Törpök földjén

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy maga a Ubisoft sem számított rá, hogy az Assassin’s Creed Valhalla ekkora siker lesz. A 2017-ben, az Originsszel nyílt világú szerepjátékká alakított sorozat látszólag elérte a legszebb napjait, és sokáig nem úgy tűnt, hogy az egzotikus egyiptomi és görög kalandok után egy Angliában játszódó epizód túl sokat nyom majd a latba. Hiába nem tűnt túl vonzónak a játék alapötlete, illetve a „barbár” viking főhős, a Valhalla lett a sorozat legsikeresebb része, amely mind a mai napig az eladási listák élvonalában tanyázik. Nem véletlen tehát, hogy a fejlesztők példátlan mennyiségű extra tartalommal látták el a játékot. Két nagyobb és sok kisebb kiegészítő után most megérkezett a Dawn of Ragnarök, amely a legambiciózusabb bővítmény, ami Assassin’s Creed játékhoz valaha megjelent.

Nem ez az első eset, hogy Eivor, a játék főszereplője az északi mitológia földjén kalandozik. Az alapjátékban már eljuthattunk Asgard és Jotumheim világába, amelynek során hősünk Odin szerepében vágott rendet ellenfelei között (igaz, ez karakterünk szempontjából semmilyen különbséget nem jelentett, csak a neve volt más). Az új történetben Eivort ismét rémálmok és víziók gyötrik, ezért Valka varázsitalának segítségével újra álomba merül, hogy átélje az istenek vezetőjének újabb kalandját. A kiegészítő megkezdéséhez arra van szükség, hogy angliai településünk már legalább hármas szintre legyen fejlesztve (vagyis álljon Valka kunyhója), illetve legalább 340-es az ajánlott szint – ez utóbbit viszont egy boosttal is aktiválhatja az, akinek még nem ennyire erős a karaktere.

Rövid bevezető vázolja fel a Dawn of Ragnarök történetét, ami után meg is érkezünk az új helyszínre. Svartalfheim a skandináv mitológiában a sötét tündérek világa, a Valhallában egy hatalmas, törpök lakta vidék. Odin fiát, Baldrt elrabolták Surtr tűzóriásai, az istenek legnagyobbika pedig elindul, hogy megmentse a fiú életét. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, Jotunheim alakváltó jégóriásai is feltűnnek, így ebben a történetben szó szerint tűzzel és jéggel is fel kell venni a harcot. A játék szempontjából mindez azt jelenti, hogy a fejlesztők megpróbáltak mindent beleszuszakolni, amit eddig a Valhalla kínált – ez a változatosság pedig a játéktér méretén, vertikalitásán és a helyszínek dizájnján is tetten érhető. Svartalfjeim nemcsak területét tekintve hatalmas, de talán az eddigi legjobban felépített helyszín. Gigantikus méretű és magasságú, arannyal borított hegyek, a föld mélyébe vájt barlangok és városok, erdő, mocsár, láva- és jégmezők, sőt még az égben lebegő hatalmas, tüskés ormok is felfedezésre várnak.

Sajnos a forgatókönyvírók és a küldetéstervezők nem jutottak el olyan magasságokba, mint a pályadizájnerek. Bár a cselekmény érdekes lenne (Odin a törpöktől kér segítséget egy titkos ereklye megszerzéséhez, amivel aztán legyőzheti a tűzóriások vezetőjét), a játékmenet alapvetően kimerül abban, amit már ezerszer láttunk az Assassin’s Creed Valhallában. Ide-oda küldözgetnek bennünket a térképen, bebörtönzött törpöket fogunk kiszabadítani, mindenki csak akkor segít, ha előbb megteszünk nekik valamit, és így tovább. Abszolút standard, nyílt világú affér, megszórva annyi opcionálisan felvehető kinccsel, hogy a térkép eleinte úgy világít, mint egy karácsonyfa. Aki már játszott a Valhallával, az rögtön otthon érzi majd magát, a kérdés, akar-e újabb 15-20 órán keresztül küldetésjelzők és világító pöttyök után koslatni.

A vég kezdete

Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne semmi újdonság a Dawn of Ragnarökben. Ha a történet mellőzi is az emlékezetes szereplőket vagy eseményeket, a játékmenetért felelős emberek azért igyekeztek újat mutatni, és ez igazság szerint sikerült is. Az új bővítmény legfőbb érdekessége a furcsa nevű Hugr-Rip. Eivor, vagyis Odin, akarom mondani Havi… szóval A Főhős kap a törpöktől egy különleges karkötőt, amivel a világban található varázserőt, a hugr-t képes eltárolni, és új képességekre használni. Összesen öt új erő birtokosai lehetünk, amikkel mi magunk is tűzóriássá válhatunk, járhatunk a láván, nyilak kilövésével teleportálhatunk másképp elérhetetlen helyekre, de akár hollóvá is változhatunk, hogy így repüljünk messzire, vagy érjünk el olyan magas helyeket, amiket másképp nem lehet (lásd az égben lebegő sziklákat). A Hugr-Rip maga is fejleszthető, ehhez a fosztogatásokkal megszerezhető kvarckristályokat használhatjuk.

Az új képességekhez új pályatervezési fogások is társulnak. Több helyszínt például csak láván átfutva közelíthetünk meg, vannak épületek, amik belsejébe csak teleportálással juthatunk, és így tovább. A Valhallában korábban látott technikák és az új fortélyok ötvözésével egy érdekesebb, változatosabb környezetet kapunk, ahol a felvehető kincsek és ereklyék megszerzése még izgalmasabb logikai kihívásokat jelent, mint korábban. Az új lehetőségek viszont nem használhatók korlátlanul: a „hugr-csíkot” újra és újra fel kell tölteni, ráadásul minden képesség csak néhány másodpercig él. Cserélgetni sem lehet őket tetszés szerint. Az öt képességet mindössze kettő (fejlesztés után három) férőhelyre kell beosztani, ha mégis egy másikra lenne szükség, azt egy megfelelő ellenféltől kell minden alkalommal elvenni. Ez a sok korlátozás kezdetben elég körülményessé teszi a karkötő használatát, mindenképp azt javaslom, hogy minél előbb fejlessze fel mindenki.

További újdonságot jelentenek még ebben a bővítményben a törpök rejtekhelyei, amiket „titkos jeleket” követve kell az erdő mélyén megtalálni (igazából rikító sárga nyilakról van szó, amiket a tűzóriások ezek szerint nem ismernek), de van egy aréna is, ahol mitikus történeteket élhetünk át harci kihívások formájában. Annak ellenére, hogy a kampány meglehetősen szokványos formában zajlik, az elvitathatatlan, hogy a Dawn of Ragnarökbe tényleg sok ötlet került, és a fejlesztők megpróbáltak mindent beleadni, így ha a játékmeneti alapokat még nem unjuk, akkor ez a kiegészítő tényleg sok tartalmat és jópofa ötletet kínál. Nem beszélve a látványról, hiszen az Assassin’s Creed Valhalla továbbra is az egyik legszebb nyílt világú játék – Svartalfheim is döbbenetesen szép képeket tár a szemünk elé, a hatalmas panorámáktól kezdve a napfényben csillogó arany hegycsúcsokon át a csodálatosan megépített városokig, a láva vörös fényében úszó barlangokig.

A Dawn of Ragnarök egy remek kiegészítő, méretében és változatosságában is az eddigi legjobb bővítmény az alapjátékhoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy történetmesélésben, párbeszédekben, küldetésdizájnban képtelen túllépni azon, amit a Valhalla már eddig is kínált. Az újdonságok ellenére sem képes több lenni, vagy bármiben is szintet lépni. Ugyanazt tesszük és ugyanazt kapjuk benne, amit már jó eséllyel 100+ órán keresztül élveztünk, vagy épp meguntunk, ezen az új képességek és a korábbiaknál összetettebb helyszínek sem változtatnak. Ennek fényében érdemes elgondolkodni a vásárláson.

Az Assassin’s Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X|S-re érhető el.

Az AC Valhalla: Dawn of Ragnarök legjobb vonásai:

• Svartalfheim gyönyörű és hatalmas vidéke nagyszerű új helyszín;
• új képességek, amik kicsit megbolondítják a játékmenetet;
• 15-20 órányi minőségi szórakozás.

Az AC Valhalla: Dawn of Ragnarök leggyengébb pontjai:

• lapos történetvezetés, emlékezetes szereplők nélkül;
• a Hugr-Rip használata kezdetben körülményes.

dreampage