Nem nőtt új feje

Ahogy említettem, a hatalmas, összesen hét zónára osztott területen nincsenek városok és az egyes istenekhez kapcsolódó kevéske feladaton kívül konkrét mellékküldetéseket sem kapunk. Noha szörnyek, illetve agresszív állatok itt-ott lófrálnak, ezeket igen könnyű elkerülni, ha éppen nem akarunk verekedni. És hogy mivel lehet akkor foglalatoskodni? Elsősorban a térkép ikonoktól való megtisztításában: védett, avagy trükkösen elérhető ládák rejtik az új fegyvereket vagy a boltokban elkölthető kristályokat, hatalmas lantokhoz kereshetjük meg a nyilakkal lejátszható dallamokat, mitológiai szörnyeket győzhetünk le, vadul kunkorodó lőpályákon tesztelhetjük íjászképességeinket, gömböcökkel utánozhatunk le csillagképeket. E minifeladatok nagy része három percig sem tart, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ember lendületből végezzen egy zónán belül tíz közeli darabbal.

A játékidő legnagyobb részét azonban földalatti járatokban fogjuk tölteni. Bár néha ezekben is harcolni kell, máskor meg igen egyszerű platform-ugrálások lesznek a központban, ezek legtöbbje logikai feladatokról szól. Ezekből nincs sok eltérő típus: az egyikben lebegő ládák segítségével kell eljutni valahová, vagy akadálypályán kell egy golyót végigcipelni, vagy meggyújtott nyilakkal kell manőverezni. Általában azonnal látszik a megoldás, bár maga a végrehajtás itt néha azért akár negyedóráig is eltarthat. Efféle logikai feladatok – általában súlyérzékeny kapcsolók aktiválásához kapcsolódva – néha a sztoriküldetésekben is előfordulnak. A játékban igen sok ilyen „puzzle-pince” található, de kötelezően nagyon keveset kell megoldani ezek közül. És mivel a járatok végén várakozó jutalom nem is valami elsöprő, a magam részéről nem erőltettem ezt – pont elég volt a játék vége felé egy elkerülhetetlen dungeon, amelynek négy szárnya számomra már idegesítően sok ládahúzgálást és golyótologatást tartalmazott.

Az Immortals egész jól összerakott, néha megmosolyagtó humorú játék (Zeusz és Prométheusz veszekedése e beszólások fő lelőhelye) lett, amely nem húzza az időnket. Nálam 18 órát emésztett fel a végigjátszás, de a térkép teljes megtisztításával ez akár 50 óra fölé is kitolható lett volna – a magam részéről a zéró kihívást kínáló játékból ennyi is elég volt, de tagadhatatlan, hogy az agyatlan harcok, a sekélyes mellékfeladatok és a sűrű fejlődés folyamatos dopamintermeléssel jutalmazott.

Most, a teszt végén azonban egy kellemetlen dologra ki kell még térnem: arra a hozzáállásra, amellyel a fejlesztők egyszerűen lelopták a legutóbbi Zelda-játék, a Breath of the Wild egyes tulajdonságait. A közlekedés jószerivel ugyanaz: a mászás rendszerétől a siklóernyőzésen át a lovak befogásáig minden itt van. A speciális képességek közt a telekinézis kapja itt is a főszerepet, ezt megannyi logikai feladatnál kell bevetni. A harcokkal és puzzle-részekkel teli rövid dungeonök túltengése is onnan származik – legalábbis az ötlet mindenképp. Merthogy a megvalósítás a felsoroltakkal kapcsolatban mindenhol jóval fantáziátlanabb lett. A Ubisoft fejlesztői gondosan kiszűrtek mindent, ami csak potenciálisan is kihívást jelenthetett volna (az agyat tényleg megmozgató hatalmas fejtörőket, a komplex fizikai rendszert, a kombinálható képességeket, a meghökkentően reaktív mesterséges intelligenciát, egy mély főzési rendszert), és ezzel az igazi örömöt is sikerült kipurgálniuk a programból.

A tempóváltásokat, feszültséget és kihívásokat nélkülöző Immortals olyan, mintha hiányozna belőle valami. Valami magával ragadó; mintha a központi küldetéssorozat lemaradt volna a mesterlemezről, és csak a mellékes feladatokkal lehetne szórakozni benne. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy rossz játék lenne, egyszerűen nélkülözi azt a fajta ambíciót és fantáziát, amellyel ki tudna tűnni, igazán egyedivé tudna válni. Alapnak jó ez is: hasonlóképpen a sekélyes és üres első Assassin’s Creedhez, a megfelelő hozzáállással szerintem ebből is lehetne egy remek sorozatot faragni.

Az Immortals: Fenyx Rising PC-re, PlayStation 4/5-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg. A játék elérhető a Google Stadia és Amazon Luna streamelő rendszereken is.

Pro:

• Egyszerűsége ellenére élvezetes harcrendszer;
• néha humoros;
• minden platformon jól fut.

Kontra:

• Üres világ;
• minden játékeleme túl egyszerű;
• jótól loptak, de nem jól.

65

Grath