Hirdetés

Keresés

Aktív témák

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz hcl #1 üzenetére

    Köszönöm! Az írásban említett pénteki interjú végül sikeres lett. Legalább ennyivel beljebb lettem.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz kenwood #3 üzenetére

    Mint említettem is, mindenki mástól omlik össze. Esetemben nem szeretethiányról van szó, de kapcsolatfüggésről sem. Azonnal lennének lehetőségeim a "pótlásra". Az én esetemben az adott személy elengedése ütközik falakba.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz PDA_FAN #20 üzenetére

    És én erre egyébként rá is jöttem, a három egyedülálló évem alatt. Csak aztán jött a csillogó szemével, szerelmet vallott, gyerekekről beszélt, és én elhittem hogy ő más. Aztán szürreálisan gyorsan ledobott cipő lettem megint.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Obi-1 #29 üzenetére

    Gyakran én is próbálom az aspergerre "kenni". Amikor kiköltöztetett, azt mondta mindenben segít. Most a legfőbb érve a szakítás mellett az az, hogy nem volt már energiája a munkaközvetítőbe járkálni velem és ügyeket intézni, mert teljesen lefárad lelkileg az ilyen helyektől. És ő pedig olyan valakit szeretne, akiről nem kell gondoskodni, hanem róla vesz le terheket... Kimenetelem előtt ezeket mind magától ajánlotta fel, és sürgetett hogy menjek. Nem tudom, de nekem ez nem teljesen normális dolog. Szólhatott is volna, sok mindent intézhettem volna egyedül is, de én közös "programnak" éltem meg. De ő megvárta ameddig teljesen kifárad, amit a végén már láttam is rajta, de késő volt.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Fiery #33 üzenetére

    Tulajdonképpen ez igaz, de ő cserkészett be, ő vallott először szerelmet. Amikor a kiküldetésből jöttem haza, úgy váltunk el hogy ez egy szép emlék marad és sok sikert kívántunk egymásnak. Aztán messengeren továbbhódított, és addig forgatta a dolgokat hogy a tervezett decemberi hazaköltözése helyett én költözzek ki azonnal. Emiatt fogalmaztam így, mert úgy éltem meg. Persze nem erőszak volt, csak hihetetlenül kellettem, szóval ezèrt nehéz most.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #31 üzenetére

    Szerintem sem igazán a szakítás miatt lehet. Ezért szeretném szakember segítségét kérni.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Fiery #36 üzenetére

    Mert megszerelmesedtem, és nem menekülni akartam hanem csiszolni a dolgokon. Mesélt ő az asperger nehézségeiről már előtte is, de az nem volt köztük hogy kidob a fenébe amikor lent van. Nemrég még ő köszönte meg hogy elfogadom a pénteki mélypontjait, és azt mondta majd akkor hiszi el hogy tényleg kibírom, ha ott leszek 2 hónap múlva is. Szóval én tudtam előre hogy problémás, és igyekeztem megértő párja lenni.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Trewerr #43 üzenetére

    Ezt a "a leányzó doktort keresett a bajára" dolgot már harmadjára hallom, a harmadik embertől. Talán lehet benne valami. Elég sérült a lány több okból is, és mellettem is az maradt végeredményben, sőt még le is romboltam a dolgokkal amikben segítenie kellett. Az a kijelentése hogy nem voltam támasz, talán pont a doktorosdira bizonyíték. De ki tudja, az emberi agy összetett, nem feltétlenül lehet bizonyossággal érteni, hogy mit miért tesz. Egy biztos: nagyon szépen bántam vele. Normális körülmények között ennek a blognak nem szabadna léteznie.

    Az írásod többi része is elgondolkodtató, mert az én oldalamon meg az érdekes pszichológiai kérdés, hogy miért mentem egyáltalán bele. Nem voltam elkeseredve, a lányok szeretnek, ő pedig nem is igazán tetszett első látásra. Akart volna más is velem lenni, szóval arről nincs szó hogy a ritka alkalomra csaptam le. Sok piros zászló volt, de megoldani akartam őket sarkonfordulás helyett.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz szebe #60 üzenetére

    Nem volt tudott, csak amikor terveztük a közös jövőt, az volt az első terv hogy ő jön hozzám haza.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz macilaci78 #97 üzenetére

    Az írásom nem a nőügyekről szól, hanem lelki dolgokról. A történetet azért írtam bele röviden, hogy érthetőbb legyek. Elhiszem hogy te átlendülsz segítség nélkül, de ez nem igaz mindenkire. A cikk nem szólhat mindenkinek.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz athomi #168 üzenetére

    De, sokat kommunikáltunk mert mindenképp szeretett volna velem jóban maradni, és tudni hogy jól vagyok. Látta az idegösszeomlásomat amikor elküldött, szóval valószínűleg lelkifurkája van. Szóval kommunikáltunk pár hétig, aztán pár napja egyre hidegebb lett, tegnap reggel óta meg nem válaszol. Sajnos megírtam neki megint, hogy hiányzik...Sokadjára. Tudom hogy butaság, de a szorongás+hiány kombó nem jó tanácsadó...

    A többi hozzászólónak is köszönöm, olvasok mindent. Csak pár napja nagyon szenvedek és leginkább csak a read-only megy.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Graphics #170 üzenetére

    Hja, csak így nehéz. Mióta megírtam a hozzászólásom hogy eltűnt, rámírt hogy ő éppen sütit süt (sütonsütés közben történt az egyik legkellemesebb közös emlékünk), reméli velem minden oké, meg hogy 20:20 van úgyhogy kívánjak.
    Tiltani kéne a tökbe, de nem akarom bezárni az ajtókat. Viszont most én jövök az ignorálós játékban...
    Egy másik topikban nárcisztikusnak tippelték a hölgyet. Pár napja olvasgatok a témában, és hát egyre jobban egyetértek.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Nos, egyelőre nincs történés, ami megérne egy posztot. 1 alkalmat voltam a TB-s pszichónál, de a munka keresztülhúzta mert csak 11:00 óráig van nyitva, én meg H-P 6-14 dolgozok. Szóval most sajnos várok az első fizetésemre, és elmegyek valahova magánúton. Az még 14 nap. :(
    A helyzetem változatlan. Alig alszok, sorozatos pánikrohamaim vannak, a gyomoridegtől meg 2-3 órás intervallumokban folyamatos síróingerem vannak. Ha egyáltalán a síróinger egy létező szó. Nem sírok, csak dadogva fújom ki a levegőt, és minden érzés megegyezik a hisztérikus sírással, csak könnyek nélkül. Sajna elkezdtem remegni is, nagyon nehéz leplezni munkában. Persze egész nap ő jár a fejemben, bármivel is foglalatoskodok. Sokszor keresett és írt. Valamelyik nap vázoltam neki, hogy mit tett. Mármint nem a mostani állapotomat, hanem hogy milyen könnyen dobott el a nagy szavak után szinte azonnal. Letiltott, és azt mondta mostantól csak emailben érem el. Azóta kicsivel rosszabbul vagyok.

    Faja olvasni az eszmecseréteket, de nem tudok érdemlegesen hozzászólni most, minden gondolatom máshol van. Jó hogy ilyen beszélgetéseket indított el az írásom.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz PuMbA #256 üzenetére

    Nem merem. Az előző kapcsolatához 7 hónapos kihagyás után visszament. Igyekszem jó kapcsolatot ápolni, de ez sajna neki jobban meg mint nekem, én gyakran összehordok mindent amikor jobban megborulok.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #259 üzenetére

    Ezen a birtoklási dolgon elmélkedtem sokat, de arra jutottam hogy nincs erről szó bennem. Nem akarok az akarata ellenére is vele lenni, nekem fontos az ő boldogsága is. Én tulajdonképpen nem azt szeretném hogy visszafogadjon, hanem azt szeretném ha vissza akarna fogadni. Magától, mert neki jó. Nem is rágom ezzel a fülét.

    @PuMbA: a kapcsolatot leginkább ő ápolja, vagyis ápolta a szombati tiltásig. Az esetek 95%-ában ő írt rám majdnem napi szinten, én direkt nem akartam fojtogatni. Én arra gondoltam, hogy a beszélgetés jó hangulatát igyekszem megtartani, és nem azokat a dolgokat mondani amik eszembejutnak. Na mert akkor viszont fojtogatnám... A jelenlegi valóságot valóban nehezen fogadom el a közös élményeink után olyan gyorsan.

    @Chaser: nem egyből, előttem 2 évig egyedülálló volt. Azt tudom, hogy sokmilliárd nő van. Sikeres is vagyok náluk, nem a magánytól félek. Csak eddig ő volt az első, akinek minden tulajdonsága olyan volt, mint amit mindig is elképzeltem. Leszámítva a kitartását...

    @Agyturbina: érdekes hozzáállás ez az érzés megélése. Mármint nem szarkasztikusan, hanem tényleg érdekes. Jó lenne így hozzáállni.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Eastman #264 üzenetére

    Innen is megközelíthetjük, mert hiába nem akart bántani, de ledarált. Nem is ez a része hiányzik nyilván, hanem az amit előtte kaptam tőle, akár még 3 nappal előtte is. Állandóan ezen kattogok, hogy olyan gyorsan döntött így a sok jó után, hogy biztos rájön majd hogy ez így nem oké. Meg se próbáltuk menteni a dolgokat. Nem veszekedtünk, nem kiabáltunk, nem volt eltérő véleményünk fontos dolgokban, mindkettőnknek hasonló tervei voltak amik közössé váltak, és számtalanszor elmondta mennyire jó velem. Aztán egyszercsak zutty.
    Mondjuk így a naptárra nézve, már 1 hónapja lett volna rájönni erre... :(

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #265 üzenetére

    Igazából 1 hete a nárcizmus témával foglalkozok szinte az egész szabadidőmben, Dr. Ramanit is sokat nézem. A rejtett nárcizmus sok kitétele ráhúzható a volt páromra. Viszont néha találok olyat is, ami meg nagyon nem. Olyankor elengedem a témát, és magamat hibáztatom amiért olyan szánalmas vagyok, hogy mentális problémákat akarok ráhúzni amiért nem kellettem neki. Megvolt az összes nárcisz párkapcsolati fázis, csak rohadt gyorsan.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Eastman #268 üzenetére

    Ajánlottam a párterápiát, amikor mondta hogy vége. "Már mindegy."
    Lehet hogy újra megtenné, sőt az őszinte véleményem szerint biztos hogy újra megtenné előbb-utóbb. Csak én meg nagyon az a mindent megpróbálós fajta vagyok, mindent javítani szeretnék. Egy második dobásnál már én is azt mondanám hogy netovább, de jelenleg ez nem megy, mert tudom hogy nem sok energia kéne a javításhoz. Csak egy másik fél, ami jelenleg nincs..

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Chaser #270 üzenetére

    Feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, és ezek is nárcizmussal összefüggő dolgok lehetnek.
    Kívülállóként mi a legkézenfekvőbb ennek a két kérdésnek a megválaszolására? Néha már nem hiszek a saját válaszaimban, akkora a köd és a káosz a fejemben.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Chaser #273 üzenetére

    Sajnos ez hangzik a leglogikusabbnak. Nagyon sok olyan momentum volt, amikor az a kérdés villant be, hogy "miért ír ilyet valaki, aki kidobott és tudja hogy rossz nekem?". Pl imádtam vele túrázni, és többször is képeket küld a helyekről ahol éppen jár, és azt írja azért küldi mert nekem is tetszene. Ez tök aranyosan hangzik, de gyakorlatilag kínzás.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Chaser #306 üzenetére

    Én is toltam egyet reggel! :K
    Meg elkezdtem B6-vitamint szedni, hátha segít a szorongáson valamennyit. Egész nap azt várom, hogy írjon. :W Ami viszont jó, hogy a ma munka néha kikapcsolt pár percre. Nehéz, mert ott is ezernyi dolgot hozzá kapcsolok.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Chaser #309 üzenetére

    Rámegyek majd én is jobban a banánra és kipróbálom.
    Szerintem ő is írni fog majd, az eddigiekből kiindulva. :))Mindig valami kecsegtetőt ír a kis szünetek után, kíváncsi vagyok ezúttal mivel áll majd elő.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Beszéltünk egy hét kihagyás után. Harcoltunk kicsit a múltkori bunkóságom miatt, aztán bejelentette hogy többet nem ír. Válaszoltam egy utolsót, aztán 3 órával később ő is... Azt a konfliktust megbeszéltük mert átváltottam kedves hangnembe, de már megint összezavar.
    "Látod most hogy végre újra olyan hangnemben kommunikaltunk amit megszoktam tőled, megenyhültem és igen most ha jól lennél és ha nem kéne már alap dolgokon feszulni akkor jó lenne ha itt lennél."
    Aztán leírta a napját, miújság vele, és 15 sorral később "Fontos hogy el tudj engedni de ha háború nélkül tudnánk lenni és gonoszkodas nélkül az jó lenne."

    Most én vagyok hülye, vagy a kettő nem annyira passzol? :U Persze nem látok bele sokat a "jó lenne ha itt lennél"-be, de azt mindenképpen jelenti hogy jó lenne ha ott lennék fizikálisan. Őő, az nem fér össze az elengedéssel.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Kis update, posztot még mindig nem ér meg, ameddig javulásról és annak módjairól nem tudok írni.

    Megvolt az első pár alkalom a pszichológusnál. Neki nem mondtam semmit a tippjeimről. Beszélgettünk a kapcsolatról, mit hogyan éltem meg, mit hogyan mondtak nekem, stb. Feldobta a pszich az elméletét, hogy szerinte borderline az exem. Távdiagnosztizálni nem akar, de minden a borderline nagykönyv szerint történt és én is borderline-áldozat állapotban vagyok, ez viszont biztos. Nem sokban különbözik a bánásmód a nárcisztikusoktól, szóval nagyon nem lőttek mellé akik erre tippeltek. Buta cucc, sokan öngyilkosok lettek emiatt, de én nem leszek.
    Az állapotom egyelőre csak rosszabb a blog megírása óta. Minden változatlan, csak elvonási tünetekhez hasonló érzés is jött mellé. Erős fejfájás, végtagremegés, szédülés, l és zsibbad az arcom egész nap. Anno teletoltak gyógyszerekkel, amiket túl gyorsan raktam le, szóval tudom milyen az elvonás. Hát ilyen.
    Az éjszakai felriadások után nem tudok visszaaludni, szóval elég rozzant vagyok munkában, de egészséges esetben kiemelkedő teljesítményem van, így most meg átlagos. Szóval ott nem lesz gond, csak nehéz fókuszban tartani az agyam. De megy. 3 hete egy szűk baráti összejövetelről eljöttem nagyon korán, mert felerősödött a szorongásom. Nem akartam partybaszó lenni, és leléptem. Azóta nem keresnek pedig minden szombaton összefutunk alapvetően. Kicsit magányos vagyok de nem oszt, nem szoroz. Megértem őket.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Sokat foglalkozok most a borderline témával, terápiás javaslatra. Elvileg segít, ha megértem hogy nem csesztem el semmit. Eddig nem nagyon foglalkoztam ilyen személyiségzavaros témákkal. Nagyon szürreális. Gyakrolatilag egy világon belüli világ kezd kirajzolódni bennem róla, amivel ha kapcsolatba kerül az ember akkor szétbontja az eddigi elképzeléseit a dolgok működéséről, és egy hideg ismeretlen helyen találja magát.
    Azon filóztam ma hazafele, hogy ezeket az ismereteket kötelezően tanítani kellene, mondjuk középiskolától. Egyrészt könnyebben elkerülhető lenne egy ilyen kapcsolat, másrészt talán többen vennék észre magukban ha velük nem oké valami, és több self-aware beteg lenne terápián. Semmivel nem veszélytelenebb ez a szarság, mintha drogozni kezdtem volna.

    @Eastman: köszönöm!

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Graphics #420 üzenetére

    Nekem a rejtett emocionális abúzus miatti önképvesztés miatt kéne öngyilkosnak lennem, meg a traumás kötődés miatt, ami ezt a durva, fizikailag is érezhető elvonást gerjeszti bennem. De nincs az az isten, hogy bármit is csináljak magammal. Inkább élek így.

    Neki van is, bár már 20 éve nem volt kísérlete. Előtte több is, és nem azok a tinis figyelemfelhívó karcolásai vannak. Az a baj, hogy gőzöm sem volt róla hogy van ilyen. Azt tudtam hogy a gyerek és fiatalkora miatt most is lehetnek depressziós időszakai, de nem gondoltam személyiségzavarokra meg ilyen nyomorult dolgokra. A 30 centis ütőér hegre csak annyi villant be, hogy "jajj szegény, na majd én megmutatom neki mi a szeretet". Mert hát olyan kedves és figyelmes volt, meg nem ma volt 20 évvel ezelőtt.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Eastman #423 üzenetére

    Én örültem volna a tudásnak, mert akkor nem mentem volna bele. Viszont igazad van, de megoldható lenne ez másképpen is, hogy ne stigmákat nyomjunk minden gyanús emberre: nem a betegek alapvető viselkedését kéne tanítani, hanem mondjuk a kapcsolaton belüli viselkedésüket. Így most utólag fogom a fejem, ha például egy borderline podcastben elhangzott rejtett abúzus szóról-szóra megtörtént velem is. A nagyrészük megtörtént, állandóan olyan mintha az én történetem mesélnék. Ha nem ismeri az ember ezeket a dolgokat akkor észre sem veszi, én is egyre feszültebb voltam de azt hittem hogy a munkakereséstől. A jövőben viszont feltudom majd ismerni.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Eastman #427 üzenetére

    Én nem merek neki mondani vagy ajánlani semmit ezzel kapcsolatban, pedig segítségre szorulna. Már kapcsolat közben is inkább rám projektálta az ő belső nehézségeit, most sem venne komolyan. De mindegy, nem az én dolgom.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. Sokat segítenek, mert nem tudom nagyon hol kibeszélni, véleményeket meghallgatni. Így név nélkül más, a környezetemnek nem akarok beszélni erről, mert tisztelem az exemet ennyire. Túl sok magánügyét kellene kiteregetnem, hogy értsék miről van szó. Van amúgy vele néha kontaktom, de egyer szarba sem vesz(nem ír vissza), máskor meg meditációkat küld hogy segítsen. Nem is nagyon téma már. Bár én még néha próbálkozok nála a kötődés miatt, de ennek reszeltek. Tök fura, ma munkába menet olvastam az üzeneteket amiket akkor küldött amikor jöttem haza szakítás után tőle, és átszálláskor vártam a második gépemre Londonban. Elfelejtettem ezeket az üzeneteket. Ott még nagyon szeret, és sajnálja hogy az "aspergere" miatt nem képes kapcsolatra. Egy rossz szó sincs rólam. Mára meg én lettem a hibás, aki mindenről tehet. Észre sem vettem az átmenetet. Szépen lassan teremtődtek az új érvek ellenem, az ő felelőssége pedig 100 százalékban eltűnt. Sőt, ő sérült, ő az áldozat.

    Remélem egy nap majd beírhatom ide, hogy minden oké. Mindenkit meghívok majd egy jó sörre, aki szeretné. :K

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #436 üzenetére

    Nem csodálom. Mivel ugye sokáig naponta kontaktoltunk, állandóan instant megoldásokat ajánlottam az összes problémára, ami akkor éppen szerinte idáig vezetett. Mivel nem érzelmi, vagy bánásmódbeli problémákról volt szó kezdetben, ezért mindenre megoldást találtam mint egy férfi. Aztán ahogy jöttek az újabb megoldásaim, egyre jobban hajlott a valóság. Egészen addig, hogy VELEM nem lehet élni. Egyébként tényleg ügyes, ma reggel esett le ez.
    Saját magát menti a tudalattija. Hiszen ő jó, nem csinál rosszat, szóval rajta kivülálló a probléma. Ha nem az asperger, akkor én. De mivel már ezeket az indokokat is szétrobbantottam érvekkel, inkább ignorál.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Goose-T #438 üzenetére

    Utólag szerintem még jó is, hogy nem tettem így. Ha elfogadtam volna az első hülye dumáját, talán soha nem jövök rá mi történt, és miért érzem magam rosszul. Úgy meg nem lehet feldolgozni egy ilyen sérülést. Az írásomban még az áll, hogy olyan rosszul vagyok, mint a 8 éves kapcsolatom után. Hát, bárcsak úgy lennék!

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz athomi #440 üzenetére

    Sajnos ezzel is tudok azonosulni.
    Az az egyik legfrissebb ürügy 3 hete, hogy nem lehetett rám számítani, pedig ő azt hitte lehet rám támaszkodni és csalódnia kellett. Mostam, főztem, teregettem, takarítottam, angolul intéztem autószerelőt Franciaországban(lol), kottákat nyomtattam ki neki, a csomagjaiért rohangáltam, szúnyoghálókat szereltem fel az első füttyentésre mire hazaért, etc..
    Ő meg az "aspergere" miatt 3 munkaügyis tolmácsolás után, meg online és telefonos ügyintézésektől lefáradt és elzavart, pedig megígérte hogy mindenben segíteni fog ha kiköltözök hozzá.
    Én meg hetek óta azon pörgök, hogy miben nem lehetett rám számítani...
    Miután kidobott, pár nappal kèsőbb vendégei voltak, és utána volt egy megjegyzése nekem, hogy "nem érdekel ha senki nem ért meg a környezetemben." Gondolom lecseszték, hogy valami hülyeség miatt vetett véget a dolognak. Szóval görbíteni kell a teret.

    A hozzászólásod egy "AHA" pillanatot idézett elő nálam, amiből millió van amióta foglalkozok a személyiségzavaros témával.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Goose-T #442 üzenetére

    Tudom! Dolgozni kell ezen, a traumás kötődés más mint egy egészséges kapcsolat utáni egészséges gyászfolyamat. Ahogy ma fogalmaztam meg privátban itt valakinek: attól hogy egy heroinfüggő ismeri a heroin előállításának képletét, meg az agyra gyakorolt kémiai hatását, még heroinfüggő.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #445 üzenetére

    Szerencsére most már ő is tesz róla, hogy elfelejtsem. A "jó lenne ha itt lennél" üzenete óta akkora ignorálást kapok, hogy kezd inkább dühbe átcsapni bennem minden. Néha persze kapok egy-egy morzsát hogy ne felejtsem el és keressem, de amikor valaki napok óta nem reagál, de azokon a napokon amikor kerested direkt posztol egyet facebookon hogy milyen boldog, az bizony -mindegy, nem írok jelzőt-. Nem tudom mert nem próbálkoztam még "visszahódítással" eddig másnál, de valahogy úgy képzelném el egy 37 éves nőtől, hogy elmondja ne keressem és nem szeretne már rólam hallani. Nagyon nagyon nagyon megakar tartani a fiókban.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz BiP #448 üzenetére

    Tudom. Csak soha nem néztem volna ezt ki belőle. :( A legkedvesebb nőnek ismertem meg, akivel valaha is találkoztam. Nehéz elengedni azt az illúziót. Állandóan triggerel valami random dolog, ami visszatolja a gondolataimba. Elég csak ott sétálnom ahol együtt sétáltunk, de elég hozzá egy Franciaországból leselejtezett busz is, a rajta hagyott francia feliratokkal, vagy munkában egy doboz amin francia cím van. Remélem ezek eltűnnek minél hamarabb a tudatomból.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Leírtam neki egy hosszú üzenetben az összes bántalmat amit okozott a kapcsolatban és azóta. Az összes képtelen hülyeségét. Szerettem volna ha tudja, hogy nekem nem tudja beadni az áldozat szerepét, mert én végig ott voltam. Nagyon nyomta a lelkem, mert elhallgattam az összes sérelmet nehogy megbántsam, magamra vállaltam sok bűnt, hátha visszajönne egyszer. Ki kellett adnom. Nem akartam palimadárként eltűnni, akire minden ráfogható. És szégyellem, de fájdalmat is akartam okozni. Többet felé se nézek.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Ma begyűjtöttem a harmadik támadást a bejegyzésem miatt más topikokban, érvként egy teljesen eltérő témában. Tényleg ennyire gáz ez? Nem tudom, lehet velem van a baj, de nem érzem cikinek.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    Esetleg a SOTE 4 hetes pszichoterápiájáról tud valaki valamit, akár másodkézből? Ha nagyon rosszat nem hallok, szerintem kipróbálom. A neten csak 2-3 véleményt találtam, azok nem voltak rosszak. Művészetterápia, csoportos terápia, meg ilyesmik vannak.
    Igazából annyi volt az önreflekció az elmúlt közel 2 hónapban, hogy rájöttem hogy már kicsi, 4-5 éves gyerekként is szorongtam. Egyszer ellopták a Nintendo kazettáimat és évekig okozott néha álmatlan éjszakákat, csak nem ismertem fel az érzést eddig.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Graphics #486 üzenetére

    Nem tudom, ezt majd egy szakember biztosan megmondja. Jelenleg sajnos mással nem tudok foglalkozni csak a kiúttal és az elmélkedéssel, szóval simán lehetséges hogy throttlingol az agyam. De ha túl is elemzem magam, most akkor sem vagyok jól. Sőt, egyre rosszabbul.

    Hja, nekem is a homokozóban lopták el a kazikat, mert levittem őket megmutatni. :D

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

Aktív témák