Alan Wake - teszt

Grafika, hangok, összefoglalás...

Friss hegyi levegő ködbe burkolt hegycsúcsokkal…

Grafikailag sincs semmi szégyenkezni valója Alan barátunknak, magasan az egyik legszebb játék ma Xbox360-on. Nagyon szép és jól animált karakter modellek, gyönyörű táj, eszméletlenül kidolgozott erdők és hegyvidéki területek, melyek láttán elégedetten csettintünk a nyelvünkkel, hogy igen kérem szépen, így kell ezt csinálni. Igaz gyönyörű a tálalás, de meglátszik rajta az idő vasfoga/sietsége. Főleg nappal elnagyolt textúrákkal, erős blur effektussal is találkozhatunk. Viszont sötétben, éjszaka érzi magát igazán jól a játék, ekkor van elemében! A fény-árnyékhatások mesterien sikerültek, igazi hangulat bomba, ahogy a ködös erdőben a zseblámpánk fénye utat tör magának, ahogy haladunk a fák közt. Közben a levelek hullnak és érezzük, hogy valami nincs rendben, túl nagy a sötétség. A Remedy-t ismerve várható volt, hogy e téren nem lesz gond a játékkal, de ahogy megvalósították, főleg az éjszakát, le a kalappal előttük!

Az átvezetők is a játék motorjával készültek, de itt még részletesebb karakter és környezet modellekkel találkozunk, hisz csak az adott kameraállásból látjuk az eseményeket. A még nyomasztóbb helyzet átélésért az összes átvezető sokkal sötétebb lett, mint a játék maga. Ez a filter még inkább belénk sulykolja, hogy itt bizony jobb, ha a fényben maradunk, minél távolabb a baljóslatú sötéttől.

Igaz még jó pár hibát fel lehetne hozni, de ezeket a hangulat bőven kárpótolja! Személyes fájdalmam az ajak szinkron eléggé szegényes mivolta, itt lehettet volna még többet dolgozniuk a Remedy-s srácoknak.

Zene füleimnek…

Audio terén hozza, amit hozni kell, de azt szintén kiemelkedően. A hangulathoz tökéletes zene, mely nagyon találó minden egyes témához, eseményhez. Külön öröm, hogy külön meg lehet őket hallgatni az extrák közt! A környezet zaja, az éjszakai hátborzongató hangok az erdő mélyéről, a madarak károgása, a fegyverek hangjai, a golyók koccanása, mikor a revolvert újra töltjük. Valamint a szinkron. A szinkron mely újfent csak vegyes érzelmeket keltett bennem. Egyfelől próbálja a legjobbat nyújtani, de mintha egyes felvételeknél nem sikerült volna a szinkronszínésznek igazán beleélnie magát a helyzetbe. Valahogy úgy tűnik, mintha „csak” olvassuk fel a szöveget, aztán irány sörözni. Azonban szerencsére ez nagyon kevés helyen üti meg az ember fülét, de ha az egészet veszem figyelembe, akkor bizony zavaró (is) tud lenni. Az viszont a „mentségére” legyen mondva, hogy a karakterek és szinkronszínészek párosítása első osztályú! Mind Alan (még ha néha nem is mindig tökéletes), mind a mellékszereplők tökéletesen el lettek találva. Nem is beszélve Barry (ő Alan ügynöke) állandó nyafogó/rémült/ kétségbeesett megnyilvánulásairól! Ő lett az a karakter, aki némi mosolyt tud csalni megfeszült és rémült arcunkra.

Fény és Sötétség, Ok és Okozat…

Végezetül, hogy választ is adjak arra milyen játék is az Alan Wake nos, nem a legegyszerűbb feladat. Sajnos nem, mivel itt egy játék, amely több mint 5 éve készült, megannyi változáson ment keresztül, nem találja fel a spanyolviaszt, azonban mégsem tudja hozni azt az érzést, ami miatt a legnagyobbak közt lenne a helye. Kétségtelen a maga kategóriájában, akció thiller (vagy inkább horror), nem igazán van túltengés felhozatalból, ott van a legjobbak közt. A történet, a kivitelezés, a harc mind - mind élvezetes külön – külön és együtt is, de főleg együtt. Azonban nincs benne olyan, amit már máshol ne láttunk volna, főleg ha a már említett művészek szerzeményeit olvastuk/láttuk. Ezeket ismerve rájövünk, hogy a történet, hiába oly zseniális, az alapjai, egyes elemek már igencsak ismerősek lesznek. Szerencsére ezek inkább a játék első felére jellemzőek, a vége igazi meglepetés. A játék felépítése ismerős ebből vagy abból a játékból, igaz szinte tökéletesen kivitelezve, de valahogy nem az, amire vártunk. Tévedés ne essék, az

 

Alan Wake egy nagyon jó játék, de közel sem tökéletes! Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a misztikumot, az akciót és a baljós hangulatot. Nem fogtok csalódni, ezt garantálhatom. Arra viszont feltétlenül érdemes felhívnom a figyelmet, hogy a játék illetve történet megismeréséhez szükséges a jó angol nyelvtudás, mivel csak így lehet megérteni az Alan Wake történetét. Szükséges ahhoz, hogy értelmet nyerjen a játék mondani valója, a sztori! Annak, aki nem érti mi miért történik nem lesz olyan élmény a játék, mint a többieknek. Ebben az esetben nyugodtan vonjon le 0.5 -1 pontot az értékelésből és úgy nézze, mintegy TPS akció játékot!

Zárószóként azonban csak ennyit vethetek papírra:

Értékelés
8.3
Játékmenet:
A TPS játékok tökéletes egyvelege, a felfedezni való nem túl sok, a kijelölt utat kell járni, de vannak gyűjthető dolgok és a harc kárpótol mindenért!
9.5 Hangulat:
A játék legerősebb eleme! A Remedy megteremtette a tökéletes thiller/horror játékot, amely magához láncolja, s nem ereszti a történet legvégéig a játékost.
8.5
Grafika:
Az egyik legszebb Xbox360-as cím, rengeteg kiemelkedő momentummal és megvalósítással, igaz vannak hiányosságok, melyek rontanak az összképen, de nem vészes mennyiségben.
8.5 Hangok:
A zenék (már amikor vannak) fülbemászóak, nagyon odaillőek, a játékmenet során nem válnak monotonná, igazi hangulat bombák. A környezet hangjai félelemmel töltenek meg, mikor az éjszaka közepén bolyongsz az erdőben. A szinkron is jó munka, bár sajnos néhol megbotlik.
8.8 Összességében:
Egy igazi mérföldkő, amely hosszú idő után végre megérkezett, s ha nem is tarolt le mindent, de magával ragadó hangulatával, hihetetlen jól megírt thiller/horror történetével és az éjszaka félelmetesen jó látványával és hangjaival a téma rajongóinak erősen ajánlott darabja lett. Azonban hiányzik belőle az a bizonyos plusz…

Azóta történt

Előzmények