Aktív témák
-
KraX
őstag
A fizikai edzéseken felül, ha nem utasítod el, akkor a lelki út is rengeteget tud segíteni az embernek, értem ez alatt bármelyik világvallást.
Minden jó kívánság ostobán hangzik, de mégis azt kívánom, hogy találd meg a lelki békédet.For the God Emperor!
-
totron
addikt
Szerintem meg önismeret. Ha tudod a céljaid nem kapkodsz mindenféle kívülről betáplált áligények-elvárások teljesítése között. Halálom az örökké időhiányra panaszkodók: nagyon hamar kisül, hogy rémesen rossz önmenedzselők, saját, érdemi célok nélkül. Időt pazarolni is csak ebben az értelemben lehet. A fix, téridői értelmben vett meg úgy is van, ahhoz csak alkalmazkodni lehet (vagy nagyon gyorsan utazni, de szociális lényként az sem kecsegtet sok előnnyel).
-
Balu972
aktív tag
Teljesen együttérzek Veled. Időre van szükséged, és kis sikerélmények bármiben, vegyél elő egy régi játékot, vagy olvasmányt, filmet. Nem vettek el Tőled semmit, és rá fogsz jönni, hogy a nagy része, amit a lányban láttál valójában nem nála, hanem Nálad van. A szerelem csak felébresztette benned ezeket a dolgokat.
Sajnos az aspergeresek nem úgy viszonyulnak az érzelmekhez, ahogy mások. (sajnos van saját példám, közeli is). Adj magadnak időt, amíg megtalálod azt a másik, nem érzelmek uralta szempontot, amivel felülkerekedhetsz a mostani állapotodon."Visszatérő rémálmom, hogy a feleségem annyiért adja el a gépem, mint amennyit bevallottam neki."
-
total90
veterán
Ilyen mindneki életében előfordul és igen, fáj egy a nagy szerelmet elveszíteni vagy egy családtagot (ami viszont az élet rendje), de ez koránt sem ok összeomlani.
Én minden negativ dologban, ami velem történt csak arra gondolok, hogy ebből is tanultam valamit és a sors akarta így, mert majd a következő epizód az életemben jobb lesz. Eddig mindig igy volt.
Minden kapcsolatom után lett egy jobb, minden munkaváltás után lett egy jobb... Persze, a köztes időszak nem jó, sőt, de előre kell tekinteni.
Sokan összeomlanak dolgoktól, amik igazából talán csak első hallásra rosszak. Sokan fel sem ismerik, hogy mennyire jó az életük.
Amikor voltam afrikába és láttam gyerekeket, akiknek valami végtagjuk hiányzott, elveszítették a szüleiket, nincs mit enniük és fedél a fejük felett, még is tudnak nevetni, örülni és boldogok lenni, akkor világosodtt ki bennem, hogy mennyire elégedett kell, hogy legyek az életemmel.Ha nincs jó, ló a szamár is.
-
Eastman
őstag
válasz #90088192 #158 üzenetére
A "Sors" a kb. 0-6 éves korunk közt velünk történt (ilyen és olyan) hatások feldolgozásának mértéke és ezen személyes konvertálási eredmények hosszútávú kivetülése.
...lehet.
Én, mint "pillanatkutató" mégis látok valamifajta "leosztást".
https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...
-
bkercso
nagyúr
Én, mint "pillanatkutató" mégis látok valamifajta "leosztást".
Az biztosan csak az előző életeid hatása. Illetve az áthárított felelősség üt vissza változatos formában.
Annak, ami info bennünk van, <1%-a tudatosul, a többi tűnhet bárminek, világnézettől függően.[ Szerkesztve ]
Oh yeah!
-
#90088192
törölt tag
Szerintem pont erről kellene szólnia az egész mentális betegség felhívásnak.
Mindenkinek különböző, de a nap végén ezeken túl kell lépnie, hogy tudatos, és empatikus döntéseket tudjon hozni.
Különben sosem lesz boldog az egyén SZVSZ.
Ezért nem értik miért is történik vele ami történik, hiszen nem tudja magára vetíteni a döntéseinek hosszútávú hatásait. Hiszen valójában "sorsra" fogja. Végig kell gondolni az egészet.[ Szerkesztve ]
-
veterán
ez koránt sem ok összeomlani
szerintem ilyeneket ismeretlenül kijelenteni... mondjuk, hogy viszonylag szerény empatikus képességekre utal.
Amikor voltam afrikába és láttam gyerekeket, akiknek valami végtagjuk hiányzott, elveszítették a szüleiket, nincs mit enniük és fedél a fejük felett, még is tudnak nevetni, örülni és boldogok lenni, akkor világosodtt ki bennem, hogy mennyire elégedett kell, hogy legyek az életemmel.
ez az a tipikus "kit érdekel, hogy totálkárra törték az autódat, kirúgtak a munkahelyedről és otthagyott a nőd, afrikában meg éheznek, nekik sokkal rosszabb" érvelés. sokat segít.
istálló? gazemberség? hupákolás?
-
bkercso
nagyúr
Az afrikaiak nem szoktak hozzá, hogy az életidejük 99%-ában a valóság megfelel az elvárásaiknak - ennyiben könnyebb nekik, könnyebben veszik a helyzeteket.
A mentális betegségek egyik alapösszetevője, hogy az ember összekeveri a gondolatait és érzelmeit a valósággal; mindennél nagyobbnak, fontosabbnak látja azokat. (Persze lehetnek genetikai vagy egyéb testi okai, de az esetek nagy százalékában azért nem ez a helyzet, azt mondják.)
[ Szerkesztve ]
Oh yeah!
-
#89309696
törölt tag
Szoktam én is érvelni az Afrikás példával, de mondjuk nem így. Mikor valaki feleslegesen elégedetlen valamivel, meg kapzsi, többet vár el a nagynál is, arra szoktam mondani, hogy úgy kb. 50% eséllyel születhetett volna afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai szegényebb területre, de még itt Európában vagy USA, Kanada, Ausztrália részén is születhetett volna nyomorterületre, vagy egy olyan korban ahol még boszorkányt égettek, úgyhogy kicsit vegye visszább a hisztit és örüljön az életének, lássa a szépet.
Jelen esetben viszont nem kapzsiság jellegű dologról van szó, hanem bánatról, ez teljesen más és ilyenkor valóban az afrikai példa sem ér sokat.Amúgy igen, bár nem szép dolog kimondani, de az aki abba születik és nő fel sokkal jobban alkalmazkodik hozzá, mint aki egy magasabb életszínvonalról kerül bele. És visszafele is igaz tud lenni mikor a szegény belecsöppen a jóvilágba.
Ez tökéletesen látszik még itthon is, nagyobb városok kontra vidék. Mikor a városi ember nem tudja felfogni hogyan lehet még mindig XY módon élni vidéken, mennyire szegény, elavult, visszamaradott, nekünk meg ez a totál természetes és milliók élnek így.
De még a legdurvább, félig kiszáradt, csontsovány emberekre is érvényes valamennyire, hogy sokkal jobban tudja elviselni azt az állapotot ha egész életében így élt, mintha fogunk egy közép- vagy alsóosztálybeli európai embert és kitesszük ennek a környezetnek. Mondjuk ez már nagyon off és kényes téma is.[ Szerkesztve ]
-
bkercso
nagyúr
Pontosan, ez a lényeg: nem tudjuk. Innentől vlk szerint sors, vlk szerint meg nincsenek véletlenek egyáltalán.
Olyasmit viszint nem szerencsés a sorsra fogni, amin tudnánk változtatni.Amúgy már írtam, de még1x: attól, hogy a szakítás indítja be az érzelmi spirált, még nem biztos, hogy az az oka is. Jelen esetben látszik, hogy minden bizonnyal más oka lehet, mert nem volt olyan traumatikus a szakítás. Innentől nehéz kívülről okosnak lenni.
[ Szerkesztve ]
Oh yeah!
-
veterán
válasz #89309696 #165 üzenetére
persze, vannak ilyen first world problem dolgok, nekem például a digi szerelője nem tudta oda tenni az ont-t, ahova én szerettem volna, tehát nekem most nagyon rossz
de legyinteni egyet, hogy a posztolónak (aki ráadásul felismerte, hogy baja van, és tesz is ellene) semmi oka összeomlani, miközben afrikában éheznek és mégis mosolyognak, az nem túl kifinomult lélekre vall.[ Szerkesztve ]
istálló? gazemberség? hupákolás?
-
athomi
veterán
Szerintem normális amit érzel, majd az idő szépen meggyógyít.
Viszont ehhez az kell, hogy teljesen elereszd a csajt, ne táplálj reményeket, hogy hátha még összejöhettek. Nem fogtok. Ha valami csoda folytán lenne erre lehetőség, akkor se legyél hülye, el se juss idáig, szabadulj tőle azonnal. És ezért megkérdem, hogy ugye nem szoktál már vele semmilyen formában kommunikálni? Mert ha igen, akkor ezt gyorsan felejtsd el. Csak elhúzod a szenvedésed és kinyírod vele magad.
Beszéld ki magadból mihamarabb a témát, sírd ki magad ha úgy érzed az könnyít, aztán lépj tovább.[ Szerkesztve ]
-
RubbishBin
senior tag
De, sokat kommunikáltunk mert mindenképp szeretett volna velem jóban maradni, és tudni hogy jól vagyok. Látta az idegösszeomlásomat amikor elküldött, szóval valószínűleg lelkifurkája van. Szóval kommunikáltunk pár hétig, aztán pár napja egyre hidegebb lett, tegnap reggel óta meg nem válaszol. Sajnos megírtam neki megint, hogy hiányzik...Sokadjára. Tudom hogy butaság, de a szorongás+hiány kombó nem jó tanácsadó...
A többi hozzászólónak is köszönöm, olvasok mindent. Csak pár napja nagyon szenvedek és leginkább csak a read-only megy.
[ Szerkesztve ]
Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!
-
Graphics
Jómunkásember
válasz RubbishBin #169 üzenetére
Ne!
Ezzel magadat marcangolod.
Engedd el a fenébe.
Én ezzel küzdöttem sokat, gyenge vagy, és se neki se másnak nem fog ez kelleni.
Fel kell állni, nekikezdeni valaminek, én pl. most sportolni kezdtem, jó érzés , érzi az ember hogy el.
Neked is ezt javaslom, meet otthon a négy fal között nem lesz megoldás. Lementél a gödör aljára, innen csak felfelé van utt
[ Szerkesztve ]
-
-
#89309696
törölt tag
Mindenkinek más bonyolultságú a lelki világa. Valamennyi igazság van benne, mert a vége úgyis az lesz, hogy a posztoló kikerül a gödörből akár egyedül marad egy ideig, akár talál másik társat, de visszakerül sínre az élete. Ebből a szempontból lehet azt mondani, hogy gyorsabban is át lehet ezen a szakaszon lépni. Van aki ezt vallja, van benne igazság, de nem mindenkinél működik ez, a cikkírónál biztosan nem, mert a cikkből láthatóan bonyolultabban dolgoz fel eseményeket.
Én úgy vagyok vele, hogy a következő alkalommal, akár barátnő, akár más ok miatt, megint ugyanoda juthat ha csak simán átlép rajta, így inkább komplexebben kell hozzáállnia, amilyen ő is. A gödör azért van, hogy benne legyünk mikor benne kell lenni és ott tudunk gondolkodni dolgokon. Bonyolultabb embereknek pláne szüksége van rá.Ezek a dolgok nekem se segítettek semmit, hogy el kell fogadni, meg az élet ilyen, várható volt előre, lépj tovább... Meg úgy igazából semmilyen tanács, magamtól jöttem rá mindenre végül. Érthető is, mert mindenki más, nagy valószínűséggel ugyanazok a tanácsok nem működnek mindenkinél. Aztán, hogy mennyire lettem bölcsebb vele majd kiderül a következő alkalommal.
Én úgy vettem észre jobban segít, ha nem fojtom el a dolgot, hanem jöjjön minden. Ha szomorú vagyok és bánatos akkor az vagyok és ha sírni kell akkor sírni kell. Ez sokat segített. Nyilván a kommersz dolog, hogy az idő, az is segített. Az idő mindig segít persze, mert az agyunk felejti a dolgokat meg kifáradnak bizonyos területei is, közben pedig az új események rakódnak rá az előzőekre. De amíg valaki az idő elején jár addig az idő még nem segít, az mindig csak a közepétől kifele.Nem érdemes sürgetni sem, hadd menjen a saját ütemében, meg ez amúgy sem egy lineáris dolog. Voltak jobb hetek, rosszabb hetek, felváltva egymás után. Most úgy háromnegyed évvel később kb. szinten van, nem hullámzik nagyokat.
Magamon azt vettem észre, hogy szétválogatta az agyam a dolgokat, megvannak az időszakok arra amikor szomorúnak kell lenni akkor szomorú vagyok és a többi időben pedig élni boldogan. Lehetne erre mondani, hogy jin-jang meg egyebek, szükség van a szomorúságra akkor ismered fel a boldogságot, talán igaz is valamennyire. Nem tudom. Azt tudom, hogy még most is sírok a kutyáim után mikor épp úgy adja ki, mert ha úgy adja ki akkor sírni kell. De egyébként meg boldog vagyok.
Nyilván a kettő nem ugyanaz, csak a fájdalom. Barátnőből nem tartunk négyet, meg az ember nem vesz kennelből. Értem ezalatt, hogy nálam ennyi segítség megvolt, hogy voltak mellettem akkor is, meg tudtam hozni is magam mellé, bár így is nagyon nehéz volt. Ő viszont jelenleg tök egyedül van és szerelmet találni sem lehet csak úgy.
Persze van amiben nekem nehezebb, mert én tudom előre, hogy kb. 5-6 év múlva megint kezdhetem az ásást, ő viszont lehet a következő nőben megtalálja azt akivel életük végéig együtt lesznek. Én életem végéig még vagy 20 gödröt kiások, de lehet többet. Bár az is lehet, hogy őt is elhagyják még 20-an mire megtalálja az igazit.Hülye példák ezek, de azt is észrevettem, hogy segít, ha beszélnek róla. Rajta is segíthet, átalakítja a saját életére a tapasztalatot. Amit még észrevettem, hogy a harag is tud segíteni. Én haragudtam magamra, akkor is ha tudtam nincs okom rá, de az is segített. Ő is haragudhat magára, hogy kicsit vak volt mikor ennyire hirtelen belement ebbe a kapcsolatba, haragudhat a nőre is aki lelépett, így talán könnyebb.
Elfogadni sem muszáj, hogy az élet ilyen. Én sem fogadom el, hát majd hülye leszek elfogadni, én azóta is szidom a k#a Istent meg mindenkit aki ezt megalkotta, mikor 15-20 ezer éve összetársított két olyan fajt ennyire szorosan egymás mellé, amiből az egyik hetedannyi ideig tud élni. Ez egy g.ség és én erre csak középső ujjal tudok válaszolni. Eszembe sincs elfogadni, meg beletörődni a természet körforgásába, harc van. Felrúgni kéne az egész evolúciót az anyjával együtt mikor ezt megalkotta.
Milyen falkavezér lennék, ha elfogadnék mindent. Akkor is ha nincs értelme, tudom nincs értelme, ha beszarok se fognak a mellettem lévő kutyák 50 évet élni, de ettől még elfogadnom nem kell ezt és nem is fogom.Persze nem biztos segít neki ezek közül bármi is, főleg mivel amúgy is le vagyok szakadva az átlag családos ember életvitelétől, nekem valamennyit segített, mindenki máshogy éli meg. Meg sokat segített még az mikor kerestem olyan embereket, mint én is.
-
RubbishBin
senior tag
válasz Graphics #170 üzenetére
Hja, csak így nehéz. Mióta megírtam a hozzászólásom hogy eltűnt, rámírt hogy ő éppen sütit süt (sütonsütés közben történt az egyik legkellemesebb közös emlékünk), reméli velem minden oké, meg hogy 20:20 van úgyhogy kívánjak.
Tiltani kéne a tökbe, de nem akarom bezárni az ajtókat. Viszont most én jövök az ignorálós játékban...
Egy másik topikban nárcisztikusnak tippelték a hölgyet. Pár napja olvasgatok a témában, és hát egyre jobban egyetértek.[ Szerkesztve ]
Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!
-
BiP
nagyúr
válasz RubbishBin #169 üzenetére
"Sajnos megírtam neki megint, hogy hiányzik"
Na ez az a rész, amire ő már nem kíváncsi. Itt a bizonyíték, látod, egyből el is tűnt. Használd ki a lehetőséget.[ Szerkesztve ]
-
Graphics
Jómunkásember
válasz RubbishBin #172 üzenetére
Olvasgatni sem jó. Megoldást/magyarázatot keresel, nem fognak olyat adni, ami neked kielégítő lenne.
-
-
Atilla001
senior tag
Én csak annyit tudok hozzá tenni tapasztalatból, és már el is hangzott: Az idő mindent megold. Ha valami biztos akkor ez az. Magamból kiindulva, légy férfi, ne könyörögj, ne alázkodj, ne ígérj. VÉGE! Egyszerűen emeld fel a fejed, csukd be azt az "ajtót" és ne nyisd ki többet. Én másképpen tettem és iszonyat megbántam. Mai napig szégyellem magam gyengeségemért.. nincs az a nő akiért megéri...
Védd a természetet!
-
nevemfel
senior tag
válasz RubbishBin #172 üzenetére
Ne marcangold magad amiatt, hogy marcangolod magad miatta. Van, akinek meg kell járnia a pokol bugyrait ahhoz, hogy aztán megtalálja a kijáratot. Csak ne csinálj semmi visszafordíthatatlan hülyeséget.
A nárcisztikus témához: Manapság könnyen aggatnak ilyen jelzőket mindenféle pszichológiai problémával küzdőre. Lehet, hogy az, de a nárcisztikusságnak is vannak fokozatai, és egyébként a depressziós, magába forduló, magával foglalkozó is könnyen megkaphatja ezt a jelzőt. Hiszen magával foglalkozik, a külvilág meg nem érdekli.
Azt javaslom, hogy ne őt elemezd, hanem magaddal foglalkozz. Időnként nehéz, de tényleg próbálj meg más dolgokra koncentrálni. Feltételezem, nem az az egyetlen életcélod, hogy megtaláld a tökéletes nőt. Ha így van, ideje leporolni a többi terveidet, és eltűnődni rajta, mit tudsz tenni annak érdekében, hogy megvalósuljanak.
Rally against apathy draws small crowd
-
KraX
őstag
Nagyon egyet ertek. Tudom, hogy a pokolba vezeto ut joszandekkal van kikovezve, de en is ezt mondanam. Ecetes olloval kellene elvagni a kapcsolatot a lannyal. Most magdra kell elsosorban koncentralni, hogy jobban legyel. Szepen, fokozatosan. Lassan, meg akkor is ha az ember surgetne termeszetebol fakadoan. Az elso nagy lepes, hogy magdban is jol tudd erezni magad, kulonben konnyen tarsfuggesben es egynasra tamaszkodo kapcsolatban talalja magat ujra az ember. Fizikai sport, sokat segit ha mar kepesnek erzed magad h elkezd. A kulcs itt is a fokozatossag es a rendszeresseg. A masodik lepcso, hogy olyan munkat talalj amit szivbol tudsz csinalni. Ez is egy nagy torespont tud lenni az emberek eleteben. Tegy meg mindent azert, hogy ezt el is erd. Ha nem sikerul, az NEM kudarc, csak akkor ha nem tettel meg mindent, hogy az adott cel osszejojjon. Lehet sokoknak nem jon be Csernus Imre, de rengeteg idei videoblogja van fent yt-on. Ha mar erosbbnek erzed magad erdemes megnezni szepen oket, mert nagyon igaz amiket mond magaval a kiegyensulyozott elettel kapcsolatban es hogy mikeppen lehet elerni azt.
[ Szerkesztve ]
For the God Emperor!
-
#89309696
törölt tag
A kapcsolat megszakítást én is adom. A csaj dobta őt, akkor nehogy már még kedveskedjen is neki. Persze fáj elengedni, de úgysem fogja visszafogadni meg mikor dobná ki másodszorra is? Mennyi férfit dobott ki eddig és mennyit fog még? Szomorkodjon rajta nyugodtan, mert ennek ez a menete, ezért létezik maga a jelenség is, de ne írogasson neki.
Nem muszáj letiltani, simán csak nem kell válaszolni többet és majd abbahagyja az írogatást ahogy megunja. Ha letiltja akkor ott fog motoszkálni a fejében, hogy nem-e írt nekem valamit. Inkább ne tiltsa le, mert akkor látja hogy a csaj önmagától abbahagyja az irkálást és könnyebben elengedi így talán.
Működhetnek a szakítás utáni baráti kapcsolatok, ha mindkét fél közösen száll ki belőle, itt viszont nagyon nem ez történt, úgyhogy kár erőltetni a jópofizást. -
Chaser
titán
válasz RubbishBin #172 üzenetére
én is kívánnék valamit, egyen* már tököd oszt' küldd el a csába'
( :
tiltani? nem, közölni vele hogy szevaszpápá, nem akarok veled többet beszélni, nem mint az oviban hogy tiltogatunkszerk:
* legyen..bár lehet megette, és azért tolod csájé' üzemmódban[ Szerkesztve ]
_tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus
-
#89309696
törölt tag
-
#90088192
törölt tag
válasz #89309696 #181 üzenetére
Erre van jó történetem, pont fülig szerelmes, első alkalommal majd 30 évesen . A baj az hogy a lány csak úgy tett, mert neki csak az a 15 centi kellett volna belőlem, közben egy másik fiúra hajtott.
Tudtam mi az ami instant bukta nála (naplója) és azzal el is értem, hogy többet ne szóljon hozzám.
Utána meg kb milliószor végig zongoráztam mi miért történt, addig amíg nem tudtam 100% megnyugodni, hogy így kellett döntenem. -
athomi
veterán
válasz RubbishBin #169 üzenetére
"De, sokat kommunikáltunk mert mindenképp szeretett volna velem jóban maradni"
Az téged már ne érdekeljen, a te érdeked a továbblépés, abban pedig ő hátráltat.
"Szóval kommunikáltunk pár hétig"
Így ne csodálkozz, hogy totál össze vagy omolva.Te nem kifelé mászol a gödör aljából, hanem fetrengesz benne, a csaj meg miután beledobott, hetek óta csak tapos. Ereszd el, ne kommunikálj vele, ne nézegesd a profilját, így kezdődik a gyógyulás. És szép lassan kijössz a gödörből...
-
bkercso
nagyúr
válasz #89309696 #181 üzenetére
A férfinak az egyik legnagyobb sebezhetősége talán pont az amikor szerelmes.
Hát még, ha összekeveri a kellemes érzést a birtoklási vággyal! Ha egy elérhetetlen, vagy mentálisan sérült ember tetszik meg neked, és mégis beleéled magad a dologba, akkor valóban nehéz lehet kimászni abból, amibe belemásztál.Oh yeah!
-
KraX
őstag
En sem tiltanám le feltétlenül, csupán teljesen ignorálnám, bár jobban belegondolva lehet, hogy a tiltás a jobb megoldás, azért mert így esélyed sincs se neked se neki, hogy irogassatok egymásnak. Ebben az esetben a legjobb megoldás az ha hermetikusan elzárod magad a másiktól és magadra fókuszálsz, nem rá, ha ott a kísértés, hogy "csak megnézem mit irt... hátha..." ez állandóan csak visszahúzna. Szóval minden szinten jobb ha nem kommunikáltok, neked mindenképpen és mivel más nem tud igazán, ezért magadnak kell magadon segíteni elsősorban. Évek múlva, ha túl vagy ezen a krízisen és újra felépítetted magadat, akkor lehet esetleg baráti viszonyt kialakítani, de szerintem annak akkorra már ugyancsak semmi értelme.
Meg egy dolog, a krízisen akkor leszel túl ha az adott konfliktus már sem pozitív sem negatív érzelmeket nem indukál benned, akkor nagy valószínűséggel már elrendezted magadban a dolgot.
For the God Emperor!
-
bLaCkDoGoNe
veterán
válasz RubbishBin #172 üzenetére
Én úgy vélem, hogy a lezáráshoz muszáj megszakítani a kommunikációt. Azt pedig ne nagyon hidd, hogy az érdeklődések (jól vagy-e, stb.) rólad, neked szól. Nem. Az kizárólag saját magának szól, magát akarja megnyugtatni/felmenteni/esetleges lelkiismeretfurdalásától megszabadulni. (Szigorúan szvsz, nem vagyok megmondóember, sem okos – a fentieket a saját korábbi tapasztalataimból szűrtem le csupán.)
Később, ha már sikerült lezárni a dolgot, akkor talán(!) lehet valamiféle laza baráti kapcsolatban maradni (ha a személy érdemes rá), de amíg nincs 100%-ig lezárva a dolog, addig ennek semmi értelme, mert újra bekerülnél a mostani helyzetbe.
[ Szerkesztve ]
"«Fuck does Cuno care?» The boy turns to you. (He doesn't care.)" [+] "The parasite makes nothing for itself. Its only tools are taxes and tithes meant to trick you into offering what it has not earned. In Rapture we keep what is ours." [+]
-
athomi
veterán
válasz bLaCkDoGoNe #192 üzenetére
"ha már sikerült lezárni a dolgot, akkor talán(!) lehet valamiféle laza baráti kapcsolatban maradni (ha a személy érdemes rá)"
Semmiféleképp. Felesleges. Szükségszerűtlen. A későbbiekben is bonyodalmat okozhat.
[ Szerkesztve ]
-
bLaCkDoGoNe
veterán
Szerintem ezt ennyire sommásan nem lehet kijelenteni, én a közvetlen környezetemben ismerek pozitív és negatív példát is. Mindenesetre az esetek nagy részében valóban felesleges, de akadnak kivételek szerintem, és ez mindig egyedi eset kérdése, szóval ezen a kérdésen nem veszünk össze.
"«Fuck does Cuno care?» The boy turns to you. (He doesn't care.)" [+] "The parasite makes nothing for itself. Its only tools are taxes and tithes meant to trick you into offering what it has not earned. In Rapture we keep what is ours." [+]
-
Graphics
Jómunkásember
válasz bLaCkDoGoNe #194 üzenetére
Akivel dugtam, azzal nem barátkozok. Vagy barát, vagy más...
De én pl. oda-vissza járhatóságot nem ismerek, az már más, hogy az exem férjével beszélek és néha kávézunk, mert azonos a szakmánk, de az is egy lyuksógorság
[ Szerkesztve ]
-
-
#90088192
törölt tag
Lehetetlen helyzetben vagyok, de megosztom veletek:
~6 éve elváltam, semmi gond, vita nélkül, rossz érzések nélkül.
Most újra összeházasodok vele, miközben 3E kilométerre vagyok tőle, és az új leányal élek.Mivel a volt asszony 3 éve lebabazott, szeretné megcsináltatni a magyar állampolgárságot a fiának.
Igen ám de az előző házasságát be kell jegyezni a MO hatóságok felé, és el kell válni újra.Mondtam neki, ezt megugorjuk ha kell, de jobb lenne ha azt mondanád, hogy azonos nemű volt a házas társad, így nem kell/nem lehet bejegyezni, hiszen alaptörvény ellenes
Mondom ha Mindenki hülye, akkor legalább spóroljon a felesleges papírmunkával, úgyis tök mindegy mi volt nem?Így is lehet
-
BiP
nagyúr
válasz #90088192 #196 üzenetére
"Most újra összeházasodok vele, miközben 3E kilométerre vagyok tőle, és az új leányal élek."
Jól értem, akkor újraházasodsz a volt feleségeddel, miközben van valakid, neki meg közben volt egy másik férje+gyerek?
Tényleg nem egyszerű, de hát a szerelem mindent elsöpör.Házasság bejegyeztetése: rokonságban volt egy ilyen eset, hogy török volt a férj, aki kint már elvált, de Mo-on meg még nőtlenként volt nyilvántartva, és mivel nem egyezett a 2 státusz, ezért itthon is be kellett jegyeztetnie az új házasság előtt. no comment.
A furcsa, de elsőre frappánsnak tűnő ötletet nem javasolnám. Mert a kinti papírokon azért csak rajta van, hogy mégsem egynemű, innentől meg hatóság félrevezetése, stb.stb,
aztán nehogy házasságszédelgés/bigámia akármi miatt ne legyen érvényes az új házasság.
Ennyi év után talán nem annyira égetően sürgős, hogy ne bírjátok ki azt az extra papírmunkát.[ Szerkesztve ]