Hirdetés
Master Collection!
Sok népmese figyelmeztet az aranylemezt tojó játékfejlesztő levágásának hosszú távú veszélyeire, de a Konami fejeseit az efféle maszlagok sosem érdekelték. Máig nem ismert, hogy a cégvezetés és Hideo Kojima designer pontosan min is kapott össze annyira, hogy közel egy évnyi, néha teljesen nyíltan zajló háborúskodást követően utóbbinak el kellett hagynia a vállalatot, amelynél pályája oly sok évvel korábban elindult. Tudjuk jól: Kojima karrierje és pedigréje cseppet sem sérült meg a válást követően, saját stúdiója élén ráadásul minden korábbinál furcsább játékok készítésére nyílt lehetősége. Anyagilag a Konami is legfényesebb aranykorát éri, ezt azonban nem a klasszikus, nagy lélegzetvételű videojátékoknak, hanem sokkal inkább edzőtermeinek és pachinko-automatáinak, kaszinóinak és free-to-play mobiljátékainak köszönheti a vállalat. Amikor a régi szériákhoz nyúlnak, ritka a siker: a Pro Evo-sorozat átbrandelése katasztrofálisan sült el, a nagy Silent Hill-feltámasztás első lépése pedig még a legcinikusabb várakozásokat is alulmúlta. És ebben a közegben jelent meg a Metal Gear-gyűjtemények első kötete…
Ahogy az megszokott, ezen az oldalon a gyűjteményes kiadás tartalmáról lesz szó, a következőn pedig a minőségről, a körítésről, a törődésről – és persze néha ezek hiányáról. Ahogy a címbe biggyesztett sorszám is jelzi, valamikor a jövőben várható egy következő adag is a Mesteri Kollekcióból, ez még csak az első fejezet, amely a sorozat klasszikus korszakát foglalja össze. A kiadás alapvetően a Bluepoint által PS3-ra és Xbox 360-ra 2011-ben készített HD Collection gyűjteményre épít, vagyis itt van az MSX-re megjelent eredeti, legelső Metal Gear, illetve annak Kojima által készített folytatása, és persze a sokkal későbbi Metal Gear Solid 2 és 3. Ennek a csomagnak a nagy újítása az első Metal Gear Solid kínálatba építése – legyen bármilyen korszakalkotó (és korszakindító) is ez a játék, valamiért ezt soha korábban nem tette más platformon is elérhetővé a Konami. A teljes csomagot egyben megvásárlók emellett megkapják a Kojima nélkül NES-re készült két Metal Gear-epizódot is.
Bár feltehetően a legtöbben azonnal átsiklanak a nyolcvanas években született Metal Gearek felett, az MSX-játékok megérdemlik a figyelmet, hiszen a technikai lehetőségekhez képest fantasztikus élményt nyújtanak még ma is. Millió apróság tűnik fel ezekben, amelyekből a későbbi poligonkorszakban fontos játékelem vagy narratív érdekesség lett, ráadásul e játékokon tökéletesen látszik, hogy Kojima milyen korán felismerte, hogy milyen érdekes lehetőségek rejlenek abban, ha egy akciójátékból átteszik a fókuszt a felderítésre és a lopakodásra. Persze azt sem tagadhatjuk, hogy a második részből az is kiderült, hogy milyen rossz ötlet illogikus kalandjátékos megoldásokat tenni egy máskülönben abszolút nem ilyen gondolkodást megkívánó játékba. Önmagukban nézve a NES-re megjelent epizódok sem rosszak, de Metal Gearként nem teljesítenek jól: történetük rossz értelemben véve nonszensz, és a játékmenetük is sok egyszerűsítést kapott az MSX-es társakhoz képest.
Ahogy említettem, e kiadás sztárja az első Metal Gear Solid, amely mind a szériát, mind a designert az elitbe repítette – egy fantasztikus játék ez, egy végigizgulható, filmes megoldásokat használó, változatos stíluskeverék, a korszak átlagánál sokkal jobb szinkronnal és pályatervezéssel. A játék ma is működik; sőt, nem csak működik, de a modern idők nem egy, magát immerzív szimulátornak nevező játéka megirigyelhetné azon apró extrák tömegét, amelyek a Metal Gear Solid minden helyszínét élővé, valóssá teszik. A később sokkal mélyebben megismert karakterek itt éppen csak ismerkednek a játékossal, ami talán még különlegesebb élménnyé varázsolja ezt a játékot 2023-ban.
E gyűjteményt a Metal Gear 2 és 3 zárja, és utóbbi, talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, meg is koronázza a pakkot. Mivel ezek korábban már megjelentek a 2011-es gyűjteményben, talán azok is ismerik őket, akik amúgy még túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek az eredeti PS2-es trailerekre, illetve az azokat követő hisztériára és a megjelenés élményére. A második rész nagy átverésére – a játéktörténelem messze legpofátlanabb, legváratlanabb, legnagyszerűbb átverésére! –, és a harmadik rész időutazására. Én mindkét részt imádom, még annak ellenére is, hogy mondanivalójuk, érzelmeik, hangulatuk, sőt játékmenetük is teljesen eltérő – és a sokat csúszott tesztet az is késleltette, hogy megint muszáj volt végigjátszanom ezeket.
Ami az első tapasztalatokat illeti, a kollekció kiválóra vizsgázik: minden Solid saját ikonnal jelenik meg választott rendszerünk felületén, a régi alkotások pedig egy közös indítót kaptak. Emellett a teljes csomagot megvásárlók egy ötödik appot is kapnak, amelyben a Digital Graphic Novel-széria tölthető le. Ezek Ashley Wood gyönyörűen megrajzolt képregényeinek interaktívvá tett, picit animált, szinkronnal, zenékkel és hangeffektekkel feldobott verziói, melyek összesen négy gigantikus kötetben mesélik el az első két MGS történetét. És ha már könyvek: mind a hét számozott játékon belül elérhető a teljes forgatókönyvet tartalmazó Screenplay Book, illetve a Master Book menüpont alatt az adott epizódnak a teljes – és így spoilerekkel teli, csak végigjátszás utánra ajánlott – enciklopédiája, minden háttérinformációval, karakterismertetővel és fegyver-adatbázissal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!