Erény vagy hátrány az egyszerűség?

Az első végigjátszás után megnyíló három új játékmód és a szintén csak az ez után elérhető cooperatív multiplayer viszont már komoly motiváció az egyes fejezetek vagy az egész történet újrajátszására. Sajnos a közös játéknak némileg korlátot szab, hogy csak helyben, egy második irányítót használó játékos csatlakozhat, hálózaton keresztül nincs lehetőség a barátokkal együtt-mókázásra. Viszont a szavatosságot növelő jellemzők között ott van még az, az „apróság”, hogy egyetlen végigjátszás alatt teljességgel lehetetlen összeszedni a különféle kollekciók elemeit, így a játék kimaxolásához több alkalommal is végig kell járni a helyszíneket. Platformjátékokban gyakorlatilag elengedhetetlen titkos helyeken nem csak relikviákat és nap-kristályokat lehet begyűjteni, hanem bónusz masinák alkatrészeit és különleges drágaköveket.

A több (3-7) alkatrészből összeálló berendezések hasznos plusz képességeket adnak Knacknek, mint a több napkristály-energia befogadását lehetővé tevő akkumulátor, a legyőzött ellenfelekből relikviákat gyűjtő Harvester, vagy a titkos szobákat felfedő Secret Detector. Efféle kütyüből nyolcat lehet összegyűjteni a játékon belül, viszont az iOS rendszerű telefonokra kiadott Knack alkalmazást a PSN fiókhoz kapcsolva még további gadgetek is importálhatók. A kristályokból és drágakövekből a szükséges (10-20) darabot összegyűjtve Knack relikviákból álló testét lehet lecserélni a különleges képességeket biztosító, különböző színű „kavicsokra”. Kivételt a színtelen kristályok jelentik, melyek szerves részei a történetnek, így bizonyos pontokon mindenféle gyűjtögetés nélkül át lehet váltani a Kristály Knackre, aki bár sérülékenyebb a relikvia alapú formánál, viszont áthaladnak rajta a biztonsági rendszerek érzékelő-sugarai, így simán átsétálhat a lézerhálókon.

Az összetett bónusztárgy és speciális építőelemek változatosságával összevetve a Sony Japan stúdióban fejlesztett játék irányítása olyan egyszerű, mint a faék. A két analóg kar mellett mindössze négy akciógomb kapott szerepet . A ball kar természetesen Knack mozgását irányítja, a jobb gombával pedig egy különleges védekezési forma aktiválható. A kar megmozdítására a Knack testét alkotó elemek hirtelenjében „arréb ugranak” két lépésnyivel, ami nem sok, de bőven elég arra, hogy egy egyébként már elkerülhetetlen támadás csak a relikviagólem hűlt helyét érje. Ez a villámgyors csúsztatás néhány, csak a támadó mozdulata után néhány pillanatig sebezhető ellenfél legyőzésének kulcsa is. Ellenben a kamera mozgatásába a játékosnak nincs beleszólása, pedig néhány helyen igencsak hasznos lenne a nézőpont befolyásolása.
A mozgáson túl az elmaradhatatlan ugrás és támadás két billentyűje mellett csupán a nap-kristály energiát használó különleges támadást aktiváló két-gombos kombinációkat kell megjegyezni ahhoz, hogy Knack sikerrel vehesse fel a küzdelmet bármely ellenféllel szemben.

Márpedig ellenfélből bőséggel akad a játékban, egy részről ott vannak a különféle goblinszabású lények, de keveseket fog meglepni az, hogy Viktor Művek harci robotjai és őrei sem csak az oktató pályán lépnek fel ellenségesen. Akadnak még „természeti” veszélyforrások is, és a relikvia lelőhelyekről is kiderül, hogy nem csak elhagyott és üres romok rejlenek a föld alatt. Ráadásul az orkok, trollok és miegyebek nem csak különféle fegyvereket forgatnak, de mindenféle páncélzatokat is képesek viselni, amit először is le kell hámozni róluk, hogy a nemlétbe lehessen pofozni őket. Ennél a pontnál kerül képbe a Knack talán legtöbbször felhánytorgatott hiányossága. Az oly részletesen kidolgozott főszereplő ugyanis nemcsak egyetlen gomb lenyomására támad, de támadó mozdulata is egyetlen féle van – na jó kettő, hiszen a kimeresztett karmú pofon helyett ugrásból támadva labdává gömbölyödve veti rá magát a célpontra. Két évtizeddel korábban nem is kínáltak többet a platformjátékok, de mai szemmel nézve bizony hiányoznak a különböző ütésekből összeálló sorozatok vagy legalább a változó „kivégző mozdulatok”, ha már egy-egy nagyobb összecsapás végén az utolsó ellenfél kiütését lassítva mutatja a játék.

Hazugság lenne azt állítani, hogy a Knack egy tökéletes platformjáték, a PlayStation 4 nyitócímei közé a stílus egyetlen képviselőjeként beállítani pedig kimondottan rossz ötlet. Ennek ellenére, mint ahogy azt saját tapasztalatom is megmutatta, a Knack minden hiányossága ellenére remek szórakozást is tud nyújtani. A történet lezárása amúgy sem végleges, a pusztaság goblinhordái megint fellázadhatnak az emberek ellen és bukkanhat fel újabb veszélyes ereklyére utaló nyom is, hogy ismét Knack segítségére legyen szükség. A főszereplő képességeit kissé felturbózva, a konzol lehetőségeit jobban kiaknázó szolgáltatásokkal a folytatás könnyen arathat nagyobb sikert.