Fate/Történelemóra

Amikor a történelmi, valóban létezett Miyamoto Iori 1638-ban Ogasawara Tadazane szamuráj hadúr elsőszámú vazallusává lépett elő, és ezzel együtt éves juttatása az elképesztő vagyonszámba menő 1500 koku magasságba emelkedett, aligha gondolta volna, hogy ez nem személyes történetének legnagyszerűbb pillanata volt. A valódi Miyamoto Musashi unokaöccse és fogadott fia azonban közel 400 évvel később még nagyobb megtiszteltetésben részesült: az Omega Force őt nevezte ki a legújabb Fate-játék főszereplőjének. Ez pedig nagy szó, hiszen a több szempontból is bizarr visual novel, a Fate/stay night nyomán elburjánzott médiabirodalom mára videojátékok, mangák, zenei albumok, színházi előadások, regények, anime filmek és szériák már szinte átláthatatlanul kusza hálózatává nőtte ki magát. És bár egyesek legyintenének, hogy ilyesféle vihar-egy-teáscsészében méretű anime-szenzációkból több száz akad, a Fate valahogy évről évre növeli sikereit – alig pár hete érkezett például a bejelentés, amely a Fate/Grand Order mobiljáték bevételeinek hetedik dollármilliárdját ünnepelte.

Egy, a témát abszolút nem ismerő játékosnak néhány mondatban teljeskörűen elmagyarázni, hogy a Fate-univerzum miről is szól, körülbelül annyi sikerrel kecsegtet, mintha a valódi Miyamoto Iorinak próbálnák átadni a Grand Order gacha-mechanikájának részleteit. Maradjunk annyiban, hogy a világ legostobább címeit* megbízhatóan szállító franchise egy olyan világot mutat be, amelyben homályos módszerekkel kiválasztott Mesterek küzdenek saját kis magánháborújukban, testőreik és végrehajtóik ebben a harcban pedig szellemként reinkarnálódott történelmi személyiségek, azaz Szolgálók – akik pedig cseppet sem meglepő gyakorisággal bögyös japán tinilányként öltenek alakot. Ezt a már önmagában is komplex képet gazdátlan Szolgálók (vö. rónin), mágikus képességek és szörnyek, valamint a jól ismert anime klisék eszelős áradata kavarja még tovább.

[+]

Noha a Fate-játékok általában a modern korban játszódnak, a Samurai Remnant nevéhez méltóan 1651-be repíti a játékost. Hőhősünk a korábban elmondottaknak megfelelően a fiatal, „animésított” Miyamoto Iori, akinek nem túl ingergazdag életét egy éjszaka viharos események dúlják fel. Először nindzsák hada próbálja kivégezni, majd egy ismeretlenségében is gyönyörű varázslónő kérésére egy hegyomlásnyi szamuráj tűzi lándzsavégre. Életét csak azért nem veszíti el, mert a döntő pillanatban kézfején felizzik egy mitikus szimbólum, ezzel együtt pedig életét védő Szolgálója is megérkezik a létsíkra. Bár Iori igen sokáig nem teljesen érti, hogy mi a fene is történt eddig oly egyszerű életében, néhány expozíciós gyorstalpalón keresztül kiderül, hogy akarata ellenére is sikerült belecsöppennie az úgynevezett Waxing Moon Ritual versengésbe. Ezt talán a Hegylakó-sztorihoz lehetne hasonlítani: a japán fővárosban, Edóban küzd egymással hét Mester, mind a maguk Szolgálói által kísérve – a szabályok pedig rém egyszerűek, hiszen a végén csak egy maradhat…

[+]

Mivel a fődíj a győztes Mester szívének legfontosabb kívánság valóra válása (és mert kiszállni csak a hullák tudnak), kénytelen-kelletlen Iori is benevez a buliba, és Saber nevű pengemester Szolgálója által kísérve nekiáll felderíteni, hogy ez a döntés a gyakorlatban mit is jelent a számára. Én elárulom: elsődlegesen harcokat – és mivel a Samurai Remnantot az Omega Force fejlesztette, ezek a küzdelmek igen közeli rokonai annak, amelyeket a számtalan Warriors-játékban láttunk már. A legfőbb különbség talán az, hogy ezúttal civil környezetben, Edo különböző – és általában ma tokiói metróállomásként ismert – városnegyedeiben zajlanak az események, így még a nagyobb tömegjelenetekben sem jelenik meg több 20-30 ellenfélnél. Az viszont ismerős, ahogy a szimpla, pár ütéssel eltüntethető katonák közt inkább csak a vezérekkel, no és persze a szörnyekkel meg a mágikus páncéllal védett démonokkal kell foglalkozni. Saber állandó társként kísér minket végig a számtalan összecsapáson, és ő nem csak brutális erejű varázslataival tud hozzájárulni sikereinkhez, de a megfelelő mérce feltöltésével közvetlenül is átvehetjük felette az irányítást.

*E téren a kedvenceim a Fate/kaleid liner Prisma Illya, a Fate/stay night: Heaven’s Feel I. presage flower és persze a felülmúlhatatlan Fate/Lord El-Melloi II’s Case Files {Rail Zeppelin} Grace note.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!