ELSŐ OLDAL

Őszintén tegye fel a kezét, aki végig játszotta, vagy legalább játszott a Burnout első részével. Na igen, gondoltam. Nem túl sokan. Ez igazából érthető is, hiszen a Criterion első szárnypróbálgatása nem kapott túl nagy publicitást. A Burnout, szó szerint a semmiből robbant be a játékos köztudatba, füstölgő autó roncsokat hagyva maga után. A playstation 2-n 2001 novemberében debütált játékot az újságírók közel egyöntetűen egy erős közepesre értékelték, azonban mindannyian kiemelték azt, hogy rengeteg potenciál rejlik még benne. A szolid grafikát, kevés tartalmat és néhol idegesítő játékmenetet felmutató első részt elvitte a hátán a már akkor is decensnek mondható törésmodell és a forgalom bevonása a versenyekbe. Bevonása, fogalmazzunk úgy, hogy inkább a kerülgetése. Viszont nem sokkal később, egészen pontosan 2003 áprilisában megérkezett a folytatás, ami aztán igazán ismertté tette a sorozatot. Az erős ráncfelvarráson átesett Point of Impact-ben, még magasabbra emelték a sebességet, még jobban rágyúrtak a törésmodellre és a plusz tartalmat egy teljesen új, eddig sehol máshol nem látott játékmóddal színesítették: a CRASH móddal. Amit Imádtam! Mindenki imádta! Annyira új és friss eleme volt az akkori autóversenyes palettának, hogy minden platformon rávetődtek a gamerek, mint gyöngytyúk a takonyra. A gyönyörű pályákon, a dögös autókban ülve, csapatva a zúzós zenére, az volt az igazi Burnout feeling!

Burnout Legenda

Csoda, hogy annyira vártuk a folytatást? Amire hál isten nem is kellett olyan sokat, mivel 2004 szeptemberében meg is érkezett és azzal a lendülettel ki is ütött mindent és mindenkit. A Burnout fanok nagy többsége szerint a Takedown, a sorozat (eddigi) igazi ékköve. Minden benne volt amit szerettünk a Burnoutban és még annál is több. Tökéletesre csiszolt grafika, brutális tartalom, tovább fejlesztett és felvehető extrákkal ellátott Crash mód, és a csúcs, ami igazán a rombolás művészetének legtökéletesebb fegyverévé tette a Burnout 3-at: a TAKEDOWN! Igen, a kilökösdi! Ott a mocsok előtted, ráturbózol, hátulról jól meglököd és nevetve végignézed ahogy kisodródva szanaszét zúzódik a betonfalon. Olyan hangulattal rendelkezett ez a játék, hogy egyszerűen LE-TE-HE-TET-LEN volt, mindent beleadtak a Criterionos srácok, amit csak lehetett. Ez volt az a rész aminek köszönhetően a Burnout igazán beírta magát a videó játék legendák nagykönyvébe! Az utolsó Burnout amire kitérnék aztán ígérem, hogy vége a történelem órának, a 2005 szeptemberében érkezett Revenge. Ez a rész már egy kicsit gyengébbre sikeredett az elődnél, köszönhetően annak, hogy tartalmilag visszalépés volt, látvány ügyileg pedig, köszönhetően a relatíve rövid fejlesztési időnek, nem volt akkor különbség mint az előző részek között. Viszont sokak szerint a legnagyobb hiányosság - amit pediglen a dizájnerek valószínűleg jó nagy pozitívumnak szántak - az úgynevezett “check traffic” volt. Azzal, hogy a velünk egy irányba haladó forgalmat már kilökhettünk az utunkból és nem eredményezett azonnali totálkárt, elvették azt az érzést amikor max sebességnél kerülgettük a forgalmat és az adrenalin majd kirobbantotta a szívünket egy-egy meleg helyzet után. Nem volt rossz a Revenge, de egy olyan csapásirányt vett vele a sorozat ami nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Sokak nagy örömére és talán bánatára, a Paradise visszatért az alapokhoz. No de ne szaladjunk ennyire előre....

Welcome to the Jungle

Igen a paradicsomi jelző egy igazi beton dzsungelt takar. A Burnout Paradise szakított a jól bevált dolgokkal és az új trendet követve az arcunkba vágott egy hatalmas nyílt terepet, ahol kedvünkre randalírozhatunk. A profil kreálás után meg is érkezünk kedvenc roncs telepünkre, ahol birtokunkba vehetjük az első autónkat. Sokat fogunk majd még idejárni, szóval érdemes megtanulni, hogy merre található, igaz az ikon mindig sokat segít a tájékozódásban. Ha felbőgettük a motort, első dolgunk mindig a szerviz megkeresése legyen. Ezen a benzinkutakhoz hasonló, már jól messziről felismerhető kapun áthaladva, újjávarázsolhatjuk kedvenc járgányunkat. Minden “új” autóval, legalább egyszer át kell hajtanunk rajta, különben soha nem javul fel tökéletesen egy-egy karambol után. Ha már csillog-villog a kocsink megtehetjük, hogy átfestetjük. Ez a szervizhez hasonló módon történik, azzal a különbséggel, hogy nem egy csavarkulcsot hanem egy festékszóró flakont kell keresgélnünk az út szélén. Ahányszor áthajtunk a festőműhelyen annyiszor változik meg random módon a kocsi festése. Egyébként ezek a festések ha már egyszer megszereztük őket, a roncstelepen is elérhetővé válnak, ahol már viszont végre mi választhatjuk ki, hogy milyen színekben pompázzon kedvenc vas paripánk. Több roncstelep , szerviz, festő műhely és benzinkút (ahol a turbó csíkunkat tölthetjük fel) van elszórva a városban, amik azután kerülnek fel a térképünkre, hogy egyszer már használtuk őket.

Autóból jó sok van, szám szerint 75, ami szép teljesítménynek mondható még úgy is, hogy egy kicsi csalás van benne, hiszen majdnem minden autónak van egy újra dizájnólt verziója, amit az alap autó specifikus versenyének megnyerése után szólíthatunk magunkhoz. Ezek a specifikus versenyek külön vannak jelölve a városban, egy piros körben lévő fehér csillagot kell keresni. Ajánlott ezen versenyek minél előbbi abszolválása, mivel így már rögtön egy adott autó két típusa között választhatunk. A speciális verziók nem csak festésben hanem minimális szinten, tulajdonságokban is eltérnek az alap verziótól. Apropó tulajdonságok! Minden autónak három értéke van, amit figyelni kell. Első a sebesség/gyorsulás mérő, ami sok magyarázatra nem szorul, minél nagyobb annál gyorsabb a paripa. A következő a boost/turbó erőssége, ami meglepő módon azt mutatja, hogy mennyire erős az adott autó turbója. A boostból két fajta típus is létezik, van a hagyományos ami egy jó hosszú csík, feltöltjük, el lőjük és kész is. A másik a PSP-s Burnout Dominátor-ból átemelt speciális boost, ami egy jóval rövidebb csík, mint a hagyományos és nem is lőhető el akármikor, csak ha már maximumra töltöttük. Na igen ám, viszont ha használjuk és sokat driftelünk, takedownolunk, megyünk a forgalommal szemben, akkor használat közben már újra feltöltődik, így úgynevezett Burnout láncokat hozhatunk létre. Az ezen lehetőség taktikus felhasználásával járó előnyökre gondolom nem kell külön kitérnem. Az utolsó tulajdonság pedig az agresszió mértéke, ami pedig azt befolyásolja, hogy mennyire hatékonyan tudjuk az ellenséges autókat kilökdösni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!