Építési telek eladó!

Dystopika
A Dystopika nem azoknak készül, akik szeretnek a körmüket rágva izgulni azon, hogy egyik-másik kockázatos gazdasági tervük vagy terjeszkedésük bejön-e, avagy inkább államcsődhöz vezet. Itt nincsenek kihívások, feladatok, küldetések – a feladatunk mindössze az, hogy bármiféle megkötés nélkül felépítsünk egy olyan cyberpunk városképet, ami méltó arra, hogy leváltsa Los Angelest a Blade Runner felvezetésében. Szimpla egérkattintásokkal lehet elhelyezni az épületeket, amelyeket aztán felfelé húzva nyújthatunk felhőkarcolókká – és végül jöhet a festés, ami fények és reklámok elhelyezését jelenti. A meglepő mértékben zoomolható várost a játék mélyén dolgozó automatika tölti meg élettel, és úgy tízpercnyi alkotás után mindig egy meghökkentően életszerű metropolisz lesz a végeredmény. A trailerben látható néhány megoldás, amivel a végleges verzió több lesz, mint a demó, de klasszikus kihívásokra még ott sem kell számítani – meglátjuk, hogy mennyire éri meg majd fizetni érte, de a Dystopika demója van olyan hangulatos és igényes, hogy azt megéri kipróbálni.

Minami Lane
Bár a Minami Lane sem akarja komplexitás terén lenyomni a Cities: Skylinest, a Dystopikától eltérően építkezésünket itt gazdasági korlátok és a küldetésekhez tartozó előírások nehezítik. Persze a feladatunk itt nem is egy sokmilliós megaváros felhúzása: a Minami Lane mindig egyetlen utcácska élhetővé alakításáról szól. A japán környezetben játszódó, és látványra is egy megelevenedett – és színes – mangára hajazó Minami Lane-ben minden nap egy új épületet építhetünk, majd végignézhetjük, hogy lakosaink mennyire is élvezik a változtatást; és hogy ne csak unottan mozizzunk, a szemetet is nekünk kell összeszedni figyelmetlen látogatóink után. Pályáról pályára változik, hogy épp mi a végső cél, ráadásul az építési parancs kiadása mellett később sok dolgunk lesz: az árakat, a boltok kínálatát, illetve az éttermek által használt receptet mi alakíthatjuk ki (optimális esetben a vevők visszajelzései alapján), és az épületeket fejleszteni is lehet. A játék hangulata kifejezetten vidám, de a külön kihívás teljesítéséhez azért már némi taktikai érzékre is szükség van – nálam e recepttel a kívánságlistán landolt a Minami Lane.

Synergy
Moebius furcsa sivatagi fantasy világainak hangulatát igen sokáig esély sem volt számítógépre ültetni, de a Sable után most a Synergy is sikerrel birkózott meg ezzel a lépéssel. Igaz, a műfaj teljesen más: a pokoli szárazsággal sújtott világban egy túlélést (és később talán egy új felvirágzást) biztosító kolónia felépítése a feladatunk. Ha szabad a demó alapján jósolni, a Synergy igényes, de nem radikálisan újító tagja lesz ennek a zsúfolt túlélő-kolóniaépítő műfajnak – a csodálatos látványvilágon túl a legérdekesebb vonása talán az volt, ahogy a növények vizsgálata, és optimális esetben kímélő feldolgozása adott egy extra csavart a más játékokban egyszerűbben elintézett ételszerzésnek. Az irányítás itt-ott lehetne áramvonalasabb és átgondoltabb, de remélhetőleg a demó tapasztalatait beépítik a nyáron várható teljes játékba!

Reus 2
A (jobbára) barátságos titánok visszatérnek, hogy új és új bolygókon egyengessék az emberiség sorsát. A Reus 2 elődjéhez hasonlóan isteni erőnk használatáról – terraformálásról, teremtésről és inspirálásról – szól, az élet pedig odalent a felszínen e tetteinknek megfelelően magától zajlik. Nem csak lehetőségeink száma nőtt meg az első részhez képest, de a bolygónkon növekvő emberiség élete is sokkal gazdagabb lett – élmény nézni a minduntalan valami új projekten kepesztő embereket, főleg akkor, ha a körülmények és döntéseink nem állandóan háborúzni vágyó, saját otthonukat ostobán tönkretevő népeket sikerült kinevelnünk, hanem utópisztikus űrutazókat. Az első rész egyik legtöbbet szidott része, az időlimit szerencsére eltűnt, így a Reus 2 világait ráérősen lehet kiépíteni.

További három építkezős ajánlat:

Summerhouse
Képzelt el a Dystopikát, ha abban nem hatalmas, komor metropoliszokat, hanem csupán álmaink nyaralóját kellene megtervezni – ez a Summerhouse. Kifejezetten élvezetes, ahogy (a végleges verzióban majd több eltérő vidéken) díszítjük-szépítjük a parányi épületet, új komponenseket megnyitogatva.

Orrstead
Valahol a városépítő játékok és az idle clickerek határvidékén helyezkedik el az Orrstead, szerencsére valamivel közelebb az előzőhöz. A minimalista, de stílusos grafika kellemes hangulatot teremt, és mindig lesz valami nyersanyag vagy erőforrás, amiből sokkal kevesebb lesz az optimálisnál.

Stellar Settlers
Különböző bolygókon kell moduláris űrállomásokat építeni, mégpedig úgy, hogy a külső veszélyek mellett a legnagyobb gondot a különböző blokkok összekötése jelenti – eleinte igen sok idő megy el a modulok forgatásával és a folyosók kialakításával. Ne felejtsük el: a modulok egy része egymásra is építhető, így helyet lehet spórolni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!