Amikor a Final Fantasy XV sok-sok év várakozás után 2016 végén megjelent, nehéz volt rá nem megértően tekinteni. Elvégre az egykor Final Fantasy XIII Verus nevet viselő programmal közel egy évtizedet szenvedett a Square Enix több fejlesztőgárdája is, megannyi projektvezetőt és koncepciót elfogyasztva menet közben. A többször is teljesen újratervezett játék végül igen élvezetes harcrendszerrel, lukakkal teli, ám így is érdekes történettel, no meg egy felfedezésre invitáló világgal hódított. Persze voltak gondok is bőven, technikaiak és narratívak egyaránt. A cégvezetés szerencsére ezek kezelésében szabad kezet és szinte végtelen büdzsét adott a játékot végül formába öntő Hajime Tabatának, aki azóta is FF15-lázban ég, brigádjával javításokat és bővítményeket készít. A Royal Edition tulajdonképpen eddigi munkáik teljes összefoglalása, tartalmaz mindent, ami máig megjelent a játékhoz, megpakolva a vele együtt érkező PC-s kiadás különféle extráival. (A Royal Edition külön DLC formájában is elérhető, a Season Passnak azonban sajnos nem része.)

Na de milyen állapotban is van ma a Final Fantasy XV? Ha a technikai dolgokat nézzük, nagyszerűben, az egy évnyi tatarozás hatása abszolút meglátszik rajta. Alap konzolokon többé-kevésbé stabil a 30 fps képfrissítés, PS4 Pro, illetve Xbox One X gépeken pedig rengeteg extra közül válogathatunk – magasabb felbontás, HDR, szebb textúrák vagy éppen 60 fps a választható opciók. Nem mondom, hogy ez utóbbit állandóan tartja, de a harc sokkal élvezetesebb ebben a tempóban.

A srácok utazása azonban tartalmi szempontból is sokat javult, az idegőrlő nehézkességéről hírhedté vált 13. fejezetet például teljesen áttervezték, ráadásul végig a történet során kapunk kisebb-nagyobb extra küldetéseket, átvezető jeleneteket,illetve párbeszédeket, melyek mind a történetet hivatottak mélyebben bemutatni. Ezek közül a legjelentősebb a játék végén található vadonatúj, ezzel a kiadással debütáló átvezető jelenet, amelyet YouTube-on még annak a FF15-veteránnak is érdemes megnéznie, akinek nincs kedve még egyszer belekezdeni a játékba. Ez egyébként egy teljesen új területen játszódik, így e közepes méretű zónával és a hozzá tartozó dungeonnel nagyobb lett a játéktér is.

A játékmenet is bővült különféle lehetőségekkel: a megfelelő fejlesztések után például autónk elhagyhatja az utakat, és afféle monster truckként viselkedve ralizhatunk is vele. Igazán hasznosnak ezt azért nem éreztem, inkább vicces, mintsem királyi, ahogy hatalmas kereket növesztett luxusautónk kepeszt a dombokon… Ennél sokkal jobb lehetőség az, hogy királyi jachtunkat is manuálisan kommandírozhatjuk, felderítve a tengert – persze ha valaki nem élvezi a horgászós minijátékot, az erre kevésbé fog rákattanni, mint én. Kaptunk egy FPS-nézpontot is, amely mindenre kiterjed: a csaták, a warp-támadások, a mászkálás is ebből a nézetből működik, ha ezt a menüben bekapcsoljuk. Én nem kapcsoltam, de biztos lesz, akinek ez tetszeni fog. A leghasznosabb új megoldás az Armiger Unleashed nevű szupertápos képesség, amelyet ugyan csak a 13 királyi fegyver megszerzését követően tudunk aktiválni, ám ez annyira erős, hogy innentől fogva nagyon kevés ellenfelünk lehet.

A Royal Edition természetesen tartalmazza az eddig megjelent négy nagy DLC-t is, amelyek közül három a társainkhoz kapcsolódik, egy pedig a kooperatív multiplayert hozta be a programba. A három epizód Gladio, Prompto, illetve Ignis egyenként körülbelül kétórás kalandját meséli el, mégpedig külön, a főmenüből indítva. Az Episode Gladiolus sajnos nem valami érdekes, hisz szinte kizárólag a harcra koncentrál, ráadásul egy olyan karakterrel, akinek hiába az ereje, jóval kevesebb érdekes képessége van, mint Noctisnak. Az Episode Prompto sokkal izgalmasabb, köszönhetően e társunk jóval érdekesebb személyiségének, illetve a lőfegyvereinek köszönhetően sokkal akciódúsabb harcmodorának. És végül az Episode Ignis valahol a kettő között van az akciójelenetek élvezhetősége terén, bár a történetmesélést tekintve magasan a legjobb a kiegészítők közül.

A játék talán legérdekesebb ötlete azonban a négyfős online kooperatív-mód, amely a Comrades nevet viseli. Ez abban a sötét évtizedben játszódik, amelyet az alapjáték tulajdonképpen átugrik, és sokkal, de sokkal mélyebb és élvezetesebb, mint gondolnánk. A kis kommandók – AI tölti ki a helyeket, ha épp nem lenne társ – különféle rövid küldetéseket hajtanak végre, hogy legalább minimálisan jobbá tegyék Eos helyzetét a démonok támadásai közepette. A legtöbb misszió tíz perc alatt simán teljesíthető, legyen szó bossfightokról, felderítésről, netán a meglepően élvezetes kísérgetős küldetésekről. Mikrotranzakció nincs, mindent a játékkal szerzett pénzből és meteorszilánkból vásárolhatunk meg, a fegyverek fejlesztése pedig szinte végtelen motivációt kínál. 20-25 órát simán el lehet tölteni csak ezzel a játékmóddal, szerintem még annak is, aki amúgy fintorog a multiplayer játékmód ötletétől egy Final Fantasyban.

A Royal Edition mindenképpen ajánlott azoknak, akik még nem ismerik a Final Fantasy XV-öt, akit esetleg a megjelenéskori – jogos – panaszok eltántorítottak a játéktól. Noctis herceg és barátainak kalandjában van szív és vannak érzések, no persze több ezer igen élvezetes összecsapás mellett. Ha próbát tennél a játékkal, ezt a kiadást ajánlom. Ha valaki már jó éve végigjátszotta a játékot? Neki az Episode Prompto beszerzését mindenképp ajánlom, és ha attól esetleg megjönne a kedve egy másodszori végigjátszásra, hát a Royal Pack DLC-t is szerezze be, az új területtel és pár játékmenetbeli extrával még jobb lett a játék.

A Final Fantasy XV: Royal Edition PS4-re és Xbox One-ra érhető el. Ugyanez a játék rengeteg extra jelmezzel PC-re is elérhető Final Fantasy XV: Windows Edition néven.

A Royal Pack DLC a három extra sztoriepizódot, illetve a multiplayer-módot nem tartalmazza, csak a többi említett bővítést.

Pro:

• Egy nagyszerű új terület;
• rengeteg kisebb-nagyobb bővítés;
• a fejlesztések idén is folytatódnak 3 nagy DLC-vel.

Kontra:

• Mennyivel jobb lett volna, ha így jelenik meg eredetileg…

89

Grath