Bevezető és kicsomagolás

Megérkezett végre a Batman: Arkham City című játék PC verziója - konzolra már egy hónappal ezelőtt megjelent, de asztali gépekre csak nemrég jött ki, mert elhalasztották. Lássuk, hogy miképpen veszi fel a harcot Batman Dragonbornnal, azaz hogy az Arkham City és a The Elder Scrolls V: Skyrim közül nálam melyikük nyerte meg végül az Év Játéka címet.

A Batman: Arkham City Magyarországon háromféle kiadásban kapható: normál, limitált és gyűjtői formában. Jómagam a Limited Edition mellett döntöttem, ami 12K HUF összegért kapható. A játék ezen verziója egy ízlésesen illusztrált fémtokban kapott helyet, melyhez a CD Galaxis ajándékba adott egy matricát, egy Batman világító kulcstartót (Denevérjel mintájú fénye van), valamint egy rakás DLC kódot. Utóbbiakkal volt egy apró problémám, de erre majd kitérek, most lássuk, mi rejtőzik a védőfólia alatt.

A fóliát kibontva egy műanyag védőtokot is találunk, amire a tájékoztató adatokat és logókat nyomtatták. Az átlátszó borításból kicsúsztatva vehetjük ki a fémtokot, melynek két oldalán a játék főszereplői, Batman és Catwoman láthatók. Egyes külföldi üzletekben lehet rendelni Two-Face, Joker és egyéb szereplők képével ellátott változatot is, de nekem amúgy is Macskanő tetszett jobban, így örültem, hogy nálunk ez lesz kapható. A fémtokra dombornyomással vitték fel a Batman logót, a többi illusztráció. Az átlátszó műanyag tokon is szerepel pár részlet, külön picit furcsa, de egyben jól mutat.

A dobozt kinyitva elénk tárul a játék két lemeze, valamint az igen vékonyka kézikönyv, melyben mindössze a legfontosabb információk kaptak helyet, közöttük természetesen a játék aktiváló kódja. A teljes kézikönyvet az internetről lehet letölteni innen. A Batman: Arkham City dobozos változatait a Games for Windows LIVE (Marketplace) rendszeren keresztül kell aktiválni, sajnos Steamen nem tudjuk beváltani a kódot. Ez azért rossz hír, mert a lemezre így mindig szükségünk lesz, ha el akarjuk indítani a játékot.

Sajnos a lemez ellenőrzése - legalábbis nálam - eltart egy jó 30 másodpercig. Lehet, hogy a meghajtóm öregecske már egy kicsit, nem tudom. Mindenesetre lemértem: behelyezett, felismert lemez mellett az indító ikonra való kattintástól a játék első logójának megjelenéséig nálam 75 másodperc telik el. Ráadásul a LIVE is problémákat okoz néha indulásnál, a letölthető tartalmak keresésénél lefagy a játék a szokásos "A program működése megállt, a windows megoldást keres a problémára." szöveggel. Néha elsőre bejön, de van, hogy háromszor is el kell indítani az Arkham Cityt, hogy játszani tudjak vele, ami a hosszú lemezfelismerés miatt több, mint idegesítő.

És ha ez még mindig nem lenne elég, az ajándékba kapott DLC kódokat sem tudom kihasználni, hiszen magyar LIVE accounttal nem érhetem azokat el, mert régiózárasak. Nem értem, hogy a forgalmazó vagy kiadó akkor miért ezeket mellékelte a Magyarországon megjelent példányokhoz. Mindenesetre a kódok aktiválhatóak, és amennyiben hinni lehet a Warner korábbi bejelentésében, miszerint a december 20-án érkező "Batcave DLC" tartalmazni fogja a Joker's Carnival Challenge Packot is, akkor majd nálunk is elérhetővé válnak. Persze a játék ezek nélkül is szuper, így nagy veszteség nem ér, ha nem tudunk letölteni pár extra pályát és jelmezt.

Grafika és beállítások

A Batman: Arkham City telepítéséhez mintegy 16 GB szabad helyre lesz szükségünk. Ám itt valóban az óriási mennyiségű tartalom foglal el ennyi helyet, ugyanis aki belevág, az készüljön fel rá, hogy amennyiben 100%-ra akarja teljesíteni a játékot, nem fog gyorsan végezni. A történetről nem akarok sokat beszélni, hiszen ez adja a játék sava-borsát.

Ha spoiler nélkül akarnám összefoglalni, akkor elég annyit megemlíteni, hogy a sztori egy évvel az Arkham Asylumban történt események után játszódik. Habár akkor Batman mentette meg az elmegyógyintézetet és a várost Jokertől, mégis a létesítmény igazgatója, Quincy Sharp aratta le a babérokat.

Hirtelen jött népszerűségét kihasználva megválasztatta magát Gotham City polgármesterének, majd felvásárolta a város nagy részét és azt elkerítve egy hatalmas börtönt hozott létre. Ez lett Arkham City. Ezen az óriási, elzárt helyen gyűjtötték össze a létező összes bűnözőt. Odabent azt csinálhattak, amit akartak, csak éppen ki nem jöhettek onnan (Aki látta Kurt Russel főszereplésével a Menekülés New Yorkból című filmet, az tudhatja, miként működik ez a rendszer). Miután az összes főbb gonosz együtt volt, így a kisebb bűnözők melléjük szegődtek és egymással is versengtek a hatalmi pozíciókért. Habár Batman a kezdetektől fogva ellenezte Arkham City megépítését, semmit sem tehetett ellene.

Kénytelen volt valódi identitása, Bruce Wayne milliárdos szerepében nyilvános kampányt indítani a létesítmény felszámolásának érdekében. A probléma csak az volt, hogy Arkham City élére időközben az a Hugo Strange nevű bűnöző került, aki ismerte Bruce Wayne titkát, azaz hogy ő a Denevérember. És mivel ördögi tervet forgatott a fejében ellene, ezért hősünk hirtelen Arkham Cityben találta magát elítéltként, összezárva a létező összes bűnözővel.

Mielőtt elindítanátok az Arkham Cityt, ajánlom, hogy kapcsoljátok ki a DirectX11 támogatást, hiszen ahogy már bizonyára korábban olvastátok, komoly teljesítménybeli problémákat okozhat annak alkalmazása vagy kifagy a játék mindjárt indítás után. A Warner jelenleg dolgozik egy patch készítésén, amiben állítólag kijavítják majd ezt a hibát, de addig ők is azt javasolják a PC-seknek, hogy használják DX9 alatt a játékot. Jómagam kipróbáltam mindkét módban és megvallom őszintén, nem látok szignifikáns különbséget DX9 és DX11 között, kivéve azt, hogy kegyetlenül lelassul, ha engedélyezem a DX11 módot.

Persze aki kíváncsi, az kipróbálhatja úgy is, mindössze annyit kell tenni, hogy először elindítjátok DX9 alatt, majd amikor létrehozta az automatikus mentést, akkor kiléptek, belövitek a DX11-et, utána már nem fog kifagyni. Készítettem két összehasonlító képet 1920x1200-ban, maximális részletesség mellett. Egyedüli különbség, hogy míg az első - világosabb - kép DX9 alatt készült, a második DX11 alatt. Nem tudom, miért lett sötét, pedig a játék nem volt az. Mindenesetre ha a FRAPS kijelzőjét nézitek, látványos különbség van a két mód között.

Annyit még hozzátennék, hogy a mérést egy Intel Core i7-920 CPU + AMD HD 6870 VGA mellett végeztem, és DX9 alatt nem esett le soha az FPS 60 alá, tehát ha nem LCD monitorom lenne, még nagyobb lenne a különbség. A grafika egyébként nagyon szép DirectX9 alatt is, például a fontosabb karakterek kidolgozása mérföldekkel szebb lett, mint az Arkham Asylum esetében volt, pedig már az sem volt csúnya játék.

A női főszereplők pedig eszméletlenül dögösek. Persze Catwoman mozgása a legkihívóbb, de Harley Quinn és Poison Ivy animációján is elgyönyörködik az ember az átvezetők alatt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a férfi főszereplők elhanyagoltak lennének - pláne Two-Face -, hanem szimplán a női domborulatok és kecses alakok nekem jobban bejönnek. A mellékszereplők kidolgozására is ügyeltek, sok modell van, eltérő testi adottságokkal és öltözettel. A megjelenésükből látjuk, hogy melyik főbűnöző csapatához tartoznak.

Sajnos nem közölhetek sok képet a játékból, mert ezzel lelőném a történet poénjait, de azt már ezen a pár mintadarabon is láthatjátok, hogy egyáltalán nem kell a DX11 támogatás hiánya miatt lemondani a játékról. Nyugodtan vágjanak bele azok is, akik érzékenyek a grafikára, az Arkham City képi megjelenítésével még ők is elégedettek lesznek.

Páratlan páros: Batman és Catwoman

Az Arkham City egyik legjelentősebb - és egyben a legjobb - újítása, hogy ezúttal Batman mellett Catwomant is irányíthatjuk. Sőt, mindjárt a legelején Selinával kell lerendezni pár rossz arcú fickót, mielőtt elindulna maga a történet. Így már kezdéskor kapunk némi ízelítőt képességeiből.

A két karakter irányítása nagyjából megegyezik, viszont a mozgásuk, harci manővereik és bevethető segédeszközeik már eltérnek. Catwoman például képes a körmei segítségével függőleges falakon felugrálni és amennyiben rács borítja a mennyezetet, akkor gond nélkül mászkálhatunk vele a plafonon is. Ő is rendelkezik speciális látásmóddal, ilyenkor szintén kiemelve látjuk a rossz fiúkat és egyéb taktikai elemeket, ilyetén módon megtervezhetjük harci taktikánkat.

Macskanő mozgása könnyed, légies és egyben villámgyors, az animációja pedig lehengerlő. Pláne, amikor a speciális letaglózó mozdulata előtt szájon csókolja a meglepett áldozatot majd hatalmas ugrással leteríti. Az ostor segítségével pedig kihúzhatjuk ellenfeleink lábát alóluk, utána csak le kell őket csapnunk. A harcok során persze fejlődik Selina is, számára is vehetünk erősebb páncélt vagy újabb kütyüket és képességeket a megszerzett XP-ből.

Habár Catwoman bőrébe csak pár alkalommal bújhatunk a történet végigjátszása közben, mégis - akárcsak Batman - ő is szabadon bejárhatja ilyenkor a várost. Ostora segítségével ugyanúgy felkapaszkodhatunk kiszögellésekre, akárcsak a Denevérember karmos csáklyájával. Habár ő nem képes siklani a levegőben, de a függőleges falakon mesteri gyorsasággal szökellhetünk felfelé, így voltaképpen semmivel sem lassabb vele közlekedni, mint Batmannel.

Macskanőnek szintén fontos szerepe lesz Rébusz rejtvényeinek megtalálásában is, hiszen akadnak speciális, lila színnel jelölt kérdőjelek, melyeket csak ő vehet fel. Ezek többnyire Batman számára megközelíthetetlen helyen vannak, de némelyiket vele is felfedezhetjük, habár felvenni nem tudjuk azt. Viszont amennyiben megjegyezzük ezek helyét térképünkön - erről később -, akkor utána Macskanővel már csak el kell mennünk oda, ha őt irányítjuk.

Bár Catwoman jelenléte hoz némi változatosságot a játékba, a főszereplő továbbra is Batman lesz. Az ő irányítása megegyezik az Arkham Asylumban tapasztalttal, tehát aki ott hozzászokott, annak nem lesz problémája vele. Annyi fejlődés történt, hogy mivel itt már sokkal több gonosztevő ellen kell harcolni és bonyolultabb feladatokat megoldani, ezért több felszereléssel indulunk, mint annak idején.

Az előző részhez képest változott a taktikai nézet jelentősége is, ugyanis mostantól a Rébusz által szanaszét elhelyezett rejtvények helyét is ennek segítségével jegyezhetjük meg, ha egyelőre még nem tudjuk azt felvenni. Márpedig ez sűrűn elő fog fordulni és nemcsak azért, mert nem lesz megfelelő felszerelésünk, hanem egyszerűen kifog rajtunk a logikai feladat, mellyel hozzájuthatnánk.

Igen, legtöbbször nem a rejtvények megtalálása okoz majd nehézséget, hanem az, hogy miképpen tudjuk azt megszerezni. Ugyanis ezúttal Rébusz nemcsak sokkal több (Összesen 400 van belőlük!), de jóval több gondolkodást és/vagy ügyességet igénylő feladványt helyezett el szanaszét Arkham Cityben. Azt is mondhatjuk, hogy javarészt mindegyik kérdőjel megszerzése külön minijáték.

A több ellenfél, nagyobb terület és a feladványok összetettsége miatt Batman is jóval több fejlesztést végezhet felszerelésén, mint az Arkham Asylumban. Ezúttal például külön erősíthetjük páncélunkat az ütések és lövedékek ellen, valamint jóval több és hatékonyabb kütyüket szerezhetünk és harci kombinációkat tanulhatunk meg. Természetesen ezek legtöbbje folyamatosan válik majd elérhetővé, de már kezdéskor is szép számúval rendelkezünk. Némelyiknek pedig még másodlagos funkciói is vannak, de ezekbe most nem megyek bele, majd kitapasztaljátok. Ami változás még az első részhez képest, hogy ezeket a kütyüket immár harcok során is alkalmazhatjuk.

Viszont a lényeg, hogy akárcsak az Arkham Asylum esetében, itt is szabadon tevékenykedhetünk, nem kötelező a főszál mentén haladni. Sőt, egyenesen ajánlott bejárni a várost, hiszen a mellékküldetések csak így válnak elérhetővé. Márpedig a fejlesztések megszerzéséhez minél több tapasztalati pontra lesz szükségünk. Lássuk most ezeket picit részletesebben.

Küldetések és játékélmény

Ami leginkább tetszett az Arkham Asylumban és a Skyrimben is, az a szabadon bejárható terület, ahol valóban megérte szétnézni, hiszen sok feladványt és mellékküldetést találhattunk. Ez szerencsére megmaradt az Arkham Cityben is, sőt, az előző részben látottakra még sikerült rátenniük egy lapáttal. Ugyanis ezúttal tényleg csak úgy érhetünk el bizonyos küldetéseket és fejlesztéseket, ha nyitva tartjuk szemünket és figyelmesen közlekedünk.

Miközben az épületek tetején ugrálunk vagy ide-oda repkedünk, néha mellékküldetésekre bukkanunk, melyek általában menet közben jönnek elő és a térképen világoskékkel vannak jelölve (Az aktív küldetést zöld színnel jelzik). Ilyenkor választhatunk, hogy folytassuk az éppen megkezdett feladatunkat, vagy a "Backspace" billentyű segítségével kijelöljük a mellékküldetés helyét és előbb azt vesszük szemügyre.

Annyit még nem árt tudni, hogy amennyiben valaki kizárólag a játék fő történeti szálára koncentrál, akkor a teljesíthető feladatoknak mindössze 40%-át lesz képes véghezvinni. Ráadásul a mellékküldetések sem arról szólnak, hogy "menj oda, verj meg pár rossz fiút és kész vagy", hanem akad köztük komoly kihívást nyújtó, valamint időre menő küldetés is. Ráadásul a készítők arra is ügyeltek, hogy a történet folyamába is jól illeszkedjenek, így valóban nem fogunk unatkozni, miközben megoldjuk őket.

Ezeken kívül akadnak speciális tréningfeladatok is, ezeket a helyeken egy piros Batman jelet láthatunk. Amikor odaérünk, megjelenik az elvégzendő feladat leírása - először általában denevér-jeleken kell átvitorlázni -, melyekből ha megfelelő számút teljesítünk, kapunk egy extra felszerelést vagy fejlesztést. Nagyon sok elrejtett feladat és küldetés várja hogy felfedezzük, így aztán tényleg megéri alaposan körülnézni.

Többet már spoiler veszélye nélkül tényleg nem tudok írni a játékról. Maga a történet egyébként nagyon zseniális lett, érzékelhető benne, hogy valódi folytatásról van szó, nem pedig csak egy kettes számot biggyesztettek az első rész picit áttupírozott motorja mellé. A küldetések folyamán párszor elő fog fordulni, hogy meglepődünk a fejleményeken, de pont ettől lesz olyan izgalmas ez a játék.

Most pedig térjünk rá a szokásos pozitívumok és negatívumok felsorolására, majd utána az értékelésre. Nehéz helyzetben vagyok, hiszen két, alapvetően eltérő stílusú, viszont kategóriájának kiemelkedő darabja között kell választanom. Akármi legyen is a végső konklúzió, az már biztos, hogy a Batman: Arkham City az év akciójátéka, a The Elder Scrolls V: Skyrim pedig az év szerepjátéka a szememben.

Pozitívumok és negatívumok

Akárcsak a Skyrim esetében, a Batman: Arkham Asylumnál is akad pár zavaró probléma, melyek miatt nem adok rá maximális pontszámot, akármennyire is jó játék lett. És itt most nem arról van szó, hogy ez egyéni szociális probléma vagy sem - ezt mindenki döntse el maga -, viszont ha az én szórakozásomat zavarja, akkor igenis mínuszokat jelent a végítéletemnél. Na de előbb kezdjük a pozitív tulajdonságokkal.

Lássuk a grafikát, ami véleményem szerint nagyon szépre sikeredett. DirectX9 ide vagy oda, a látvány szerintem még így is szuper. Pláne a főbb karaktereket dolgozták ki részletesen, de az animáció egyéb tekintetben is kitűnő. Viszont - és ez nem szőrszálhasogatás részemről - a hibás DirectX11 mód miatt nem adom meg neki a 10-est. Ha egyáltalán nem lenne benne, akkor azt mondanám, megérdemli a maximumot, hiszen DX9 alatt kihozták, amit lehetett. Viszont mivel bugosan tették bele a DX11 módot, azért mindenképpen jár egy mínusz pont. A patch talán javít valamit a helyzeten, de mivel az sehol, így ebben az állapotban ennyit kap.

Játékélmény szempontjából már csillagos ötöst érdemel az Arkham City. Nemcsak hozza az előző rész színvonalát, de Macskanő szerepeltetésével, a rengeteg mellékküldetéssel és Rébusz feladványainak ügyes komplikálásával még erre is rátesz egy lapáttal. Az embert képes magával ragadni a briliáns történet. Miközben halad előre és oldja meg a feladatokat, úgy érzi, mintha egy interaktív film részese lenne, melynek cselekménye még a befolyásunk ellenére is minden sarkon meglepetéseket tartogat.

A hangulatra szintén nem lehet egy rossz szavunk sem. Miközben játszunk, valóban képesek vagyunk magunkat beleélni a köpenyes igazságosztó nehéz helyzetébe. Hiszen míg Batman kínosan ügyel arra, hogy ne öljön meg senkit, addig a játékos néha komolyan elgondolkodik, hogy őt bizony nem érdekelné, akármilyen jó fiú is legyen, akkor is kinyírja az éppen soron lévő gonosztevőt (Jómagam például Pingvint szívesen agyoncsaptam volna már rögtön a legelején, ha tudom, mit össze fogok szenvedni miatta később).

A szereplőket megszólaltató szinkronszínészek munkájára sem lehet panasz, nagyon jól alakítják szerepüket, és a tökéletes szinkronban mozgó szájanimációval együtt valóban lenyűgöző előadásra képesek. Egyéb hangok tekintetében is hozza a kötelezőt a játék, egyedül talán a zene hiányzott, vagyis inkább elsilányult a Skyrim ominózus betétdala mellett, de komolyan nem befolyásolta a játékélményt.

Szintén pozitívum a hatalmas, ezúttal tényleg keresztül-kasul bejárható terület. Míg az Arkham Asylum esetében nem kaptunk mindenhol teljes szabadságot, addig itt már a játék legelején elmehetünk a város minden szegletébe. A sok mellékküldetés, rengeteg Rébusz feladvány, valamint a kihívás pályák gazdag kínálata miatt egy darabig biztosan nem fogjuk megunni a játékot. Legalábbis azok, akiket leköt, jómagam inkább a történetre vagyok kíváncsi, nem ismételhető ügyességi feladatokra.

Most pedig térjünk rá a negatívumokra, melyek miatt nem kaphat tőlem maximális értékelést a játék. A hibás DirectX11 módot már említettem, viszont van még pár apróság, ami talán első olvasásra nem tűnik akkora problémának. Ám amennyiben 12K HUF összegért megveszitek a játék használati jogát, akkor el is várjátok, hogy az ígéreteknek megfelelően működjön. Pláne azután, hogy kétszer is elhalasztották a PC verziót.

Ami számomra legnagyobb bosszúságot okozza az Arkham Cityvel kapcsolatban, hogy nem lehet a dobozos példányokat regisztrálni Steamre, így kénytelenek vagyunk GFWL alatt használni. Önmagában ez még nem jelentene problémát, az viszont már nagyon rosszul esik, amikor a SecuROM védelem miatt egy teljes percet kell várnom addig, amíg a program ellenőrzi a lemez eredetiségét. Miért kell ki-be pakolgatni a korongot, amikor digitálisan is megvásárolható a Marketplace-en a játék? Csak beregisztrálnánk a kódot és letölthetnénk a játékot lemez nélkül. De nem. Itt ez nem működik.

Szintén nagyon idegesítő, hogy a játék indulást követően sajnos hajlamos a lefagyásra, ami ennyi várakozást követően roppant bosszantó tud lenni. Amikor pedig már harmadszor fagy le ugyanott a játék (A DLC-k ellenőrzésénél), akkor még a türelmesebb játékosok is elkezdik emlegetni a készítők és/vagy a LIVE alkotóinak felmenőit.

A másik idegesítő dolog az ajándékba kapott DLC-k használhatatlansága a régiózár miatt. Magyar LIVE accounttal ugyanis sem a Joker's Carnival, sem pedig a Batman kosztümök nem elérhetőek, kizárólag a Robin és Nightwing DLC-hez férünk hozzá, viszont azért már fizetnünk kell. Ajándék DLC-nek nem nézem a fogát, csak azt nem értem, hogy a magyarországi forgalmazó miért olyan kódokat mellékelt a játékhoz, melyeket hiába aktiválunk profilunkban, nem tölthetjük le annak tartalmát.

Frissítés (2011.12.08): A teszt elolvasása után a magyar forgalmazó felvette a kapcsolatot a Warner Bros-szal, hogy a DLC-aktiválási problémát megoldják. Ők olyan kódokat kaptak, melyeknek működnie kellett volna Magyarországon. Így várhatóan hamarosan megkapjuk a DLC-ket.

December 20-án jelenik meg a Batcave DLC pakk, melyben állítólag benne lesznek a Joker's Carnival és az Iceberg Lounge kihíváspályák is, ezáltal mi is letölthetjük majd azokat. Legalábbis a Joker térképeket biztosan, mivel már aktiválva vannak nálunk.

A végén megemlíteném, hogy bár személy szerint örülök Macskanő szerepeltetésének, egy kicsit csalódott is vagyok, amiért ilyen kevés szerepet kapott a játékban. Jobb lett volna, hogyha saját történeti szála lenne neki is és Denevérembernek is. A helyszín ugyanaz, a karakterek is és minden egyforma, megoldhatták volna, hogy a játék elején választhassunk, melyikőjükkel visszük végig a történetet az ő nézőpontjából.

A Skyrim esetében pont az a jó, hogy újra lehet játszani egy eltérő képességű karakterrel, itt pont ugyanazt meg tudták volna csinálni, ha mindkét szereplőnek saját történetet készítenek. Így is nagyon jó a játék, de félek, hogy egyszeri végigjátszást követően már nem lesz nagy kedvem újra elővenni. Önmagukban a kihívás pályák számomra nem nyújtanak akkora élményt, mintha az egész egyjátékos részt végigvihetném mindkét szereplővel.

Értékelés

Elérkezett a végső konklúzió ideje, lássuk tehát, melyik szereplő állhat fel a dobogó legfelső fokára és ki kap ezüstérmet. A harmadik helyezett szerintem a The Witcher 2, negyedik pedig a Deus Ex 3 lett. A Dead Island is kellemes színfolt volt az idei felhozatalban, akárcsak az új Alice játék. A Rage úgy lett sz@r, ahogy van, a mai napig nem visz rá a lélek, hogy elővegyem, számomra eddig kidobott pénz, akárhogy is nézzük.

De térjünk vissza az Arkham Cityhez. Összességében véve nekem a játék nagyon tetszik, a kiemelkedő történet, szép grafika és a már megszokott és tovább tökéletesített játékélmény miatt mindenképpen dobogóra állhat. Azonban számomra kétségtelenül a Skyrim lett az idei Év Játéka, nem azért, mert abban ne lennének hibák, hanem mert már a harmadik karakterrel játszok és egyáltalán nem unom meg. Viszont az akciójátékok között kétségtelenül az Arkham City végzett az élen, mivel engem nem érdekel az Assassin's Creed, így nálam ez a végeredmény.