Valami új

Na most mondja valaki, hogy nincs új a nap alatt! Az ausztrál Defiant stúdió legénysége ugyanis valami igazán újat alkotott – egy játékot, melynek komponensei ismerősek, ám így még senki nem próbálta azokat vegyíteni. Az ilyesféle stíluskeverő próbálkozások igen sokszor bénán sülnek el, sok pad között a közmondásos asztal alá zuhanva, de a Hand of Fate jól játszható és magával ragadó játék lett.

A fentiek miatt nem is megy olyan egyszerűen a Hand of Fate leírása. Olyan játékok vonásai egyesülnek benne, mint az Oregon Trail vagy a Fable 2, mindez a gyűjtögetős kártyajátékok világába helyezve, a régi lapozgatós kaland-játék-kockázat könyvek történetmesélésével ellátva. Kacifántosan hangzik, pedig a gyakorlatban negyedóra alatt bele lehet jönni.

A történetmesélés leginkább itt zajlik, itt tudjuk kártyáról kártyára ugorva megismerni saját legendánkat. [+]

Lényegében arról van szó, hogy egy történetünket mesélő és fanyar humorral kommentáló figurával szemben ülünk egy asztalnál, maga a sztori pedig kártyák húzásával és kijátszásával alakul. Ha egy Goblin Támadás kártyát húzunk, csata jön, amit nekünk kell valós időben vagdalkozva megvívni. Ha egy Mágikus Kereskedő kártya jön elő, vásárolhatunk fegyvert és felszerelést, vagy eladhatjuk a korábban szerzett kincseket. Feljön a Sötét Labirintus lap? Mehetünk felfedezni a csapdákkal teli járatot. Legyőzünk egy élőhalott hordát? Néhány kincs kategóriájú lap a jutalom, ami adhat zsákmányt, kaját, vagy éppen gyógyulást is. Úgy döntünk, hogy megpróbálunk valakit orvul legyilkolni, így elkerülve vagy legalábbis megkönnyítve egy csatát? Sikert és bukást takaró kártyák közül választhatunk véletlenszerűen, így alakítva ki a mese következő lépcsőfokát. Minden kis történet végén egy főellenfél vár ránk, őt legyőzve pedig a korábbi döntéseinknek megfelelő mennyiségű extra kártyát kapunk, melyekkel paklinkat gazdagíthatjuk. Remekül van megoldva, hogy nem csak a miáltalunk összeállított pakliból gazdálkodhatunk, de a velünk szemben ülő figura a saját lapjait is beveti, így sosem tudjuk teljesen kiszámítani, hogy milyen kalandok is várnak majd ránk.

Kártyajátékhoz képest az akciórészek mesésen néznek ki, ráadásul igen sokféle aréna van a játékban. [+]

Mint említettem az ütközeteket és a ritkábban jelentkező egyéb akciórészeket nem a kártya forgandósága dönti el, hanem nekünk kell ezeket leküzdeni. E szakaszok mind kinézetben, mind játékmenetben a Fable szériára emlékeztetnek, azaz stílusos, de nem olyan mély, mint lehetne – az egyetlen modernebb húzás az Arkham-féle ellentámadási rendszer. A küzdelmekben mindig azon eszközöket használhatjuk, melyeket a kampány alatt addig megszereztünk. Mind a félrevetődés, mind az ellentámadás jól működik, és mivel a csaták viszonylag rövidek, e részek még viszonylagos kidolgozottságuk ellenére sem válnak idegesítővé. (Leszámítva az utolsó, mélységesen unfair szintet.)

Nem csak a potenciális kincseket, de az olykor veszélyes, máskor óriási zsákmányt rejtő lapokat is mi állítjuk össze – persze a velünk szemben ülő úriember ezeket hajlamos saját lapjaival megbolondítani. [+]

A Hand of Fate talán legnagyobb hibája a kiegyensúlyozatlansága – az első négy-öt történet végtelenül könnyű, itt nemhogy a lépésről lépésre fogyó élelmiszernek nincs igazi szerepe, de a csaták is olyan könnyűek, hogy jószerivel lehetetlen elveszíteni őket. Pár órával később viszont éppenséggel a másik végletbe csap át a játék, és viharos gyorsasággal válik kőkemény kihívássá. Igazán ellenszenvessé csak a legutolsó szinten válik, de legalább megvan a diadalérzet, ha sikerül végre legyőzni. Ezt követően az Endless mód vár ránk, ami nevéhez méltóan kisebb kampányok helyett egy véletlenszerűen alakuló történetet tár elénk a randomgenerátor szeszélyének megfelelően.

Az Endless módban a végtelenségig tápolhatjuk viking hősünket. [+]

A Hand of Fate érdekes játék lett, amelynek második része – ha lesz – igazi klasszikussá is válhat. Az alapok megvannak, már csak mélyíteni kellene a játékot. Bele lehetne keverni némi mágiát, bevethető varázslatokat, kidolgozottabb fejlődési rendszert és persze rengeteg egyéb kihívást, vagy akár logikai feladatot is elviselne a program. Első nekifutásra azonban örülhetünk neki, hogy végre valami különleges, valami igazán új játékkategória született – cseppet sem bánnám, ha születnének követői.

A Hand of Fate PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, kizárólag letölthető formában.

Pro:

• Teljesen új játékstílus
• Megvan benne a kártyajátékok addiktivitása
• Igényes körítés

Kontra:

• Eleinte túl könnyű, aztán hamar túl nehézzé válik
• Kisebb technikai bakik minden platformon
• Piactértől függő, 25 dolláros, 4000 forintos ára talán túlzott

75