Inkább novella, mint krónika

Visszatértek ugyanakkor robot segítőtársunk, Lola képességei. Halál esetén van rá esély, hogy újraéleszti hősünket (Anthem), és továbbra is rendelkezésre áll a Kudos rendszer. Ha sikerül felhalmozni 1000 pontot, akkor Overdrive állapotba kerülünk, brutál jó zenék szólalnak meg, csaknem sérthetetlenné válunk, és végtelenül lehet dashelni. Szintén ő az, aki bármikor képes gyógyítani, ez ráadásul semmilyen büntetéssel vagy negatívummal nem jár.

Feltétlenül előrelépés a játék változatossága: az iX 2 ugyan a történet szerint végig egy „toronyban" játszódik, ám ennek szintjei teljesen eltérő világokat tartalmaznak. Van itt dzsungel, láva, jeges helyszín, laboratórium, gyár és sok minden más, ebből a szempontból a fejlesztők kitettek magukért. A pályadizájnt is csak dicsérni lehet, szerencsére nem vitték túlzásba a platformer kihívásokat. Minden szakasz egyértelműen a speedrun kedvelőinek lett kitalálva (van is egy erre vonatkozó achievement). Gyors, áramvonalas, megfelelő helyismerettel egy profi játékos lenyűgözően gyors és látványos módon képes lehet abszolválni a szinteket. A második rész ráadásul kevésbé főellenség-központú, mint elődje, többet lehet időzni a hagyományos pályákon, bár azért itt is a bossok jelentik a kaland sava-borsát. Összességében viszont csalódás a játék hossza: talán még kicsivel rövidebb is, mint az első rész, a 12 küldetés bármennyire is változatos, átlagosan néhány óra alatt teljesíthető. A játékmenet van annyira élvezetes, hogy akár kétszer ilyen hosszú is lehetne – sajnos meg kell elégednünk a már teljesített pályák ismételgetésével és kitanulásával.

Prezentáció tekintetében nincs sok változás: a fejlesztők sajnos továbbra sem léptek túl a 16 bites konzolgenerációt idéző pixel-art grafikán, ami alapvetően teljesen jól mutat, mégis jobb lenne már borotvaéles, HD rajzokkal élvezni egy ilyen kalandot. Van viszont natív next-gen támogatás: az iX 2 PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re is elérhető, választható 60 vagy 120 fps képfrissítéssel, ami mindenképp üdvözlendő fejlemény. Kisebb újítás, hogy a főellenségek speciális támadásait rövid animációk, nem pedig fix képek vezetik fel, ez is hozzátesz egy kicsit a körítéshez. Minden más azonban maradt a régi. Igényes, minőségi, de mégiscsak abszolút retró hangulatot áraszt magából.

Nem érheti szó a ház elejét a zenéket illetően – a játékon olyan zeneszerzők dolgoztak, mint Ippo Yamada vagy Ryo Kawakami, akik nemcsak a Gunvolt sorozatban számítanak veteránnak, de előbbinek köszönhetjük a Mega Man Zero játékok soundtrackjét is. Munkájuk most is kiválóan szól, tökéletes aláfestést biztosítva az akcióhoz és a főellenfél-harcokhoz. Most először a sorozat történetében egyébként angol szinkron is választható a japán mellett, ami mindenképp pozitív, bár a minősége nem a legjobb, a színészek nem igazán élték bele magukat a szerepükbe. A japán változattal élénkebb, lelkesebb színészi játékot kapunk.

A Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX 2 egy kiváló 2D-s akciójáték, bár nem a műfaj csúcsa, ahogy azt a fejlesztők szeretik szlogenként lobogtatni a sorozattal kapcsolatban. Az első rész lendületesebb, gyorsabb, izgalmasabb volt, cserébe most egy áramvonalasabb, érthetőbb, „kezdőbarátabb" rendszert kapunk. Legnagyobb erénye a változatossága, a helyszínek kidolgozása, minőségi játékmenete és zenéi, gyengéje viszont a rövidsége. A Gunvolt sorozat rajongóinak bátran ajánlható, mint ahogy mindazoknak, akik a Mega Man játékok után keresnek új kihívást. A japán csapat Következő Nagy Lépésére azonban továbbra is várnunk kell.

Pro:

• változatos, jól megtervezett helyszínek;
• a „bullit-dash" még mindig iszonyú élvezetes;
• kezdőknek is megfelelő kihívás;
• remek zenék;
• natív next-gen (120 fps) támogatás.

Kontra:

• a játékmenet kevésbé lendületes;
• az angol szinkron elég gyenge;
• nagyon rövid.

70

A Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX 2 PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage