Vélemény és értékelés
Összességében szerintem a Dishonored egy kellemes színfoltnak bizonyult a mai egysíkú játékok palettáján. Ami leginkább magával ragadja az embert, az a program hangulata. Nekem már első pillantásra a BioShock jutott eszembe, ahogy elkezdtem játszani ebben az érdekes világban. A mindenfelé jelen lévő gépekről, energiamezőkről és korabeli fegyverekről szinte olyan, mintha Rapture városában lennénk. A szanaszét heverő könyvek, papírlapok és a romos környezet megerősíti ezen érzést. A robotlábakon lépegető katonákat pedig akár Big Daddy-nek is felfoghatjuk, igaz, mellettük nem sétál egy kislány.
Viszont, talán éppen ezért, képes magával ragadni az embert a Dishonored története és hangulata. Főleg, amikor először játsszuk végig és minden részletre igyekszünk fényt deríteni. Ám miután többféleképpen oldhatjuk meg a küldetéseket, valamint a képességekből és útvonalakból is több áll rendelkezésre, így mindenképpen érdemes újra nekivágni, miután befejeztük. A játéknak több végkimenetele lehet, melyet a káosz szint alapján ad be a program a legvégén. Viszont addig az az érzés, hogy mi vagyunk életnek és halálnak az urai, meglehetősen lebilincselő.
Rajtunk áll, ki él és ki hal meg. Mégpedig szó szerint. Mindenkinek megkímélhetjük az életét, valamint megölhetünk bárkit, aki elénk kerül, kivéve azokat, akik nélkül nem tudunk tovább haladni a történetben (Persze amint nincs már rájuk szükség, nyugodtan eltehetjük őket láb alól). A főbb ellenfeleket elintézhetjük úgy is, hogy akár a közelükbe sem megyünk, másrészt viszont amennyiben úgy döntünk, még a megoldott küldetés ellenére is megölhetjük őket, elvégre miattuk kerültünk ebbe a helyzetbe. Vagyis tényleg úgy oldjuk meg a feladatokat, ahogy nekünk tetszik, és ez nagyban megnöveli a program újrajátszhatóságát.
Általában három dolog miatt szoktak a játékosok ódzkodni a Dishonored-től (Legalábbis ahogy olvastam a fórumokon): egyik a rövid játékidő, másik a könnyű harc, harmadik pedig a kopottas, mosott grafika. Azonban mindhárom kapcsán tévednek. A grafikát fel lehet javítani, ezt korábban már ismertettem (Más kérdés, hogy ezt alapból is betehették volna a készítők, de akkor keményebb gép kellene alá). Ami pedig a játékidőt és a küzdelmek nehézségét jelenti: több ellenféllel szemben már könnyen fűbe haraphatunk, persze ehhez nem a legkönnyebb fokozaton kell játszani. Kívülről valóban könnyűnek tűnhet hátulról leteríteni az ellenfeleket, mögé teleportálva és gyorsan eltűnve, de ehhez komoly tervezőmunka kell.
Kifigyelni az őrök mozgását, ügyelni rá, hogy ne vegyenek észre, a megölt vagy elkábított ellenfeleket eltüntetni, hogy ne fedezzék fel azokat... Tehát valóban komoly stratégiát kell kidolgozni, ehhez pedig idő, türelem és kitartás szükséges. Aki nem szeret lopakodni és percekig egy helyben állva kilesni, kihallgatni és megfigyelni a környezetében mászkáló katonákat és civileket (akik fontos információkkal látnak el bennünket), valamint nem kutatja át a helyszíneket nyomok után, az biztosan hamar a végére ér. Ahogy mondtam: ha mindenkit megölünk, úgy is végigjátszhatjuk, de az igazi kihívást és élményt az adja, amikor az árnyékban lapulva igyekszünk minél kevesebb áldozattal megoldani a feladatokat.
A játékidővel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy az elején még igyekeztem én is rejtve maradni és a lehetőségekhez képest elkerülni a harcokat, azonban később, hogy végezni tudjak a teszttel is, kénytelen voltam előbújni és a gyorsabb haladás érdekében megölni pár ellenfelet. Persze a pályákat azért végigjártam és a kincseket tartalmazó széfek közül is jó párat kinyitottam - egyik-másik komoly kutatást igényelt -, és így 15 órába tellett eljutnom a történet végére. Ám mielőtt valaki azt mondja, hogy ez kevés, annak elmondom, hogy akkor már annyi volt az áldozat, hogy magas káosz szint uralkodott a városban. Aki ezt igyekszik elkerülni és megmenteni, akit lehet, az biztosan sokkal tovább fog vele játszani. Most pedig térjünk rá az értékelésre. Mindent összevetve, nekem tetszik a Dishonored című játék. Érdekes keveréke a Deus Ex-féle nyílt terepeknek és szabadon választható feladat megoldásoknak, valamint a BioShock-féle retró hangulatnak.
A történet meglehetősen érdekes, elég sok váratlan fordulatot tartalmaz, aminek legtöbbje általában előre sejthető, mégis rajtunk múlik a végkifejlet alakulása. Szerintem Év Játéka díjra nem esélyes, mert a Dishonored egy rétegjáték, amit a mai játékosok többsége nem fog kellőképpen értékelni. Én úgy vélem, hogy a Far Cry 3-nak vagy az Assassin's Creed III-nak nagyobb esélye van a győzelemre, ha figyelembe vesszük a mai játéktrend alakulását. Ám mindezek ellenére a Dishonored mindenképpen egy érdekes színfolt a mai játékok palettáján. Akinek tetszett a BioShock, valamint a Deus Ex, annak feltétlenül ajánlom, csalódni semmiképpen nem fog.
| Értékelés | |
| 9 |
Játékmenet: A Dishonored érdekes keveréke a Deus Ex nyílt világának és szabadon megoldható küldetéseinek, valamint a BioShock harcrendszerének és hangulatának. A játék világa cselekedeteink függvényében változik, a végén pedig a jó és rossz végkifejletről nem egy szimpla döntés vagy tett, hanem az egész végigjátszás során okozott káosz fog dönteni. A küldetések többféle végrehajtási módja, karakterünk képességeinek és fegyvereinek használata, valamint a pályákon található sok rejtett csemege miatt mindenképpen érdemes legalább kétszer végigjátszani, ami feltétlenül pozitívum. Negatívum viszont az ellenfelek mesterséges intelligenciája. Lelövök egy katonát, egy ideig keres a többi, utána megnyugszanak, hogy: "Biztos csak a patkányok voltak". |
| 10 | Hangulat: A játék hangulatára mindenképpen maximális pontszámot adok, engem már első pillanatban magába szippantott, annyira addiktív lett a program. Mivel a küldetéseket szabadon oldhatjuk meg, így néha azon kapja magát az ember, hogy a főszállal mit sem törődve igyekszik a helyi problémákra összpontosítani. Sok mellékküldetést kapunk, ráadásul a rúnák és talizmánok gyűjtögetése szintén időbe telik, így hát néha tényleg inkább erre figyelünk, nem pedig a főküldetést követjük. |
| 8 |
Grafika: A játék grafikája megosztja a játékosokat, egyeseket elriasztanak a meseszerű, sok helyen kopottas textúrák. Ám a készítők szándékosan alkották a program kinézetét ilyenre, ez a meseszerű látvány sokat dob a játék hangulatán. Ám ami kétségtelenül a készítők ellen szól, az az, hogy egy szimpla moddal sokkal szebbé lehet változtatni a textúrákat, ezeket alapból beletehették volna a játékba. Viszont így a gépigénye is jóval magasabb lenne. Mindezek ellenére szerintem egy 8-ast megérdemel, aki nem a grafika alapján dönti el egy játékról, hogy milyen, az észre sem veszi ezeket. |
| 8 | Hangok: Hangok tekintetében szintén nincs komolyabb probléma, az ellenfelek és környezet hangjai jól meg vannak csinálva. A zene szintén hangulatos, néhol eléggé hátborzongató. Ami viszont negatívum, hogy az őrök kifigyelése közben sokszor hallunk hasonló párbeszédeket, amint ugyanazt többször is elmondják. A szinkron jól sikerült, ám az ellenfelek elterelésére használt hangok néha nem működnek megfelelően. Egy üveget eldobok, odamennek, de ha valakit lelövök egy pisztollyal, sokszor meg sem hallják, ha meg mégis, nem tudják, honnan jött. |
| 9 | Összességében: Mindent összevetve szerintem a Dishonored egy korrekt játék lett, ami kellemes színfoltnak bizonyult a mai felhozatalban. A program által nyújtott lehetőségek több végigjátszás esetén jönnek elő, viszont ehhez olyan mértékű türelem és kitartás szükségeltetik, ami nem sok mai játékosban van meg. És bár a játék hangulata kiváló, aki nem szereti ezt a fajta rajzfilmszerű grafikát, az valószínűleg nem ért egyet a végítélettel. Ám aki tovább lát az orránál és nem csak a külcsínt nézi, azt a belbecs mindenképp a monitor elé fog szögezni hosszú órákra. Szerintem ugyan nem lesz Év Játéka, de kidobott pénznek semmiképp sem mondanám a Dishonoredet. |
Utóirat: Szeretnék bocsánatot kérni, amiért ezúttal nem egy minden részletre kiterjedő leírást készítettem. Ennek az az oka, hogy közelednek a vizsgáim, így kevesebb időm marad másra. Persze azért igyekeztem a fontosabb dolgokat leírni, remélem, mindenki számára elég információval szolgálnak az itt felsorolt tények ahhoz, hogy eldöntse, kell-e neki a Dishonored című játék.
