Lost Judgment teszt

A Lost Judgment ismét Japánba vezet – de ezúttal nem a yakuzák és más bűnbandák kapják a főszerepet, hanem a kisebb ívű, ám legalább olyan káros iskolai bűncselekmények elkövetői.

Öregember a gimnáziumban

Nyilván nincs hatóság, amely örülne, amikor újabb bűncselekményre derül fény, de a tokiói ügyészeken még így is egyfajta lelkesedés érződik, amikor Akihiro Ehara ügye egy telefonnal rögzített videó hatására berobban a médiában. Nem szimplán arról van szó, hogy Ehara egyike a híres japán metróvonalak perverz taperolóinak, de az ügyet tovább cifrázza, hogy egy rendőrtisztről van szó. Az ügyészek sietnek minél hamarabb lesitteltetni a középkorú, bűnét megannyi szemtanú és videós bizonyíték ellenére is tagadó Eharát – elvégre egy aktív rendőr elítélésével kiválóan lehet demonstrálni az ügyészi szervezet pártatlanságát. Ráadásul teljesen egyértelmű ügyről van szó: a biztonsági kamerák és a szemtanúk beszámolói közt lehetetlen, egyszerűen lehetetlen, hogy Ehara nem követte el azt, amivel vádolják.

Lehetetlen. És mégis, ahogy a bíró kihirdeti Ehara letöltendő büntetését, az utolsó szó jogán az elítélt mindenkit sokkolva közli, hogy az a beazonosítatlan oszladozó hulla, akit nemrég tűzoltók találtak egy elhagyatott yokohamai épületben nem más, mint az egykori tanár, Hiro Mikoshiba. A következő napokban két dolog kerül még fényre: Ehara szerint Mikoshiba volt gyermekének iskolai kínzója, állandó megalázója, öngyilkosságba kergetője – illetve Mikoshiba kínhalála Yokohamában pontosan akkor történt, amikor Ehara 4K-ban, HDR-ben filmezve taperolt egy nőt a tokiói metrón.

Ezzel a felütéssel kezdődik a Lost Judgment, a Yakuza-sorozat mellékszálaként funkcionáló Judgment-széria második része, és bizony ebből megint egy izgalmas és csavaros ügy keveredik ki. A nyomozós játék hőse továbbra is Takayuki Yagami, egy ügyvédből magándetektívvé vált alak, akinek sötét múltját, sorsának kisiklását az első rész mutatta be alaposan. A Lost Judgment ebből a tekintetből kevésbé személyes ügy Yagami számára, aki a játék elején barátai kérésére azért utazik Yokohamába, hogy egy bullying-ügy titkos felderítésében segítsen egy elit gimnázium falai közt. Bár itt igen hamar sikerül összevesznie néhány tanárral (ki gondolta volna, hogy egy ilyen helyen nem díjazzák, ha valaki véresre veri a diákokat, legyenek azok még oly bunkók és erőszakosak is?), Yagami egy utolsó utáni húzásként külsős tanácsadóként csatlakozik az egyik iskolai klubhoz, így mégis szabad bejárást nyer az akadémiára.


[+]

A Lost Judgment lényegében egy néhány hétig tartó intenzív nyomozás története: eleinte egyszerre kell nyomoznunk az iskolai gyanú mentén, illetve ügyvéd ismerőseink kérésére az Ehara-Mikoshiba-őrületben is – aztán természetesen kiderül, hogy a két ügy közt akad egy-két párhuzam; és ki tudja, talán még a sokáig homályban kanyargó szálak is találkoznak valahol a japán alvilág sűrűjében. Ha van nagyszerű része a Lost Judgmentnek, hát ez az: a Yakuza-sorozatban már korábban is elévülhetetlen érdemeket szerző Tsuyoshi Furuta parádés történetet írt a játékhoz! Sok más detektívsztorival ellentétben a játékos nem fogja kitalálni előre a fordulatok nagyját (én legalábbis így voltam ezzel), és mégis, utólag minden egy logikusan felépülő egységes történetet alkot. Igaz, az utolsó állítást talán meg kell csillagozni kicsit: a történet a japán logikának felel meg – néhány fontos körülmény Japánon kívül biztos nem állna meg. Cseppet sem gondolom, hogy ez probléma lenne, és a Yakuzák, no meg az első Judgment után ez sokaknak nyilvánvaló is – de az újoncok kedvéért úgy éreztem, ki kell térni erre.


[+]

Bár kemény adatokat nem találtam a magyar valóságról, úgy érzem (vagy legalábbis teljes erőből remélem) például, hogy a bullying, a kőkemény iskolai megaláztatás idehaza nem annyira elterjedt, mint Japánban, ahol évente több száz gyerek követ el emiatt öngyilkosságot. A helyenként még a tanárok által is támogatott, helyenként zsarolásba, testi erőszakba, sőt, szexuális jellegű megalázásba hajló mindennapos kínzás tipikusan olyan dolog, amiről hajlamos hallgatni minden közösség – ezért is fantasztikus, hogy a Lost Judgment erről ilyen brutális nyíltsággal beszél. Néhány jelenetet tényleg dermesztő érzés végignézni – e tekintetben kifejezetten fontos és bátor játékról van szó. Sokkal nagyobbat üt ez a téma, mint milliárdos yakuza-főnökök heves ingatlanvitái, legyen az is bármilyen jól megírva; ez a játék olyan témát feszeget, amelyek sokkal közelebb állnak legtöbbünkhöz, mint a felrobbantott yachtok vagy a felkoncolt maffiózók.

A Lost Judgment tehát nagyszerű detektívtörténet, amely tényleg az emberi lét ritkán látott, igen sötét oldalára vezet. És tulajdonképpen ez az egyik probléma is vele: e mellett az opcionális tartalmak oly megszokott vidám kajlasága – a blőd küldetések, az őrült karakterek, a millió szórakoztató minijáték – még a szokásosnál is nagyobb kontrasztot jelentenek; néha már zavaró mértékűt. Én mindig is úgy gondoltam, hogy Ryu Ga Gotoku stúdió játékainak egyik legmarkánsabb vonása ez a kettősség, a komoly fősztori és a rengeteg opcionális marhaság keveredése. Ezek eddig mindig élvezetesen ütköztek, de most néha kifejezetten zavart, ahogy a felkavaró, komoly történetbe hirtelen seggest ugrik egy sereg félőrült barom – még úgy is, hogy természetesen továbbra sem kötelező e dolgokkal foglalkozni. Igaz, ez is felfogható dicséretként: van olyan érzelmi ereje a történetnek, hogy nem mindig jó, amikor hirtelen elvált arról a játék.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Előzmények