Bevezetés és történet

Bizonyára sokan vártátok már a Dishonored című játékot, hiszen az előzetes képek és videók alapján kimondottan érdekesnek tűnt. Annyit már akkor látni lehetett, hogy a Bethesda és az Arkane Studios egy olyan programot hozott össze, melyben ismét jelentőséget nyernek a játék során hozott döntéseink. Ráadásul az interaktív videókban azt is megcsodálhattuk, miképpen lehet egy feladatot akár négy különféle módszerrel megoldanunk. Aki játszott már a Deus Ex játékok valamelyikével, annak ismerős lehet ez a fajta stílus, és egyben az újrajátszási értéket is jelentősen megnöveli a több lehetséges végigjátszási mód.

A játékban Corvo Attano bőrébe bújunk, aki foglalkozását tekintve Dunwall város uralkodójának, Jessamine császárnénak, valamint leányának, Emily hercegnőnek bizalmas testőre. Éppen egy fontos küldetésről tért vissza, melyben fontos információkat hozott a császárnőnek az egyre jobban terjedő pestissel és annak ellenszerével kapcsolatban. Nem sokkal azután, hogy kézbesítette a levelet, Jessamine császárnőt orgyilkosok megölik, Emily-t pedig magukkal hurcolják. Az odaérkező őrök már csak Corvo-t találják a helyszínen, és persze őt gyanúsítják uralkodójuk megölésével.

A játék valódi cselekménye a börtönben kezdődik, amikor is a kivégzése előtti éjjelen Corvo látogatókat kap, akiktől megtudja az igazságot, vagyis hogy az uralkodó elleni merénylet szándékosan volt úgy megtervezve, hogy ő legyen a gyanúsított. Így most a valódi gyilkos nyugodt lehet, hiszen őt fogják felakasztani helyette. Azonban egy váratlan segítő kéznek köszönhetően Corvo kiszabadul cellájából, és innentől kezdve a volt testőr immár bérgyilkosként, arcát maszkkal takarva indul el bosszút állni az igazi bűnösökön.

Figyelem! A cikkhez mellékelt képek spoilereket tartalmazhatnak a játékmenettel és küldetésekkel kapcsolatban, így aki ezekre érzékeny, az a szövegre koncentráljon, vagy lapozzon az utolsó oldalra!

A Dishonored című játék mellé egy posztert, valamint egy Tarot kártya csomagot mellékeltek. A dobozban a lemez mellett egy vékony kézikönyv található, benne a fontosabb kezelőbillentyűk ismertetésével, valamint a Steam alatti aktiváláshoz szükséges kulccsal. Előrendelői ajándékként az Acrobatic Killer Pack DLC-t kaptam még a Konzolok Szervize üzlet jóvoltából. Most lássuk a játék leírását.

Grafika és irányítás

Telepítést követően a játék 6,77 GB helyet foglal el merevlemezünkön. Mivel a program Steames, ezért még a dobozos változat aktiválásához és használatához is rendelkeznünk kell egy ingyenes Steam fiókkal, valamint el kell fogadnunk annak felhasználási licencszerződését. A Valve platformján "Dishonored RHCP" néven aktiválódik a dobozos verzió (Orosz/Magyar/Cseh/Lengyel), ami a benne lévő feliratokat jelenti. Természetesen szerepel benne angol is, azaz ha valaki jobban szereti úgy, akkor használhatja.

A játék grafikáját illetően sajnos vannak hiányosságok, ez tény. A menüben alig tudunk valamit állítani, így aki komolyabb géppel rendelkezik és hozzászokott, hogy mindent maximumra tol, az első pillantásra szegényesnek és sivárnak fogja találni a képi megjelenítést. Azonban a készítők szándékosan készítettek ilyen rajzfilmszerű grafikát, ugyanis a játék hangulatához pontosan ez passzol. Viszont a játékosok zöme manapság - sajnos - elsősorban a grafika alapján dönti el egy játékot illetően, hogy akar-e vele játszani.

A készítőknek nem ártott volna erre is gondolni, mindazonáltal, akinek mindene a grafika és emiatt esetleg nem is érdekelné a játék, az találhat rá megoldást. Egyrészt itt van a korábban már nálunk is megemlített SweetFX Shader Suite nevű kis programocska, ami különféle effektekkel látja el a Dishonored grafikáját. A második képen megtekinthetitek az eredményt, a linken pedig leírást és útmutatót találtok a használatához.

Akinek ez még mindig nem elég, az látogasson el a Steam Dishonored Graphics Tweaks fórumára, ott részletes leírást talál arra vonatkozóan, miképp lehet a maximumot kifacsarni az Unreal Engine 3 képességeiből. (Eredményt lássátok a harmadik képen). Mivel azonban nekem egyrészt az eredeti állapotot kell figyelembe vennem, másrészt pedig személy szerint egyáltalán nem találom csúnyának a program grafikáját, így a továbbiakban mindenféle tweak nélkül beszélek majd róla.

A játék irányítása nagyon egyszerű és logikusan felépített - legalábbis PC-n -, nekem csak pár billentyűt kellett átállítanom az általam megszokott kiosztásra. De miután mindent testre szabhatunk, ezzel szerintem senkinek nem lesz gondja, aki játszott már FPS játékokkal. A képességeket és fegyvereket egyszerűen használhatjuk, nagyon ötletes, hogy a Crysis-ből ismerős kör alakú vezérlést alkalmazták a készítők (Ott a nanoruha kezelése volt ilyen). Ráadásul ilyenkor lelassul az idő, tehát akár harcok közben is tudunk képességet cserélni vagy gyorsan alkalmazkodni a helyzethez.

Természetesen aki inkább gyorsbillentyűk segítségével szeretne játszani, az 1-0 gombokra is teheti azokat, ám nekem személy szerint az előző sokkal jobban tetszett és praktikusabbnak is bizonyult, így csak azt használtam. Corvo irányítása minden más tekintetben megegyezik a hasonló FPS játékokban használtakkal. Annyi különbség van, hogy jobb kezünkben kizárólag tőrt foghatunk, a balban pedig egyszerre egy aktív képességet vagy fegyvert. Arra azért figyeljünk, hogy a tőrrel sújtást a bal gombbal, míg a többit jobb gombbal használjuk, tehát pont ellentétes oldalra kattintsunk.

A Dishonored című játékban nagy hangsúlyt kap a különféle tárgyakkal és személyekkel történő interakció, hiszen teljes egészében rajtunk áll, miképpen viszonyulunk környezetünkhöz. Kapott feladatainkat többféleképpen tudjuk teljesíteni, ehhez viszont háttér információkra lesz szükségünk. Aki eredményes szeretne lenni, annak rúnákat és csonttalizmánokat kell gyűjtenie, ha pedig valaki szereti a kihívást és lehetőleg sok áldozat nélkül akarja végigjátszani a Dishonoredet, annak kiváló lopakodási képességre, türelemre, valamint pontos tervezésre lesz szüksége. Lássuk most ezt picit részletesebben.

Felszerelés, döntések és küldetések

Mivel a Dishonored című játékban több lehetőségünk van megoldani egy feladatot, így a használt eszközök tekintetében is meglehetősen széles arzenállal rendelkezhetünk. Kezdjük először a fegyverekkel, hiszen alapból mégiscsak egy FPS játékról van szó, melyben ha valaki akciózni szeret és akar, ugyanúgy lehetősége nyílik erre, mintha egy szimpla lövöldözős játékról beszélnénk.

Több fegyverrel is rendelkezhetünk, az alapértelmezett tőrünkön kívül lehet nálunk pisztoly és nyílpuska is, így aki nem szeret sunnyogni, az lövöldözhet kedvére. Ezen fegyvereket tovább is tudjuk fejleszteni, nagyobb tárkapacitást, pontosságot, valamint többféle lőszert is használhatunk velük. Mindez persze pénzbe kerül, így aki profi harcossá kíván válni, annak érdemes átkutatnia a terepet rejtett kincsek után kutatva, hogy finanszírozni tudja keletkező kiadásait. Szerencsére ilyen helyekből több is akad, a széfek kódjait némi utánjárással be lehet szerezni, csak körül kell nézni és nyitva tartani a szemünket.

Már csak azért is érdemes körülnéznünk, mivel a szerteszét heverő könyvek és papírlapok elolvasásával, valamint a beszélgető katonák és civilek kihallgatásával sok esetben jutunk értékes információkhoz a küldetésünkkel kapcsolatban. Mondjuk aki nem szeret ezekkel bíbelődni, az szimplán lepuffanthat mindenkit és úgy is végére jut egyszer, ám aki nem akar 4 óra alatt a végezni, annak ajánlott, hogy taktikusabban, a feltűnést elkerülve játsszon, úgy akár 20-25 óra is lehet, míg átjut rajta.

Aki az arany középutat szeretné választani, annak a fegyvereken kívül már egyéb jártasságokra és tárgyakra is szüksége lesz. Ha ezt az utat választjuk, még inkább fontos a helyszínek alapos átkutatása, hiszen a megszerezhető rúnák és csonttalizmánok nagyon megkönnyítik előrehaladásunkat. Ezeket a tárgyakat a Szívvel kutathatjuk fel, ami minél közelebb vagyunk egyhez, annál gyorsabban dobog. Akad olyan is, amit küldetés jutalmaként kapunk, de legtöbbje általában nehezen megközelíthető, esetleg rejtett helyen van, ahová bejutni nem lesz egyszerű.

A megszerzett rúnákkal és csonttalizmánokkal fejleszthetjük képességeinket, erről majd később esik szó. A küldetésekből is érdemesebb minél többet végrehajtani, ráadásul némelyiknek vagy több, vagy többféle megoldása is lehet. Egy példa: ha semlegesítenünk kell egy ellenséget, azt nem feltétlenül kell megölnünk. Vannak szituációk, amikor két vagy több célpontunk is van, melyek közül csak egy a valódi, de azt nekünk kell kideríteni, melyik az. Vagy úgy kell megölnünk valakit, miközben tárgyal egy másik NPC-vel, hogy annak lehetőleg ne essen baja. Persze mindenkit megölhetünk, akár még az ártatlan civileket is, de a végjáték tekintetében nem mindegy, miképp cselekszünk.

A Dishonored végigjátszása közben megismerhetjük a háttértörténetet, melyben fontos szerepet töltenek be a patkányok, valamint az általuk terjesztett pestis. Gyakorlatilag a játék vége felé már nagyrészt a mi döntéseinken múlik, hogy Dunwall városában mennyire uralkodik el a káosz. A program figyeli, mennyi áldozattal jár ténykedésünk, és ha sok embert megölünk, akkor egyre több patkányt és holttestet látunk majd az utcákon, valamint a legvégén a káosz szint magas lesz. Aki szeretné a jó befejezést megtekinteni, annak oda kell figyelnie rá, hogy minél alacsonyabb legyen az áldozatok száma. Minden helyzetnek van kedvező megoldási módja is, ám ahhoz, hogy ezt elérjük, igencsak fel kell kötnünk alsóneműnket.

Feladataink végrehajtása közben nagyon oda kell figyelnünk környezetünkre, hiszen amennyiben a lopakodást és minél kevesebb gyilkosságot helyezzük előtérbe, úgy kellő óvatossággal kell előkészítenünk a terepet. A célpontot sok esetben civilek, vagy fegyveres őrök veszik körül, akiknek nem szabad észrevenniük minket, mert nagy lármát csapnak (bekapcsolják a riasztót vagy ordítoznak). Ilyen esetben mihamarabb el kell tűnnünk, 2-3 katona ellen - pláne ha van köztük pisztolyos is - nem sok esélyünk van közelharcban. Persze aki erre gyúrt, annak igen, de azt nem is izgatja, ha meglátják.

Ha szeretnénk elkerülni a feltűnést, érdemes a zavaró tényezőktől megszabadulni. Megfigyelhetjük az őrök mozgását, így elkerülhetjük őket, az esetlegesen mégis utunkba kerülő posztokat és civileket pedig el tudjuk kábítani (altató nyilakkal, de mögéjük lopakodva hátulról is leteríthetjük őket). Ilyenkor azonban érdemes a testet elrejteni (kukákban, mellékhelyiségekben), hogy ne vegyék észre őket. Viszont emlékezzünk rá, hogy az elkábítottak egy idő után magukhoz térnek, tehát az egész pálya lakosságát nem fogjuk tudni egyszerre kiiktatni.

Akármelyik utat választjuk is, mindenképpen fejlesztenünk kell Corvo képességeit, hiszen ezek minden téren erősebbé és/vagy ügyesebbé tehetik őt, miáltal sokkal eredményesebben vehetjük fel a harcot ellenfeleinkkel. A hagyományos fegyverek és eszközök mellett nagy szükségünk lesz természetfeletti erőinkre is, melyek mindenféle helyzetre megoldást nyújthatnak, vagy kimenekíthetnek bennünket egy kellemetlen összetűzésből. Lássuk most ezeket picit részletesebben.

Képességek és fejlődés

A fegyvereken kívül egy tucatnyi természetfeletti képességet is birtokolhatunk. Akármilyen stílusban szeretnénk is végigjátszani a Dishonored-et, a rúnák és csonttalizmánok által biztosított képességek és tulajdonságok mindenképp jó szolgálatot fognak tenni számunkra. Aki szeretné mindegyiket összeszedni, az készüljön fel, némelyik elég rejtett helyen van.

A megtanulható képességeknek két fokozata van, amihez egyre több rúnát kell felhasználnunk. Felesleges képesség nincs, mindegyiket jól lehet használni, de természetesen egyszerre nem lesz mindre szükségünk. A játékos által preferált végigjátszási mód függvényében kell döntenünk, melyiket válasszuk. Aki támadni szeret, az patkányfalkákat és szélviharokat idézhet, míg a lopakodást kedvelők a teleport és éjjellátás segítségét vehetik igénybe főleg. Tippet nem tudok adni, melyik a legjobb, mindenki maga döntse el, hogy szeret játszani. Én a teleportot használtam sűrűn, de ez nem mérvadó.

A pályákon lévő rúnák és csonttalizmánok megtalálását nagyban segíti a Szív nevű ketyere, amit elővéve a képernyőn megjelennek ezen tárgyak helyei. Minél közelebb vagyunk hozzájuk, annál jobban ver a szív, persze ez nem ilyen egyszerű, mert nem elég tudni a pontos helyet, az oda vezető utat is meg kell találnunk. Amennyiben kellő mennyiségű rúnát összeszedtünk, képességeket aktiválhatunk velük, melyek nagyban megkönnyítik eredményességünket.

A csonttalizmánokat úgy kell elképzelni, mint egyfajta bónuszt adó tárgyakat, melyek közül alapesetben 5 lehet egyszerre aktív. Ezt a számot növelhetjük, ha fejlesztjük eme tulajdonságunkat, így többet is viselhetünk belőlük. Az általuk biztosított extrák széles skálán mozoghatnak, a nagyobb eséllyel talált több lőszertől az ellenfelek hibázási esélyén át egészen a gyorsabb úszásig. Bár megváltani nem lehet velük a világot, némelyik egész hasznosnak bizonyulhat némely esetben.

Vélemény és értékelés

Összességében szerintem a Dishonored egy kellemes színfoltnak bizonyult a mai egysíkú játékok palettáján. Ami leginkább magával ragadja az embert, az a program hangulata. Nekem már első pillantásra a BioShock jutott eszembe, ahogy elkezdtem játszani ebben az érdekes világban. A mindenfelé jelen lévő gépekről, energiamezőkről és korabeli fegyverekről szinte olyan, mintha Rapture városában lennénk. A szanaszét heverő könyvek, papírlapok és a romos környezet megerősíti ezen érzést. A robotlábakon lépegető katonákat pedig akár Big Daddy-nek is felfoghatjuk, igaz, mellettük nem sétál egy kislány.

Viszont, talán éppen ezért, képes magával ragadni az embert a Dishonored története és hangulata. Főleg, amikor először játsszuk végig és minden részletre igyekszünk fényt deríteni. Ám miután többféleképpen oldhatjuk meg a küldetéseket, valamint a képességekből és útvonalakból is több áll rendelkezésre, így mindenképpen érdemes újra nekivágni, miután befejeztük. A játéknak több végkimenetele lehet, melyet a káosz szint alapján ad be a program a legvégén. Viszont addig az az érzés, hogy mi vagyunk életnek és halálnak az urai, meglehetősen lebilincselő.

Rajtunk áll, ki él és ki hal meg. Mégpedig szó szerint. Mindenkinek megkímélhetjük az életét, valamint megölhetünk bárkit, aki elénk kerül, kivéve azokat, akik nélkül nem tudunk tovább haladni a történetben (Persze amint nincs már rájuk szükség, nyugodtan eltehetjük őket láb alól). A főbb ellenfeleket elintézhetjük úgy is, hogy akár a közelükbe sem megyünk, másrészt viszont amennyiben úgy döntünk, még a megoldott küldetés ellenére is megölhetjük őket, elvégre miattuk kerültünk ebbe a helyzetbe. Vagyis tényleg úgy oldjuk meg a feladatokat, ahogy nekünk tetszik, és ez nagyban megnöveli a program újrajátszhatóságát.

Általában három dolog miatt szoktak a játékosok ódzkodni a Dishonored-től (Legalábbis ahogy olvastam a fórumokon): egyik a rövid játékidő, másik a könnyű harc, harmadik pedig a kopottas, mosott grafika. Azonban mindhárom kapcsán tévednek. A grafikát fel lehet javítani, ezt korábban már ismertettem (Más kérdés, hogy ezt alapból is betehették volna a készítők, de akkor keményebb gép kellene alá). Ami pedig a játékidőt és a küzdelmek nehézségét jelenti: több ellenféllel szemben már könnyen fűbe haraphatunk, persze ehhez nem a legkönnyebb fokozaton kell játszani. Kívülről valóban könnyűnek tűnhet hátulról leteríteni az ellenfeleket, mögé teleportálva és gyorsan eltűnve, de ehhez komoly tervezőmunka kell.

Kifigyelni az őrök mozgását, ügyelni rá, hogy ne vegyenek észre, a megölt vagy elkábított ellenfeleket eltüntetni, hogy ne fedezzék fel azokat... Tehát valóban komoly stratégiát kell kidolgozni, ehhez pedig idő, türelem és kitartás szükséges. Aki nem szeret lopakodni és percekig egy helyben állva kilesni, kihallgatni és megfigyelni a környezetében mászkáló katonákat és civileket (akik fontos információkkal látnak el bennünket), valamint nem kutatja át a helyszíneket nyomok után, az biztosan hamar a végére ér. Ahogy mondtam: ha mindenkit megölünk, úgy is végigjátszhatjuk, de az igazi kihívást és élményt az adja, amikor az árnyékban lapulva igyekszünk minél kevesebb áldozattal megoldani a feladatokat.

A játékidővel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy az elején még igyekeztem én is rejtve maradni és a lehetőségekhez képest elkerülni a harcokat, azonban később, hogy végezni tudjak a teszttel is, kénytelen voltam előbújni és a gyorsabb haladás érdekében megölni pár ellenfelet. Persze a pályákat azért végigjártam és a kincseket tartalmazó széfek közül is jó párat kinyitottam - egyik-másik komoly kutatást igényelt -, és így 15 órába tellett eljutnom a történet végére. Ám mielőtt valaki azt mondja, hogy ez kevés, annak elmondom, hogy akkor már annyi volt az áldozat, hogy magas káosz szint uralkodott a városban. Aki ezt igyekszik elkerülni és megmenteni, akit lehet, az biztosan sokkal tovább fog vele játszani. Most pedig térjünk rá az értékelésre. Mindent összevetve, nekem tetszik a Dishonored című játék. Érdekes keveréke a Deus Ex-féle nyílt terepeknek és szabadon választható feladat megoldásoknak, valamint a BioShock-féle retró hangulatnak.

A történet meglehetősen érdekes, elég sok váratlan fordulatot tartalmaz, aminek legtöbbje általában előre sejthető, mégis rajtunk múlik a végkifejlet alakulása. Szerintem Év Játéka díjra nem esélyes, mert a Dishonored egy rétegjáték, amit a mai játékosok többsége nem fog kellőképpen értékelni. Én úgy vélem, hogy a Far Cry 3-nak vagy az Assassin's Creed III-nak nagyobb esélye van a győzelemre, ha figyelembe vesszük a mai játéktrend alakulását. Ám mindezek ellenére a Dishonored mindenképpen egy érdekes színfolt a mai játékok palettáján. Akinek tetszett a BioShock, valamint a Deus Ex, annak feltétlenül ajánlom, csalódni semmiképpen nem fog.

Utóirat: Szeretnék bocsánatot kérni, amiért ezúttal nem egy minden részletre kiterjedő leírást készítettem. Ennek az az oka, hogy közelednek a vizsgáim, így kevesebb időm marad másra. Persze azért igyekeztem a fontosabb dolgokat leírni, remélem, mindenki számára elég információval szolgálnak az itt felsorolt tények ahhoz, hogy eldöntse, kell-e neki a Dishonored című játék.