Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz MageRG #23645 üzenetére

    "Kívülállóként nem látok diskurzust, csak megmerevedett álláspontokat."
    Nem is nagyon kell látni, hiszen minden lényegi kérdést egyetemes zsinatokon már az ókorban, illetve a középkor elején tisztáztak az egyházatyák. Aki ezeket nem fogadja el, nem keresztény. Azon is morfondírozhatnál ennyi erővel, hogy Isten szava-e a Korán, ha már a Mormon könyvét említetted (egyébként inkább az, mint utóbbi).
    Van pár dolog, amiben nincs teljes egyetértés, mint az átlényegülés, ha már említetted, de ezek azért nem üdvösséget lényegében befolyásoló dolgok.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz MageRG #23645 üzenetére

    Kívülről senki semmit nem lát. :DDD / :O

    A világ tele van templomokkal, amiket úgy méricskélnek az emberek (azok a sokak, akik nem járnak misékre, nem hívők), mintha valami űrbéli civilizáció itt hagyott roncsai lennének...
    Aztán bemész a templomba, ahol van egy Istentisztelet/mise/szertartás, amiből látsz, amit látsz, értesz, amit értesz. Kell az aktív megismerés mozzanata, hogy jobban megismerd a hitet, ami felé elkötelezted magad. Szép tanítások, tetszik, elfogadom, hiszem. De mit is?

    Kell, hogy utánajárjon az egyszeri hívő, hogy miről is van szó: pl. egyes krisztusi tanítások értelme, célja, és mit jelent az én életemben ma, holnap, meg holnapután. Kérdezze a papot, olvassa el a teológiai tárgyú irományokat, beszéljen a többi hívővel, stb. - ez egy hosszú elmélyedés folyamata. Elvégre a hívő nem automata (itt jön képbe a szabad akarat, és a hit mint cselekvő aktus az egyén részéről), hanem gondolkodó lélek.

    Az egyházak belülről folyamatosan kommunikálnak egymással (pl. ökumenizmus), hivatalos és informális keretek közt vitatkoznak, körüljárnak, boncolgatnak teológiai témák kapcsán mindenféle kérdéseket (értelmezések).
    A távlati célja ennek az újraegyesülés, egységbe jutás (a szakadások felszámolása).

    Miért a szakadások (kérdik a partvonalról értetlenkedők)?
    Mert minden képletből, olvasatból oly könnyedén kihagyják az egyik nagyon fontos résztvevő, alkotó elemet: az embert.
    Az ember (a hívő) nem passzív elszenvedője, hanem aktív szereplője az Isten-ember kapcsolatnak, ergo a szabad akarat lényegéből fakadóan hajlamos is a tévedésre, a bűnre, az ostobaságra... szóval sok mindenre, ami apró lépésekben eljuttatta az egyházszakadáshoz a közösséget. Az igazság egy. De az értelmezés önálló, és hibázhat, és a hibák reakciókat váltanak ki (pl. reneszánsz pápaság, reformáció, ellenreformáció, felvilágosodás, új mozgalmak, stb.).

    Az emberi (világi) történelem a hívő szemszögéből (természetes módon) üdvtörténet is. Isten mindig szerepel benne, de ahogy a világi (nem vallásos szemlélettel vizsgált) történelem tárgyalásakor is apró mozzanatok sorára jutnak a történészek, ugyanez akkor is igaz, ha az üdvtörténet keretében (szemléletéből) vizsgáljuk meg a történelmet.

    Szabad akarat - hiba elkövetése - megbánás - üdvözülés --> mind összefügg egymással.

    Most a felvetéseidre:
    "Létezik az átlényegülés? Van szentháromság?
    Krisztus isten volt, vagy ember, akit Isten fiává fogadott?
    Üdvözülhet-e az ember csak a jótettei által?"
    Azért is linkeltem be a könyveket, mert aki nem csak mondjuk az angyalokról akar plusz egy sort a többi mesefigurája közé, hanem komplex érdeklődést mutat a keresztény hit iránt, az legalábbis katolikus vonalon el tud indulni.
    Egy kérdésre egy válasz három másik kérdést generál. Viszont a könyvek (melyeket linkeltem) révén a kérdező végül körbeér, mert: minden összefügg, és rendszerben van. A kérdések 99%-ára meglesz a válasz általuk. Ez azért biztos, mert ezek a több száz (inkább ezer) éve feltett kérdések generálták az egész adathalmazt. Nem Te teszed fel ezeket elsőként. Viszont szerencsédre ma már pikkpakk megtalálhatod a válaszokat (értsd jól: nem a középkorban laksz egy eldugott faluban, olvasni sem tudsz, interneted sincs...hanem ma, itt). És utána (már rendelkezel egy alaptudással, sok mindent helyretettél), már van értelme azt a két-három dolgot megvitatni, ami mondjuk érintőlegesen merül fel, tehát a könyvek sem említik, de kikövetkeztethető.

    "Isten szava-e Mormon könyve?
    Szerintem ezek olyan kérdések, amiben két ellentétes álláspontú felekezet soha nem tudna megegyezni."
    Van, ami egyértelműen elvetendő (eretnek), van, ami eltérésekkel, de az eredeti forráshoz alapvetően hű álláspont, ergo van értelme érdemi vitát folytatva közelíteni a saját álláspontokat. Már írtam, folyamatos a párbeszéd a "hitek" közt (katolikus, protestáns, anglikán, zsidó, iszlám, stb.).

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák