Új hozzászólás Aktív témák

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #857 üzenetére

    Kár, megindító gondolatokat mondott, amelyek kapcsolódhatnának a korábbi kissé parttalan témához. A végén megkérdezte tőle a riporter, h a sok jókívánság mellé mit tenne hozzá még saját maga számára. Azt mondta, h ő azt szeretné, h lehessen útlevél nélkül Magyarországra jönni. - Nem tudom, h miként élte meg a 2004-es népszavazást szegény. - Sajnos Románia csak a halála után lett EU tag.
    Egyébként aranyos volt a tegnapi eszmecsere Kristályszívvel, főleg ahogy a végére kipottyant Radnóti kapcsán még egy letagadott, elfelejtett csontváz a kisnyilasok és a Rákosi rendszerbe büntetlen továbbélésük kapcsán. Most, h jobban belegondolok a magyar film sem lépett túl azokon a kérdéseken, amiken az irodalom se tud. Sok filmet nem nézek, de ha visszagondolok az utóbbi időkre, a Szomorú vasárnap (ha ez volt a címe) jut eszembe, ami a német megszállás idején játszódik, meg egy annál újabb film Kulka Jánossal, ami a Rákosi korban játszódó ügynök-krimi. A népszerű Koltai filmek, amilyen a Nagy utazás és társai mind a Kádár-korszak hangulatát idézik fel. Vagyis, hogy tulajdonképpen ezek is elsősorban a speciális magyar vonatkozásaik miatt csak nekünk igazán érdekesek és érthetőek.
    Sütő azt mondta, h a művész csak abból tud építkezni, amiben él, h számára a kisebbségi lét, az elveszett haza meghatározóak voltak. Nehogy félreértsetek, ezekről beszélni kell, de szerintem Sütő még old rockernek is legalább az apja lehetne, szóval, h generációk jönnek-mennek, de a problémák ugyan azok. És természetesen egyformán sajnálom Sütőt, akinek kiverték az egyik szemét, vagy a kisunokáját, akinek részeg románok gyerekként összetörték az arcát, mert magyarul beszélt, és azokat is, akiket magyarok sanyargattak. Meg kell tanulnunk együtt érezni másokkal, h a társadalom végre feldolgozza ezt a sok fájdalmat. (Az indiánokkal is együtt érzek, de azt nem nekünk a feladatunk kibeszélni.)

    PS: Megjegyezném, h az irodalom lényege éppen az érzések feltárása, átélése. Az "objektív" mérlegelése annak, h ki miben hibás, ki lőtt előbb etc. nem irodalmi terület. Ezért nem közeledtek álláspontjaink Kristályszívvel. Az irodalmat nem érdekli a statisztika, nem foglalkozik tudományos feltárással. Ugyanakkor segítheti a történelem méltó módon történő kiértékelését, sőt bizonyos esetekben elengedhetetlen is hozzá.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

Új hozzászólás Aktív témák