott világgal, megtömve titkokkal, meghódításra váró barlangokkal, a vérünkre szomjazó ellenfelekkel, a másik oldalon pedig egy jó öreg shoot ’em up játékmenet, szinte végtelen mennyiségű, nemritkán a képernyő nagyját ellepő lövedékmennyiséggel, reflexekre, ritmusérzékre és talán picit a betanulásra is építő játékmenetével. Külön-külön? Teljesen oké. De együtt? Na ide kellett a kétfős SoulGame stúdió profizmusa!

Kezdjük az előbbivel! Az inspirációs forrás elég egyértelmű, de soha egy percre se éreztem azt, hogy ez a Nintendo legendás játékának szolgai másolata lenne, aminek talán a legfőbb oka az, hogy a Minishoot’ világa egész egyszerűen működik. Abban a pillanatban, hogy megkapjuk a kötelező kezdő sztori-löketet („Felbukkant a gonosz, te vagy a kiválasztott, mentsd meg a kis barátaidat, az az ajtó vezet a kijárathoz.”) és felbukkanunk az első barlangból azonnal egy olyan világban landolunk, ami felfedezésre sarkall. Mindenfelé van valami érdekes, a legtöbb irányba azonnal el is indulhatunk és persze lesznek részek, ahonnan vagy az ott lévő ellenfelek erőssége, vagy egyszerűen egy-egy kötelező képesség hiánya miatt visszapattanunk, de még így is érezni, hogy minden egyes pillanatban vár valami érdekes. Ráadásul a játék aktívan jutalmazza is a felfedezést, hasznos apróságok találhatók ügyesen elrejtve szinten minden bokor alatt, az összegyűjthető háttérsztori-adagoktól kezdve hasznos képességeken keresztül a létfontosságú plusz szívecskékig. Ráadásul a nagyon minimalista, ámbátor igen rugalmas fejlődési rendszer is a csaták számára épít, így egyértelműen a felfedezés a megoldás akkor is, ha egy látszólag túl kemény diót találunk egy-egy dungeon mélyén.

[+]

És kemény dióba bizony nem nehéz belefutni, mert ahogy már említettem, itt lényegében egy klasszikus twin-stick shootert kapunk, ahol nem ritkán lövedékek tengerét kell kerülgetni és úgy helyezkedni, hogy egy-egy zsebkendőnyi méretű, az adott pillanatban biztonságos zónából tudjuk megsorozni az ellenfeleket. A Minishoot’ Adventures (egészen egy, a játék végén opcionálisan összeszedhető fejlesztésig) a bullet hell játékok iframe nélküli, azaz valamivel taktikusabb fajtájához tartozik, ahol nem tudunk a pillanatnyi sérthetetlenség tudatában belevetődni a lövedékekbe és bizony az ellenfeleink sem lacafacáznak: még jónéhány HP-fejlesztés után is elég három lövésnek betalálnia ahhoz, hogy otthagyjuk a fogunkat. Mindez pedig hatványozottan igaz a játék méretéhez képest meglepően nagyszámú főellenfelek esetében, ahol nem ritkán perceken át zajló, akár három-négy fázisból álló halálos tangót kell végigtáncolni, mielőtt bevisszük a végső csapást.

[+]

És bár elsőre (vagy néhol másodjára, harmadik nekifutásra is) sokszor lehetetlennek tűnik a kihívás, két dolog miatt mégis egyértelműen érezni, hogy azért előbb vagy utóbb nekünk áll majd a zászló. Ezek egyike és talán a legfontosabb, hogy a játék irányítása sziklaszilárd, végtelenül pontos és a bullet hell rendszerének felépítése is olyan, hogy minden egyes másodpercben tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy hol vagyunk, mit kell csinálnunk és esetlegesen mit rontottunk el legutóbb és hogyan javíthatnánk azon. A másik pedig, hogy a Minishoot’ fejlődési rendszere nagyon ügyes és rugalmas. Nincs sok képesség, azok viszont nem csak több szinten (és mindig érezhetően) fejleszthetők, de bármikor, akár egy csata közepén is egy gombnyomásra lehet újraosztani a pontokat közöttük. Rábukkantál egy olyan ellenfélre, ahol nem kell gyorsnak lenni, de érdemes távolabb maradni? Semmi gond, kicsit vedd vissza a sebességbónuszt és pakolj rá a hatótávra! Esetleg egy versenyt találtál? Semmi szükség a támadásod erősségére, de érdemes az alapsebességet és a turbó hatását növelni. Talán nincs eléggé kihangsúlyozva ennek a fontossága, de sokszor tényleg élet és halál közti különbség lehet a megfelelően beállított hajó.

[+]

Ha pedig még így is soknak érződik a játék, a Minishoot’ Adventures szerencsére ügyesen hasznosítja a különböző hozzáférhetőségi beállításokat. Nem csak a nehézségi szint skálázható, de akár a játék sebessége is, és csak egy gombnyomásra van a végtelen energia és életerő lehetősége is. Ami pedig külön kellemes, hogy a célzás is több szinten állítható, a „szabványos” kétkaros mozgás-célzástól egészen a teljesen automata célzásrendszerig, mely bekapcsolásával egy érdekes, már-már Vampire Survivorshoz hasonló megoldást kapunk – én csak javasolni tudom, hogy tessék így is tenni egy kört, ha nem is feltétlenül egyszerűbb, de határozottan más élmény így irányítani apró hajónkat!

[+]

Nagyjából ennyiből áll a Minishoot’ Adventures, de talán pont a látszólagos egyszerűsége miatt is annyira magával ragadó. A fejlesztők jól láthatóan tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a legfontosabb, hogy jó érzés legyen játszani és itt száz százalékban erre koncentráltak. Öröm a kis űrhajónkat irányítani, öröm felfedezni, öröm ránézni a kedves, színes környezetre és igen, öröm szanaszét robbantani ellenfelek százait, vagy éppen a nálunk százszor nagyobb főellenfeleket megfektetni. Tíz órányi színtiszta, tökéletesen megkonstruált móka – az én könyvemben ez pont elég ahhoz, hogy behúzzuk mellé a csillagos ötöst!

A Minishoot’ Adventures kizárólag PC-re jelent meg.

Összefoglalás

A Minishoot’ Adventuresben ügyesen keverték a klasszikus Zelda-játékok felfedezésre építő játékmenetét és a twin-stick shooterek frenetikus akcióját. Nem markol sokat, de amit kínál ott minden a helyén van, mindezek mellé pedig kitűnően személyre szabható nehézséggel biztosítja, hogy minden találjunk kihívást, de sose érezzük azt túl soknak.

A Minishoot’ Adventures legfőbb pozitívumai:

• Kitűnő felfedezés-akció arány;
• tűpontos irányítás;
• szépen személyre szabható nehézség.

A Minishoot’ Adventures legnagyobb hiányosságai:

• A térkép lehetne talán egy fokkal részletesebb.