Eljő a halál
Fenyegető puska az egyik kézben, összecsukott balta a másikban – előttem az Yharnam sötét utcáin nyüzsgő őrültek egész csapata. Elszaladhatnék mellettük, de nem hiányzik, hogy a fél városon át kergessenek, hogy pont a legrosszabbkor érjenek utol, így muszáj leszámolnom velük. Az első suhintásom térdre borítja az egyiket, pontos lövésem pedig kiiktat egy másikat. Az őrjöngő tömeg lassan magához tér a döbbenetből, de ekkor már késő, vérben úszó fegyverem halálos táncot lejt. Már csak egy figura van életben, amikor ismerős, félelmetes morgás hangzik fel a messzeségből, diadalittas hangulatom rettegéssé változik – megint vérfarkasok közelednek. Fél perccel később, egy rosszul időzített kitérést követően élettelen testem földre rogy. Elbuktam. Megint.
A Bloodborne, csakúgy, mint a Demons’ Souls és a két Dark Souls meglehetősen nehéz játék. Az első végigjátszás valamivel könnyebb talán, a nagyjából negyven órával később kezdődő New Game+ viszont bődületesen nehéz lett. A stílus is hasonló, távolról a Bloodborne simán illeszkedik a Souls-sorozatba – a részleteket megismerve azonban kiderül, hogy igen lényeges különbségek is vannak. Noha néhány komplexebb rendszer elveszett, a Bloodborne jóval játszhatóbb lett, mint „elődei”.
A falak díszítése látványos, ám biztonságban azért nem érzem magam. [+]
De térjünk előbb ki arra, ami nem változott: továbbra is egy összetett fejlődési rendszerrel bíró akciójátékot kapunk, ahol a küzdelem jóval taktikusabb, mint egy szokványos God of War-szerűségben. A stamina mennyisége és regenerációs tempója szabályozza harci mozdulatainkat. Ellenfeleink halálos szándékkal törnek a nyakunkra, így a kitérés és ellentámadás ritmusának kiismerése létfontosságú. Szintén ismerős lesz a pályaépítés is, főleg az első két Souls veteránjainak: noha a városi környezet mindenképpen új szín a From Software játékaiban, az azonban, ahogy a pályarészletek mindenféle rövidítések, levágások megnyitásával fantáziadús módokon kapcsolódnak össze, igencsak jót tesz a Bloodborne-nak.
Yharnam városa sok-sok órányi felfedezést kínál. És óriási veszélyeket... [+]
Szintén nem változott sokat a küzdelmeken túl a fejlődés. Természetesen a pontos rendszer kicsit más: lélek helyett vért kell gyűjtenünk, fegyverünk erősítéséhez vérkövek és rúnák kellenek, de a játék felépítése e téren jobbára ismerős lesz a Soulsok veteránjainak. Természetesen halál esetén a nálunk levő, pénzként és tapasztalati pontként szolgáló vér hullánknál marad, és ha nem akarjuk végleg elveszíteni, bizony vissza kell szereznünk (néhány ellenfél ezt el is rabolhatja, ilyenkor a világító szeműeket kell keresni). A pihenés és a teleportálás ezúttal tábortüzek helyett lámpásoknál történik – a központi területen pedig sírokban nyílnak meg az újabb és újabb térkapuk.
Ha titkos kincsekre, rejtett járatokra vágyunk, minden sarkot fel kell kutatnunk. [+]
A Souls-széria egyedi többjátékos-módja – ahol véletlenszerűen tudunk játékosokat megidézni, illetve ahol csaknem bármikor megszállhatják a játékunkat agresszív játékosok – is felismerhető módon került át ide. Igaz, ezúttal nem földre rajzolt ikonnal, hanem harangok megcsengetésével tudunk másokat behívni, de a végeredményen ez nem változtat. Egy haverral (a Network menüben megadott jelszóval ezúttal direktben is meghívhatjuk ismerőseinket) az oldalunkon hatalmas élmény a felderítés, a küzdelem, csak persze ilyenkor hajlamos magát elbízni az ember, amit a Bloodborne azonnal képes megtorolni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
