Ahol minden elromlik

A hosszas felvezetés után megérkeztünk a Crossfire X fő szegmenséhez, amely a free-to-play, vagyis az ingyenesen játszható többjátékos mód. Míg a két kampány korábbi előzeteseit többször is szemügyre vettem, addig a multiplayerhez direkt nem néztem semmilyen videót, mindössze a felvezetőben olvasható részletekről volt tudomásom, valamint arról, hogy többen is a Counter-Strike-hoz hasonlítják. Utóbbi esetében leginkább az 1.6 éra idejéből vannak hosszabb emlékeim (Global Offensive-vel csak pár órát játszottam), így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az összkép. Nos, miután újfent túltettük magunkat a menü egeres-kontrolleres sokkján, egyből felfedezhetjük, hogy a multiplayer két részre van osztva. A Modern módban lényegében az elmúlt években látott körítést kapjuk (a COD szériához hasonlíthatjuk ezt is), induláskor egy felszerelés listából választhatjuk ki az előzőleg összeállított fegyvereinket, hogy aztán a felkínált két mód egyikébe becsatlakozzunk.

A meccs indulásakor három képességpontot oszthatunk el, ezek olyan extrákat adnak nekünk, mint például a gyorsabb tüzelés, becsúszás, vagy az, hogy ellenfeleinktől töltényeket vehetünk fel. Bizonyos számú pont/XP után három speciális bónuszt választhatunk ki, amelyekkel akár az adott kör feletti irányítást is átvehetjük. Itt már sajnos a balansz teljes hiánya érzékelhető, a láthatatlansággal, de legfőképp a dupla MP5 fegyverrel és az extra élettel rendelkező szuperkatonával hamar káoszba fullad az adott kör még akkor is, ha esetleg likvidáltuk az adott ellenfelünket. A Classic móddal érkeztünk el oda, ahol felbukkannak a Counter-Strike-ból merített ötletek. Ennél a résznél teljesen elfelejthetjük a futást, az optikai és egyéb kiegészítőket, valamint az ADS-t, vagyis azt, amikor felemelhetjük fegyverünket a pontosabb célzáshoz. Ennél a módnál sokkal inkább precíz célzásra került a hangsúly, az agyatlan durrogtatással ebben a módban nehéz lesz nyerni.

Az eddig olvasottak alapján valószínűleg egy teljesen átlagos multiplayer élményt várhatunk, de a szomorú valóság az, hogy itt kezdődnek a gondok. Mindenek előtt: bármilyen módot is választunk a Classic és Modern részlegen, mindegyik egy adott pályán játszódik. Ez rendkívül zavaró tud lenni néhány óra után, amikor végre szeretnénk egy másik pályán például TDM-et tolni, de erre nincs lehetőségünk, van a konténer-hajó, és ennyi. A premier után a fejlesztők egy rövid bejegyzésben kértek elnézést a problémás és hiányos indulásért, az ígéretük szerint a későbbiekben bővítik majd a listát, reméljük, hogy ez így is lesz. Ennél nehezebben tűnik javíthatónak az a technológiai korlátoltság, amit tapasztalhatunk. Míg a Remedy a kampányokat a saját grafikus motorjával hozta létre, addig a többjátékos szórakozásnál a Smilegate az Unreal Engine 4-et használta. Nem tudni sajnos, hogy a hozzáértés hiánya vagy esetleg konzolos limitációról van szó, de a többjátékos mód olyan, mintha évekkel ezelőtt dobták volna piacra. Ez lehet, hogy az eredeti Crossfire HD öröksége, de nem igazán tudjuk azt mondani rá, hogy szép, még akkor sem, ha egy ilyen programnál ez annyira nem számít. Extraként van 120 FPS módunk is, azonban úgy vettem észre, hogy akár ezt, akár a 60 FPS-t választjuk, az ellenfeleink laggolva, akadozva mozognak, amit talán nem is érdemes tovább boncolgatni, frusztráló.

Nem vagyok szakértője a témának, de a fegyverhangok érzésre és némi utánahallgatás után is nagyon másnak tűnnek, mint a valóság. Az eszközeink vélhetően a licencek hiánya miatt kitalált néven futnak (pl.: a Thompson M1928 itt 1928 Typewriter), megszerzésükhöz pedig nagyon sokat kell játszani, ugyanis a meccsek után kapott GP-pontokkal tudjuk őket kinyitni. Persze ott a lehetőség, hogy valódi pénzt költsünk, kaptunk egy külön Store fület is, ahol festéseket és kreditet vehetünk, így egyes “mordályokhoz“ idő előtt hozzájuthatunk, ezt nem ajánlom senkinek, mert egész egyszerűen nem éri meg. Marad tehát a végtelen grind lehetősége, kapunk egy fizetős Battle Pass-t is, amely a már megszokott skineket, XP növelőket, krediteket tartalmazza, azonban nem vagyok biztos benne, hogy akad olyan, aki több hétig, vagy hónapig képes kizárólag a Crossfire X-szel játszani, hogy megszerezzen mindent. Végül a napi és heti kihívásokat is megemlíthetjük, amelyekkel bár szerzünk némi GP-t, de ezek mindaddig nem teljesíthetőek, amíg az azokhoz szükséges fegyvert meg nem kaptuk. Ott vagyunk tehát, ahonnan indultunk, vagyis rá vagyunk kényszerítve arra, hogy rengeteg időt töltsünk egy olyan játékkal, amelynél vannak szórakoztatóbb konkurensek is a piacon.

Fizika szempontjából rosszabb a helyzet, mint a kampányokban, néhány cserép, pályaelem sérül csak, a fából készült ajtók átlőhetők, nagyjából ennyit kapunk. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy teljesen felesleges volt a két csapat munkáját egy programban kiadni, mert amíg a sztori móddal viszonylag rövid, de annál élvezetesebb időt töltöttem el, addig a multiplayer egy idő után frusztráló volt, főleg így, hogy mindig ugyanazon a helyszíneken kell harcolnunk. Biztos akadnak olyanok, akik örülnek például a Classic módnak, azonban én úgy vélem, hogy ez a része nem kontrolleres irányításra lett kitalálva, így én a Crossfire X-et végleg elengedtem. Lehet visszanézek majd néhány hónap múlva, ha megkapjuk a készítők által megígért frissítéseket, hátha addigra tapasztalok majd némi változást.

A Crossfire X 2022. február 10-én jelent meg Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re, mi egy Series X konzolok játszottunk vele.

Pro:

• A sztori mód viszonylag szép és élvezhető;
• Game Pass előfizetéssel hozzáférés az első kampányhoz;
• ingyenes multiplayer.

Kontra:

• A multiplayer rész technikai gondokkal küzd;
• a modern mód balansz rendszere problémás;
• egy játékmódhoz mindössze egy pálya érhető el;
• a menürendszer egy katasztrófa;
• roppant lassú a fejlődés;
• a kampányok lehetnének hosszabbak.

oriic