Indie játékokat néztünk meg alkotóikkal
Január utolsó napján találkoztak egy videós streamben a világ újságírói, hogy szemügyre vegyenek négy ígéretes játékot, amelyek még idén megjelennek a PC-n és Xbox konzolokon elérhető előfizetéses Game Pass szolgáltatás kínálatában. A megnyitót Guy Richards tartotta, az ID@Xbox (ejtsd: idea-xbox) direktora, aki elbüszkélkedett részlege eredményeivel: az EMEA régióban (Európa, Közel-Kelet, Ázsia) ma 47 ország összesen 1200 fejlesztőjével dolgoznak együtt, és már több ezer játék létrejöttében nyújtottak valamilyen segítséget. (Az ID@Xbox keretében a fejlesztői gépek biztosításától a fejlesztői konferenciák szervezésén át egészen a konkrét kiadói szerep betöltéséig rengeteg lehetőség érhető el a független stúdiók számára.) Mint elmondta, a visszajelzések alapján egyértelmű, hogy e játékfejlesztő közösség számára a legnagyobb gondot a felfedezhetőség nehézsége, a kitűnési lehetőségek hiánya okozza – egyszerűen túl sok játék jelenik meg minden héten, és pusztán a minőség nem feltétlenül elég ahhoz, hogy egy adott program híre elterjedjen. E miniesemény ezen hivatott javítani.
Az elsőként bemutatott játék a The Last Case of Benedict Fox volt, ami sok tekintetben a metroidvania stílushoz sorolható, de azért mégiscsak másféle játékmenetet kínál, mint mondjuk egy Ori vagy Axiom Verge. Bartek Lesiakowski kreatív direktor is többször felhívta a figyelmet arra, ami egyébként is azonnal szembeötlik: bár a játéktér (játéklap?) 2D-s, a látványvilág fantasztikus 3D-s kidolgozást kapott. Fura helyzetbe – és egy lovecrafti ihletésű világba – csöppent detektívünk sokkal kevesebbet csatározik, mint az átlag metroidvania-hős, ám annál több időt tölt különféle fejtörők megoldásával és nyomok értelmezésével. A harcrendszer a negyedórás videó alapján nem tűnt kiemelkedőnek (a közelharci támadás tölti a pisztolyt, a védekezést pedig a kőbőr, stoneskin varázslat segíti), de a hangulat egészen fantasztikus. A pályákat apánk központi helyszínként funkcionáló kúriáján túl a különféle karakterek emlékei jelentik, ezekben kutakodva, a titkokat néha szó szerint előcibálva kell megfejtenünk az elhunyt papa élettörténetét. Megjelenés tavasszal, a PC-s demó február 13-ig elérhető.
A következő bemutatót a PC-n már két éve a korai hozzáférés állapotában levő Everspace 2 fejlesztését vezető Michael Schade tartotta. A legfontosabb bejelentés az volt, hogy PC-n április 6-án érkezik a program, konzolon pedig nyártól lesz elérhető. Aki ismeri az első részt, az nyomban felejtse is el azt – míg az egy lineáris roguelike volt, ez a fejlesztői leírással élve „majdnem teljesen nyílt világot használó, procedurálisan generált felszereléssel dolgozó űrhajós akciójáték” lesz. A felrobbantott ellenfelekből a Borderlands-módjára bugyognak a színkódolt ritkaságú kincsek (fegyverek, páncélok, űrhajó-designok, festések, bónuszok és minden más), amelyekből igen sokféle űrhajót lehet összerakni. Ezúttal a sztori is fontos lesz: a körülbelül 30 órás kampányban négyórányi átvezető jelenet és dialógus van – de aki akarja, az ezt kihagyva is fejest ugorhat a galaxis nagyjából száz, kézzel kidolgozott naprendszerébe, vagy az általunk megadott paraméterek alapján generált multiplayer meccsekbe. Noha a hajót nem hagyhatjuk el, a bolygók felszínére is leereszkedhetünk, sőt, hatalmas barlangrendszerekben, vagy akár a tengerek alatti világban is körülnézhetünk. A játék egy korábbi, PC-s demója letölthető a Steamen.
A következő játék az általam rendkívül várt Planet of Lana volt, amit Adam Stjärnljus kreatív igazgató prezentált. A teljes egészében kézzel festett elemekből álló játék elképesztően stílusosan és hangulatosan néz ki – főleg Mui, hősünk apró macskaszerű gömböclénye ragadja meg az embert. A műfaj ezúttal „cinematic puzzle adventure”, rövidebben a Limbo által képviselt lassabb, gondolkodósabb stílust követi. Küldetése során Lana nővérét, illetve a halászfalucskájából elrabolt többi barátját próbálja megmenteni a gépek fogságából. A bemutató a játék második pályáján, egy idegen dzsungelben játszódott, ahol sok kihívást az jelentett, hogy a víztől irtózó Muit valahogy átjuttassuk a tócsákon és tavakon – állatkánk pedig cserébe többször segített különleges képességeivel. A parádés látványvilág mellett a fejlesztők a zenére is büszkék; azt Takeshi Furukawa szerezte, aki sok filmes és sorozatos munkája mellett a The Last Guardian dalait is írta. A Planet of Lana idén tavasszal jelenik meg, PC-s demója pedig február 13-ig próbálható ki.
A műsort az általam korábban nem ismert Lightyear Frontier zárta – e programot Joakim Hedström, a fejlesztő Frame Break stúdió egyik alapítója mutatta be. Bár egynémely képkocka alapján más jutna az ember eszébe, de a játék a farmépítésről, növénytermesztésről, kutatás-fejlesztésről és a vidám terraformálásról szól. A fejlesztők szerint ebben a nagy extra az, hogy karakterünk nem szimplán egy ember, hanem egy piros lépegetőben üldögélő karakter – engem speciel ennél sokkal jobban megragadott az érdekesen idegen bolygó, amin az „akció” zajlott. Az idézőjelek indokoltak, ugyanis a jelenlegi tervek szerint a Lightyear Frontierben nem lesz harc, és nem lesznek ellenfelek sem – kizárólag farmunk építésére, fejlesztésére és növelésére kell koncentrálni. Ha valakinek ez nem lenne elég, az a gyűjtő-körutak során az idegen romok tanulmányozásával, vagy a környező bolygón hasonló munkát végző fura ismerősök kéréseinek teljesítésével is töltheti az idejét. Mindez a játékosi kérések nyomán már négyfős kooperatív módban is elérhető. A játék megjelenése idén esedékes, de korai hozzáférésben PC-n már elérhető.
Bényi László
