A Citizens-széria története nem indult túl fényesen: egy sikertelen Kickstarter-kampány után a SEGA által felvásárolt Atlus döntött úgy, hogy mégis van valami a projektben, ami miatt megéri a befektetést és az energiát, a Citizens of Earth pedig végül elkészült, és a 16-bites szerepjátékok korát idézte meg nekünk jó grafikával, de közepes minőségben, sok technikai hibával és gyenge sztorival.

A frissen kiadott rész nagyjából megegyezik a korábban tapasztalttal, eredeti, pirospozsgás főhősünkkel találkozunk ismét, akit a Föld nagyköveteként mutat be az intro, a kezdőpont pedig a Galaktikus Föderáció központja, ahol kiderül, hogy a Föld nincs a helyén, de még csak nyomot sem mutat magáról, a csapatnak - akik előtte még csak hírét sem hallották a bolygónak - tehát az lesz a feladata, hogy helyére tegye a lakóhelyünket. A sztori nem hoz extrém fordulatokat, inkább komikus, mint tragikus, a pozitív kimenetel pedig nyilvánvalóan az első pillanattól sejthető, és ez így is van jól.

[+]

Fő stílusnak egyértelműen RPG-t határozhatunk meg, a szokásos dungeon-kihívásokon kívül rengeteg körökre osztott csatában lesz részünk, de ezeket természetesen nem a főhőssel fogjuk véghezvinni, ő csak az irányító, vezető szerepet tölti be, és természetesen mindig, mindent nagyon tud de legalább a segítőkészség is megvan benne. A csatában résztvevők toborzására ebben a játékban nagy szerepet fektettek, mindenféle küldetéseket kell teljesítenünk, hogy velünk tartsanak a harcosok és a gyógyítók.

[+]

A harc közben leginkább a pontos időzítés segíthet minket a győzelemhez, így mérhetjük a legnagyobb csapásokat és mérsékelhetjük leginkább a csapások erejét. Ez utóbbi egyébként jóval nehezebb feladatnak bizonyult. Ahogy az lenni szokott, jártunkban-keltünkben is belefuthatunk egy-egy küzdelembe, ezeket természetesen csak úgy átugorni sem lehet. A játékmenet egyébként egyáltalán nem sietős, haladni nem lehet igazán gyorsan, akit ez a fajta retro-élmény nem köt le, az ezt valószínűleg hibának fogja megélni. A térkép sajnos szintén nem az igazi, nagyon könnyű elveszni vele.

[+]

Grafikai szempontból túldicsérni nem lehet a művet, viszont az esetlen szövegbuborékaival, közepes kidolgozásával és furcsa mozgásaival abszolút hozza a régi idők konzolos emlékeit, technikai szinten pedig egyáltalán nem találkoztunk hibával, egy közepes gépen is betonbiztos volt a képfrissítés, nem is csoda, a minimális gépigény Intel Core i3-540 vagy AMD Phenom II X4 940 processzorról, GeForce GTS 250 vagy AMD Radeon HD 6670 grafikai egységről, 2 GB RAM-ról és 21 GB szabad tárolóhelyről beszél, tehát finoman szólva sem megugorhatatlan dolog hardverrel megtámogatni ezt a játékot.

[+]

Elsősorban a kellemesen vicces párbeszédei és furcsa karakterei miatt maradhat emlékezetes ez a játék. A történethiányos, elnagyolt fejlődési rendszertől és technikai gondoktól sújtott előd után jelentősen jobb végeredményhez adta nevét a SEGA, és szerencsére az árazás sem szállt el, 15 euróért sokkal inkább megéri az új részt megvenni, mint 12-ért a négyéves elődöt.

Pro:

• Kellemes retro-élmény;
• könnyed szórakozás, aminek ki is van találva;
• elődjénél technikailag is jelentősen nívósabb.

Kontra:

• Kissé lassú és repetitív;
• autentikussága mellett is lehetett volna minőségibb a vizuális kidolgozás.

70

A Citizens of Space megjelent PC-re, PlayStation 4-re, Nintendo Switch-re és Xbox One-ra.

szentkuti11