Vissza a gyökerekhez

A régebbi játékosok még biztosan emlékeznek azokra az időkre, amikor a Codemasters uralta az autós konzoljátékok piacát. A brit fejlesztő/kiadó olyan címekkel alapozta meg sikerét a 32 bites konzolok korában, mint a ToCa Touring Car Championship, vagy épp a Colin McRae Rally sorozat. Utóbbi sokáig a rali játékok etalonjának számított, egészen addig, amíg a fejlesztők el nem indultak egy egészen más irányba. Részben talán McRae tragikus halála is szerepet játszott benne, de tény, hogy a 2007-ben kiadott DIRT című játék sokkal „árkádosabb”, egyszerűbb lett elődeinél, egyszersmind eltávolodott a hagyományos ralizás műfajától.

Az ezt követő években a Codemasters látványos és sikeres trilógiává bővítette a sorozatot, a rali szerelmesei azonban elégedetlenek voltak. Nem is lehet őket hibáztatni: a hivatalos licensszel rendelkező WRC játékok korábban csak Playstation gépekre jelenhettek meg, később pedig – miután a névhasználati jog az olasz Milestone csapatához került – be kellett érnünk hangulatos, de jobb esetben is csak középszerű játékokkal. A hagyományos és élethű ralis játékok piacán egyre nagyobb űr kezdett el tátongani.

A Codemasters vezetői szerencsére felismerték, hogy igény lenne egy minőségi, de valódi rali játékra, olyanra, ami visszaidézi a régi Colin McRae Rally sorozat gyökereit, hangulatát, ráadásul minél élethűbb, annál jobb. Óvatoskodó módon, először egy kis csapat kezdett dolgozni rajta, majd később PC-re adták ki Steam Early Access-ben, ahol a közönség tesztelhette, és visszajelzéseivel hozzájárulhatott a játék további csiszolásához. A végleges játékot a számítógépes közönség a tavalyi év végén kapta kézhez, a konzolos játékosok pedig mostantól vethetik bele magukat a hamisítatlan ralizás örömeibe – és nehézségeibe.

Utóbbit pedig feltétlenül hozzá kell tennünk, a DiRT Rally ugyanis nem könnyű játék, nem is akar az lenni. A fejlesztés során elsődleges fontosságú volt, hogy a játék minél élethűbb legyen, szinte bármi áron. A készítők ezt szinte maradéktalanul meg is valósították: ebben a játékban van az utóbbi évek legjobb vezetési modellje és fizikája, sőt talán a rali játékok történetében – a legendás Richard Burns Rally-t leszámítva – nem is volt ennyire élethű darab. Ennek pedig ára van: a hibákat a játék könyörtelenül megtorolja, a más versenyjátékokból ismert visszatekerés itt nem áll rendelkezésre, egy-egy szakasz újrakezdése pedig komoly pénzbüntetéssel jár. A sérülésmodell részletes, ha sikerül totálkárosra törni az autót (márpedig ezt nem nehéz megtenni), akkor az adott verseny ugrott is. Cserébe egy-egy jól sikerült szakasz vagy komplett verseny után igazi sikerélményt kapunk, a karrierben felhalmozott pénzért pedig, érezzük, komolyan megdolgoztunk.

Játékmenet, karrier

Vezetési modell tekintetében ennek a játéknak nemigen van párja a jelenlegi mezőnyben. Tökéletesen érezhetők az útviszonyok, a kerekek csúszása és tapadása, az autók súlypontja, egyensúlya, de még a sérülések okozta problémák is. Xbox One-on külön előnyt jelentenek a rezgő ravaszok, amik további finom visszajelzést adnak a kerekek állapotáról. Nem árt vezetéstechnikából is felkészülni, mert itt tényleg minden útfelületen másképp kell kezelni az autókat, ugyanazt a szituációt másképp kezeli le egy összkerék-hajtású járgány, mint egy hátsókerekes autó. Mindez nemcsak élethű, de rendkívül szórakoztató is. Vannak idegesítő szituációk (főleg a hajtűkanyaroknál, vagy amikor az autó felett elveszítjük a kontrollt, és csak tehetetlenül sodródik, semmire sem reagál, vagy „beragad” a tereptárgyak közé), összességében viszont talán még soha nem volt ennyire jó érzés a szűk úttalan utakon farolgatni és száguldani.

A DiRT Rally karrier módja nagyjából a szokásos formulát követi. Pályafutásunk elején kapunk egy csekély pénzösszeget, amiből első autónkat megvehetjük, valamint egy főmérnököt, aki eleinte a járgány javításáról gondoskodik. Ezután elindulhatunk az első bajnokságon, ami lehet hagyományos rali, ralikrossz illetve „hegymászás” (Hill Climb). A versenyeken megszerzett pénzből később további autókat vehetünk, és mérnököket szerződtethetünk. Minél több és minél jobb képességű mérnökök dolgoznak a csapatban, annál kevesebb időt vesz igénybe az autó javítása. A megtett távolság függvényében autóink is fejlődnek, illetve a mérnökök is egyre profibbá válnak, valamint új képességek (perkek) birtokába is jutnak.

Komolyabb célja a karriernek ezen kívül igazából nincs. Ha egy bajnokságban sikerül az első három hely valamelyikén végeznünk, feljebb kerülünk egy szinttel, ahol több és hosszabb ralik várnak, és így tovább. A végcél talán az lehet, hogy a legfelső (Master) szinten megnyerjük mindhárom versenyág bajnokságát, bár aki ezt megteszi, az alighanem jelentkezhetne is valamelyik valódi rali csapatnál versenyzőnek. Mindenki másnak be kell érnie a pénz és az autók gyűjtésével. A bajnokságok mellett a karrier részei még a rendszeresen változó napi, heti és havi kihívások, de létrehozhatunk saját bajnokságokat, és egymás elleni (PvP) multiplayer versenyeken és sorozatokon is részt vehetünk. Ez mind gyarapítja a bankszámlánkat, de a mérnökök szerződésére, az autók fejlesztésére is ugyanúgy kihatással vannak. Ez pedig remek dolog, mert így a folyton ismétlődő nagy bajnokságok mellett más motiváció is van visszatérni a játékhoz, mindig akad valamilyen extra kihívás.

Sajnos a játéknak két komolyabb gyenge pontja is akad. Az egyik, hogy a gépi ellenfelek által támasztott kihívás egyáltalán nem következetes. A „nehézségi szintek” a következőképp épülnek fel: a „referencia idő” (tehát az, amit a mindenkori első helyezett elér) minden szinten ugyanaz a nagyságrend. Csak amíg a legelső szinten akár több perc hátránnyal is dobogósak lehetünk, addig ugyanez a teljesítmény a legnehezebb szinten már csak az utolsó helyre elég. A gépi mezőny teljesen életszerűtlen időkülönbségeket produkál, a kihívás pedig nem is skálázható. A játék túl nehéz, így sokak kedvét el fogja venni. Ugyanez érvényes a ralikrosszra is, ahol a mesterséges intelligencia még legkönnyebb fokozaton is túl gyors, ráadásul erőszakos is, zokszó nélkül kiforgatja a játékost, ezzel minden esélyt elvéve a jó eredményre.

Nem tökéletes, de így is a legjobb

A DiRT Rally másik gyenge pontja a tartalom. Játékmódokból és autókból akad bőven, helyszínekből már annál kevésbé. Klasszikus raliban csak hat ország érhető el, több hagyományos terület (Korzika, Franciaország, Ausztrália, Argentína, hogy csak párat említsünk) egyszerűen kimaradt. Ralikrosszban mindössze három körpálya, hegymászásban pedig csak egyetlen helyszín van (a legendás Pikes Peak). Összességében ez így nagyon kevés, minimum a duplája kellene, még akkor is, ha a meglévő helyszínek aprólékosan ki vannak dolgozva (országonként 12 szakasz, oda-vissza, nappal, éjszaka, esőben, hóban egyaránt). Hosszú-hosszú órák után azért már érezhető, hogy ez a néhány környezet bizony kevés.

A Codemasters-nek sosem kellett a szomszédba menni a jó technológiáért, a látvánnyal sosem volt gond a játékaikban, és ezt a hagyományt a DiRT Rally sem töri meg. A játék az előző generációs EGO grafikus motorra épül, ennek megfelelően az autók és a tereptárgyak kidolgozása nem veszi fel a versenyt a jelenlegi élmezőnnyel. Cserébe minden platformon megvan a natív 1080p felbontás és a sziklaszilárd 60 fps képfrissítés, ami a gyönyörű bevilágítással párosulva feledteti a gyengébb kidolgozást és a komolyabb effektek hiányát. Az összhatás kiváló, a színpaletta tökéletes, a látótávolság szinte végtelen. Az autók mozgása elképesztően élethű, a különböző por- és sár felverődések, időjárási hatások gyönyörűek, a visszajátszások látványosak. Kiváló példája ez a játék annak, hogy nem minden a nyers grafika, sokkal többet számít a jó bevilágítás és a stabil teljesítmény.

A DiRT Rally sokak álomjátékának készült. A brit fejlesztők tényleg mindent megpróbáltak beletenni, amit a közönség már évek óta hiányolt ezekből a játékokból. A végeredmény nem lett ugyan tökéletes, mert tartalom terén elbukik, és a skálázható kihívás hiánya is probléma. Mindezek ellenére nyugodtan kijelenthető, hogy minden idők egyik legjobb rali játékával van dolgunk, és ha egy kicsit még bővítik, akkor tényleg nagyon közel kerül a tökéletességhez. Ez egyértelműen a Codemasters visszatérése a legnagyobbak közé, a sok komolytalan árkád divatcím után a céget ismét komolyan kell venni. Könnyen lehet, hogy az év legjobb autós játékát tisztelhetjük benne.

Pro:

• Fantasztikus vezetési modell;
• élethű szimuláció és kemény kihívás;
• remek látvány, 1080p, 60 fps;
• jól felépített karrier és online játékmódok.

Kontra:

• Kevés helyszín;
• túl nehéz és nem skálázható.

90

dreampage