Határvidék másképp
Ha végignézünk a texasi Gearbox Software portfólióján, elég ingadozó minőséget láthatunk. A cég több játékkal komolyan befürdött már (elég, ha a Duke Nukem 3D-re, vagy a botrányos körülmények között elkészült Aliens: Colonial Marines-re gondolunk), máskor pusztán átlagosat alkottak (Brothers in Arms sorozat). Van viszont egy játékuk, ami telitalálat a videojátékok képzeletbeli céltábláján, ez pedig a Borderlands. Nem csoda, hogy amikor új franchise fejlesztésébe fogtak, a csapat tagjai leginkább ebbe a névbe kapaszkodtak – talán egy kicsit túlságosan is. A Battleborn ugyanis nem más, mint a határvidéki kalandok újrakeverése egy jóval egyszerűbb, és sajnos messze nem tökéletes formában.
Bajban van a világegyetem. Egy katasztrofális esemény az összes csillagot elpusztította, kivéve egyet. Ez Solus, az utolsó fénypont az élet számára, a különböző fajoknak így nem maradt más választásuk, mint ide menekülni. És bár sok jó űrbéli civilizáció kis helyen is elfér, az azért egyértelmű, hogy ez nem ideális helyzet. Az utolsó működő csillagot pedig meg kell védeni bármi áron, ezért a fajok egyesülnek, és megalakítják a Battleborn csapatot, amelynek feladata, hogy a katasztrófáért felelős Varelsi ellen küzdjön.
Eddig a komolyság, mert ha valamitől, hát a Gearbox játéka ettől nagyon távol áll. A Battleborn ugyanazt a humort vonultatja fel, amiért a Borderlands játékokat szeretjük, ezúttal is teljesen hibbant karakterek dumáit hallgathatjuk (és olvashatjuk) a küldetések alatt. Sem a főszereplők, sem a gonoszok nem teljesen százasak, a különböző mellékszereplőkről, őrült robotokról és egyéb teremtményekről nem is beszélve. Ha valami, akkor ez a stílus elviszi a hátán a kampányt, mert maga a történet már korántsem ennyire hangsúlyos. Sőt, tekintve, hogy a párbeszédek zöme ismét a legkaotikusabb akciók közben zajlanak, sokat nem is fogunk érteni belőlük.
A kampány, mint olyan, nem is igazán hangsúlyos része a játéknak. Adva van nyolc, viszonylag hosszú küldetés, melyek az alap sztorit szolgálják, a szavatosságot pedig nem a tartalom mennyisége, hanem az állandó újrajátszás adja. Nem lineáris FPS-ről van szó, hanem inkább egyfajta FPS-RPG-MOBA hibridről, ami több helyről is átvett bizonyos megoldásokat. Az első mindjárt a karakterfejlesztés – a 25 szereplőből kiválasztott emberünk minden küldetés elején a legelső szintről indul, ezt húzhatjuk fel tíz lépcsőben. Minden szintlépéskor választhatunk két bónusz, illetve később úgynevezett mutációk közül. Mivel az akció igen gyors, érdemes egy idő után megtanulni, hogy kedvencünkkel hogy a legjobb játszani, és ezeket a bónuszokat egy gyors gombnyomással kiválasztani a meccsek közben.
Minden lejátszott menet után (akár sikerült teljesíteni az adott küldetést, akár nem) különböző felszereléseket, tapasztalati pontokat és más extrákat kapunk. A játék valódi célja nem is a „végigjátszás”, hanem a küldetések folyamatos ismételgetése, játékbeli kihívások teljesítése, hogy minden szereplőnek megnyissuk a saját háttértörténetét, extráit, különböző skinjeit és felszereléseit. Kezdetben csak néhány karakter választható, később egyre magasabb rangok elérésével nyílik meg a többi.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
