Bleach

Leginkább arra tudnám ezt visszavezetni, hogy már kiskoromban is rajongtam a japán kultúráért és sokszor végignéztem a shógunt és a kínai, japán harcművészeti kung fu-s és egyéb filmeket.
Igazi öröm volt látni, hogy végre rajzfilmben is vannak szamurájok, akik kardokkal kaszabolásznak összevissza! Mindez nyakon van öntve még egy adag mitikus japán kultúrával is. Persze csak amolyan lightosan. Nekem tetszik, hogy kimondottan minden szereplő japán módjára makacsul képes meghalni a becsületéért és az elveiért. Ami néha kicsit vicces körülményes cselekményekhez vezet, de jól megmagyarázzák vele sokszor az időhúzást. Pl. ha két kapitány harcol egymással, akik amúgy egy oldalon állnak, akkor azok nem feltétlenül ellenségek, csak az egyik tud valamit, a másiknak meg van egy tiltóparancsa. Ezt akár meg is beszélhetnék, de nem! Nekik harcolniuk kell egymással!

De kezdjük az elején. A történet dióhéjban annyi, hogy vannak a Shinigami nevű szamuráj szellemek (Igen tudom, hogy Halálistenként is emlegetik őket), akik a haláluk után átsegítik az emberek lelkét egy új világra. Itt nem Mennyország és Pokol van, hanem van egy semleges hely (Soul Society, a tiszta lelkek városa), meg van az a hely ahová azok a lelkek kerülnek (Hueco Mundo), akik megkattantak és negatív irányba mentek el (Ők lesznek a Hollow-k). Ők az egészséges emberi lelkekkel táplálkoznak, és előszeretettel járnak a földre mazsolázgatni. A Shinigamik feladata még az is, hogy az emberek világát felügyeljék, és időről időre megtisztítsák a megkattant gonosz lelkektől az emberek világát, hogy azok nehogy kárt tehessenek emberekben és a világban. Főhősünk egy 15 éves Narancssárga, Pumuklifrizurás kölyök, Ichigo, aki a véletlenek sorozatának köszönhetően Shinigamivá válik.

A történet előrehaladtával persze kiderül, hogy nem minden „véletlen” véletlen, mert Ichigo apja, akivel degeneráltak módjára püfölik egymást mindig ahol érik, szintén Shinigami volt. Az egész Anime egy azonos nevű sikeres manga képregény alapján készül. A különbség mindössze annyi a két változat között, hogy míg a Manga írja a történetvonalat, addig az Anime változatot a készítők kénytelenek teleszúrni különböző Fillerekkel (eredetileg nem szereplő sztori szál), mert a rajzfilm utolérte idővel a Mangát és a készítőknek valamivel ki kell tolni a rajzfilmet, hogy lelassítsák a cselekményt, mivel új történetet nem írhatnak a Manga verzió helyett. Sajnos itt felmerül a sorozat egyik nagy negatívuma is. Ez pedig az, hogy túl sok unalmas melléksztorival bővül az eredeti történet és ez a nézhetőség rovására megy.
Be kell valljam, én a sorozatot daráltam és egyrészt magyar felirattal néztem, a másik részét meg angol felirattal, tehát az A+-on futó magyar szinkronos változat kimaradt az én életemből.
Ezt mondjuk nem bánom, mert sajnos amit leszinkronizálnak magyarra, annak a jó része eléggé félresikerül. Vagy nem adja vissza az eredeti szöveget, a cenzúra és a félrefordítások miatt, vagy gyengék a szinkronhangok és nem adják a hangulatot a sorozathoz.
A sorozat minden negatívuma ellenére azonban mégsem válik unalmassá, mert a sorozat szereplői nagyon jól megírt jelenetekben még a mellékszálakban is hűek maradnak az identitásukhoz és nemritkán szívják egymás vérét. Pl. van egy kapitány, akinek fehér haja van, és úgy néz ki, mint egy kisfiú. Őt rendszeresen fehérkének hívják és gyereknek nézik, annak ellenére, hogy Soul Societyben az egyik legnagyobb tekintélynek örvend. Vagy ott van pl. Rukia, a Shinigami lány, aki amikor tanítja Ichigót a fortélyokra, mindig elkezdi rajzokkal is illusztrálni a dolgokat, amitől Ichigo mindig kiakad és elkezdi fikázni, hogy fölösleges rajzolnia, mert bénák a rajzai, mire Rukia kupán vágja és hisztizve megsértődik. :)

Igazából még sok végeérhetetlen szót mesélhetnék a sorozatról, melynek megannyi szereplőjét meg sem említettem, de inkább áttérnék még néhány szó erejéig a sorozatból készült PSP és Wii játékátiratokra is.

Először a Wii-s verzióról beszélnék. A játékmenet szokásos 3D-s verekedős stuff, oldalnézetből 2 karakterrel. Sajnos a konzol grafikai behatároltsága miatt, kissé szegényes a látványvilág. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert ami a játékot mégis erősíti, az a Wii specialitásnak is tekinthető mozgásérzékelős kontroller! A harcok alatt, ha a két karakter összecsap, akkor előjön egy külön Minigame, amin belül a kontrollerrel vadul kaszálva a megfelelő irányban kell hárítanunk az ellenfél csapásait és ellentámadást indítanunk, hogy mi vigyük be a helyes találatot! Így a több tucat ütögetős, rugdosós, kombózós game közül tényleg kiemelkedik és sokkal nagyobb szavatosságot ad a játéknak, mint az egyéb konzolokon futó Tekken v. Soul Calibur játékok. Másodsorban ismertetném a Bleach PSP-s verzióját.

Be kell ismernem, nem volt szerencsém a többi Sony átirathoz, így azokról nem ejtenék most több szót. Nagy negatívuma a játéknak, hogy mivel a terjesztést csak Japánba szánták, így nem készült Angol nyelvű változata, ezért minden felirat Japán kanjikkal van helyettesítve. 3 részt teszteltem, így ezekről összesítve ejtenék néhány szót. A Bleach 3&4. részében rengeteg karakter szerepel, amolyan tekkenes módszerrel, különböző ügyeskedésekkel unlockolhatóak. Ha van hozzá türelmed és tudsz japánul. A karakterek több transzformációja is elérhető itt, így elég sok karaktert ki lehet próbálni. Ez a verzió a későbbiekben is így marad, habár az ötödik részben már jóval kevesebb karaktert szerepeltetnek. A harctér a szokásos 3D-s megoldás, oldalról nézve. A Minden karakter tud Ütni, erősen ütni, energiát gyűjteni és van még egy lebegő ugrásos mozdulatuk is. Néha az ütést egy speciális alapmozdulat vagy kardcsapás helyettesíti. Ez karaktertől függ.

Sajnos ez a harcrendszer nem túl nyerő megoldás, eléggé primitívvé teszi az irányítást, ugyanakkor mégis akadozó lesz tőle és nem túl változatos. A fejlesztőknek mindenképpen ajánlanám, hogy nézzenek körül a piacon és a jövőben vegyenek példát a sikeres játékoktól, for example Tekken, v. Dragonball. Az akció szépen kivitelezett és effektekkel tarkított. Nagyon látványosak a speciális mozdulatok, maximálisan jól ötvözték a rajzfilmes grafikát a 3D-s megvalósítással. Mivel a rajzfilm jó alapanyag volt a játék elkészítéséhez, így bőven van lehetőségünk speciális mozdulatokkal előrukkolni. Persze mindez abban az esetben igaz, ha tudunk japánul. Sajnos ennek hiányában a játék első néhány órája azzal telik el, hogy kitapasztaljuk a speciális támadásokat és a kombózást. A játék tartalmaz egy kombórendszert, de sajnos ennek ellenére is én sokszor úgy éreztem, hogy a játékmenet akadozó és vontatott. Itt említeném meg azokat a beépített cheateket, hogy egyes karakterekkel lehetőséged van csak távoli támadást indítani, amivel anélkül begyalulhatod az ellent, hogy akár hozzáérnél és ezzel megölöd a játékot egy perc alatt.Pl. Ishida a Quincy vadász karakter. Súlyos hiba, amire a készítőknek mindenképpen oda kellett volna figyelni. Ennek ellenére is látszik a készítőkön az, hogy rengeteg időt töltenek azzal, hogy jobbá tegyék a játékot, mert a 3,4. részhez képest visszaredukálták a választható karaktereket és behozták az 5. részbe a Tag módot, aminek köszönhetően, cserélgethetjük a karakterünket harc alatt és akár közös támadásokat is indíthatunk velük! Tudom már láttuk ezt a Marvel VS Capcomban és a Tekken Tag-ben is, de a játéknak kimondottan jót tett, hogy bejött ez az opció. A játék jó, de kimondottan nem emelkedik ki az átlagból. Leginkább azt tudnám mondani rá, hogy igyekszik felzárkózni az aktuális trendekhez.
Ennek ellenére, akik nem rettennek el a Japán szövegtől, vagy van japán ismerősük, aki 1-2 kanji-t lefordít, hogy ne akadjon el a story módban sem, annak mindenképpen ajánlanám, mert sajnos ezen a platformon nem vagyunk eleresztve nagyon, jó bunyós játékok terén.