Új hozzászólás Aktív témák

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1100 üzenetére

    Persze, nem hiteles. Ez egy mese, egy kitalált történet. Pl. nem hiszem, hogy létezik olyan falu, ahol nincsenek gyerekek, fiatal lány is csak az az egy, Chantal. Valóság és képzelet keveredik,plusz filozófia, erkölcsi vívódás, ez Coelho. Néhány könyvét olvastam, pl. Az alkimista, az is ilyen.
    Szerintem elképzelhető, hogy a félelem mozgatja a világot, attól függ, hogy magyarázzuk meg egy ember tetteit. Mindent vissza lehet vezetni a félelemre, nézőpont kérdése. Hatalmat, pénzt akar, mert fél, hogy más szerzi meg, és ettől ő kiszolgáltatottá válik. Globálisan, vagy az egyénre vonatkoztatva, lehet ezt előrelátásnak, ésszerű gondolkodásnak is nevezni.

    Pl. egy egyszerű, hétköznapi dolog: bemegy dolgozni. Miért? Szereti a munkáját, vagy jól érzi ott magát (bár nem hallottam olyanról, hogy a munkaidő meghosszabbításáért tüntettek volna valahol), pénzt akar keresni, ez a legvalószínűbb. De miért? Fél a nyomortól.

    Pl. elmegy egy szűrővizsgálatra. Előrelátás, vagy félelem a ráktól?

    Lehet, hogy leegyszerűsítem, nem tudom. De a félelem nagy úr.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    Inkább privátban reflektáltam. Szerintem gondolt át még egyszer a konklúziódat...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #1101 üzenetére

    Egyáltalán nem, pl. az indiánok utáltak dolgozni. Tizenötezer éven át éltek Dél-Amerikában kőkorszaki vadászó-gyűjtögető közösségekben és tojtak a robotra, inkább meghaltak. A hódítók Afrikából importálták a feketéket, mert ők legalább verésre dolgoztak az ültetvényeken. Csak az európaiakba nevelték bele az évszázadok a kellő alázatot a munka iránt. De a munka csak eszköz, nem az élet.

    Ceterum censeo, jó volt Coelho,de ez csak szórakoztató irodalom, bár a jobbik fajtából. Nekem azért nem elég mély, nem elég átgondolt. De élveztem. Két tanítványom is olvasta, kíváncsi vagyok, h mit szűrnek le belőle ők. Nekik persze nem a hiányosságait akarom kidomborítani. :R

    "Inkább privátban reflektáltam. Szerintem gondolt át még egyszer a konklúziódat..." Rokker ez most kinek szól? Nekem nem jött privim.

    PS A félelem, ,mint mozgató erő azért is utálatos nekem, mert ma - de csak itt nálunk - előszeretettel dolgozik ezzel a rendszer. Ugye, hányszor halljuk ilyen-olyan formában, h "el lehet menni, itt lehet hagyni minket", h mindenkinek a helyére jut tíz munkanélküli, aki a feléért elvégzi a melóját, ha esetleg nem ért egyet a rendszerrel. De ez csak a kiszolgáltatott emberekkel működik így. Biztos ismeritek a Sansouci molnárjának történetét (der Müller von Sansouci), aki a polgári öntudat kitűnő példája, mert nem félt a német császártól, tudta, h a bíróság előtt egyenlőek. Ma is áll a malma a kastély közelében.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1102 üzenetére

    Átgondoltam. Tényleg leegyszerűsítettem, pl. a munkával kapcsolatban, üres bölcselkedés volt, ennyire tellett. Ez jutott épp akkor eszembe. De azért van benne valami. Hivatástudatból is lehet dolgozni, ilyen is van.

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz finest #1103 üzenetére

    Az utóirat utóirata: (a miénknél) boldogabb vidékeken (ugye) az egymás iránti tiszteletből nem operálnak a kiszolgáltatottságra. Ez a rabszolgatartók módszere. Akik, ha egy napon össze is hívták a szolgáikat, h kihirdessék: szabadok vagytok, mehettek a fenébe...,vagy dolgozhattok bérért, de ezután fizethettek a lakatásért, a kukoricakásáért, aminek az ára mindig egy félpénzzel éppen több volt, mint a bér. - Éppen fordítva, mint a gyerekdalban, ahol éppen mindig egy fél pénzzel több marad a "szerencse színes pénztárcájában" annál, aki elment a vásárba.

    Holdfény, szerintem, ha száz embert megkérdezel, h szeret-e dolgozni, százból száz húzza majd a száját. A hivatástudat is kifejezetten európai idea. Olyanoké, akik az egész világon mindenkinél jobban tudják, h a többi hétmilliárdnak mi lenne a jó. Olyanok ők nekem, mint a sportszeletes csávó a reklámból, segíteni akarnak, de... inkább az apjuk fa....

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1103 üzenetére

    A molnár történetét nem ismerem.
    Szerintem mindenhol vannak kiszolgáltatott emberek, kormányoktól függetlenül, nem csak itt. A Bennfentesek (Inside Job) azért is jó dokumentumfilm, mert bemutatja a vil.gazd, válság hatását az amerikai népre. Van egy megrázó jelenet, épp kiköltöztetnek egy családot, az apa elsírja magát, hogy a két kezével építette fel a házukat, legszívesebben miszlikbe aprítana mindent, de a bank fizet 1000 dollárt, ha ők maguk szépen kihordják a bútorokat, mindent, és rendezetten, csak az üres házat hagyják ott.
    A másik véglet, a bankvezetők világa, akik előidézték a válságot, most ott ülnek Obama kormányában. A film készítője, Charles Ferguson elmondta egy interjúban, hogy ő nyilvánosan támogatta Obama kampányát, valamiféle barátinak (?) mondható kapcsolatban is állt vele, és kíváncsi volt, hogy mit szól a filmjéhez, azután, hogy Oscart kapott. De nem kapott tőle visszajelzést, nyilván az igazság, a leleplezés nem tetszett neki.

    Coelho szórakoztató, így van, nem filozófiakönyvet írt, ezért van ekkora sikere. Megvan benne az, ami egy jó könyvhöz kell. Kíváncsiak vagyunk a végére. Nem egy sablonos történet.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1105 üzenetére

    Hivatástudat, a munka szeretete, azért van ilyen. A művészek, írók, zenészek, festők, de a kutatók, a tudósok, nekik általában a munkájuk a hobbijuk. Szerencsések, ha meg tudnak élni belőle.
    Elárulom, én is szeretek dolgozni, csak ne kéne minden nap, muszájból bemenni.... :O

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #1107 üzenetére

    "Szerencsések, ha meg tudnak élni belőle." - Mondom, h a félpénzekből a világban mindig éppen eggyel kevesebb van.
    Az indiánok elejtettek egy-egy nagyobb vadat, napokra megvolt a kajájuk, nem dolgoztak semmit. Egy kőbaltával, furkósbottal jártak a természet előtt és tízezer évekig boldogan éltek. Ha megvolt a bölény, jöhetett a szórakozás. A hivatástudat csak a mi társadalmunkban kap szerepet, ha meghallom, reflexből arra gondolok, h az uraim megint egy félpénzzel kurtítani akarnak a jövedelmemen. Sajnos hivatástudatból nem vehetek kalácsot a gyereknek. A végén csak kilyukadunk oda, h a hivatástudat egyfajta küldetés tudat, olyanoké, akik marhára fontosnak hiszik magukat és akik nélkül sokkal boldogabb lenne a világ. A hobbit nem munkának éljük meg. Az írók, művészek stb. nem a munka szeretete miatt dolgoznak (legfeljebb a szórakoztató művészetben, ahogy a francia mondja: l art pour l'art, de a megélhetési művészet, nem valódi művészet), hanem mert meg akarnak mutatni magukból valamit. A művész akkor is dolgozik, ha nem kap érte fizetséget. Végül is a fodrászat is nagyon alkotó foglalkozás, nem csoda, h élvezed. De ne ma munkát szereted, hanem amit általa kifejezel.
    Van-e hivatástudata egy földművesnek? Sosem hallottam még olyat, h paraszti hivatástudat. Pedig a paraszt aránylag független, megél belőle fizetség nélkül is, megtermeli, elcseréli. Vajon szereti ,amit csinál? Biztosan. A német úgy mondja, h a legbutább parasztnak nő a legnagyobb krumplija. Akinek az esze csak a munkája körül forog, jó eredményt ér el, legyenek ezek a gondolatok akármilyen földhöz, sárhoz ragadtak. De a paraszt nem a munkát szereti, hanem a krumplit. Szóval én nagyon nem bízok azokban, akik az én hivatástudatomra apellálnak.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • finest

    őstag

    válasz finest #1108 üzenetére

    Az előbb kimaradt a biztosan után egy nem.

    'Der Umfang der subterritorialen Knollengewächse steht in reziprokem Verhältnis zum Intellekt des Agrarökonoms.' Oder auf gut Deutsch: Der dümmste Bauer erntet die dicksten Kartoffeln. - Magyarul azt hiszem a bolondnak áll a világ ennek a megfelelője.

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #1108 üzenetére

    "hanem mert meg akarnak mutatni magukból valamit" - Ha a munkáim által a világ biztosan sokkal jobbá válna, én beleegyeznék abba is, hogy ne is ismerjék a nevem, sőt, akár abba is, hogy valaki más neve alatt jelenjenek meg, más dicsőségét táplálják. De én kissé messiás-komplexusos vagyok. :) Viszont az igaz, hogy akkor is dolgozik a művész, ha semmit sem kap érte, sőt akkor is, ha a környezete utálja miatta, vagy elítéli.

    Viszont az egy dolog, hogy valaki nem szeret dolgozni, de az nem jelenti rögtön azt, hogy utálja is. A munka eszköz. A végeredményt szeretjük - de az épp elég. Másrészről a küldetéstudat nem azt jelenti, hogy az odáig vezető utat szeretjük. A vértanú sem szeret meghalni, azt hiszem; vagy a szamurájok sem különösebben élvezték a saját beleik kiontását. :)

    Mod: Mindjárt visszaolvasok, miből indult ez ki... :DDD

    [ Szerkesztve ]

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1109 üzenetére

    Szóval, a paraszt biztosan nem szereti, amit csinál. Nagy általánosságban lehet, hogy így van, de ha végignéz a földjén, látja, hogy érik a termés, minden fűszál a helyén, akkor a jól végzett munkában örömét lelheti, még akkor is, ha elfárad a robotban.
    A hivatástudatra apellálásról mindig az orvosok jutnak eszembe. Nincsenek megfizetve, mégis, rengeteget dolgoznak, lelkiismeretesen, sokszor elkeserítő körülmények között. A többségük, persze. Egy volt osztálytársam szemész, kb. 40-50 beteget vizsgál naponta. Elképesztő mennyiség. Nem is tudom, hogy képes erre, de azt mondja, szereti csinálni, egy kívülálló szemével nézve ez érthetetlen.
    A fodrászatot művészetnek is lehet tekinteni, szobrászkodás, játék a színekkel, egy ember megszépítése, ha örül a munkámnak, az nekem is öröm. Ha filozofálgatni akarnék, azt mondanám, jobbá teszem az életét, hisz önbizalmat növelek, ettől jó kedve lesz, másképp viselkedik, ez hatással van a körülötte élőkre is, stb.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #1111 üzenetére

    Képzeld, Holdfény, atyám orvos. Az a fajta ember, aki hivatástudatból dolgozik. De szerintem nyugodtan elmondhatom helyette, h az ő - és a többi orvos - hivatástudatával a rendszer tökéletesen visszaél. Nem csak gyógyításból áll a munkája, agyon van szabályozva, tele van adminisztrációval, amit rettentően utál, mert éppen a lényegtől tartja távol, nem a betegeivel foglalkozik. Ráadásul kifejezetten nem fizették meg. - És meg nem fizetés nem a pénzről szól, hanem arról, h milyen életművet érhetett volna el egy normálisan működő országabn, ahol nem ő veszi az osztály számára a gyógyszereket, hanem esetleg jól felszerelt, jól működő is a rendszer. Keserűen állapította ezt meg saját maga is, amikor egy-két éve Németországból hazalátogatott egy kollégája, akivel együtt végzett az egyetemen. A hivatástudat a rabszolgatartók találmánya.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1103 üzenetére

    Nem te voltál előző életedben Custer? Vagy Sheridan tábornok?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz Crystalheart #1110 üzenetére

    Értem. Világmegváltó messiás-komplexusos művészlélek vagy. Remélhetőleg vértanú nem szeretnél lenni, vagy ez is belefér? Küldetéstudat, hát... A nagy célok a jó célok, azt mondják.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1112 üzenetére

    Ez ismerős sztori.
    Az egyik barátnőm Svédországban patológus, sokat mesél az orvosok ottani helyzetéről, ég és föld a különbség az ittenihez képest. Sosem fogjuk utolérni őket.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz old rocker #1113 üzenetére

    Fáradt vagyok, rohadt fáradt, az előbb értem haza - pont amiatt a hívatástudat miatt, aminek hiányában 100-ból száz ember húzza a száját, ha dolgozni kell. Aztán önmagadnak ellentmondva atyádat citálod elő, akiben bezzeg megvan a hivatástudat, a többi orvossal egyetemben. Akkor ezek a százon felüliek? Vagy csak a parasztra, a lusta parasztra érvényes? Atyafi, a parasztban van csak igazán hivatástudat, különben te szintetikus rántott csirkén élnél. A parasztnak a kalász az élet.
    Hogy is írta Ady? A grófi szérűn ott zokog az egész koldussereg...Érzik titkon, hogy övék e bús élet, s a kalász. Valahogy hiányzik a kohézió abból, amiket írtál; amit meg az indiánokról írtál, white man, az egyenesen megdöbbentő számomra.
    De nem elemezgetem, mint említettem, reggel óta folyamatosan dolgozom. Fáradt vagyok. Bár te ezt úgy sem hiszed, azért, mert engem kötelez valamire a hivatástudatom: a műsorgyártási kényszer. Anélkül, hogy ennek anyagi előnyét látnám, mivel a rokkernyugdíjas (országnyomorító) kategóriát a mi kisurunk megszüntette. De 16 év tradícióját nehéz sarokba vágni. Tudom, a hivatástudat az a kényszer, amivel a 21. században is rabszolgává teszik az embert. Ebben igazad is van, meg nem is. A legjobb munkáim abból származtak, amikor - volt hozzá 1-2 operatőr társam, akit bele bírtam vinni - megcsináltuk azért, hogy megmutassuk...
    De most valahogy nagyon egymásra találtatok a könyvbarátságban holdfényszonátával: megörültök, halleluja, mindketten olvastuk, aztán elkezdtek a semmiről tévpercepciókban bölcselkedni.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz moonlight115 #1115 üzenetére

    dehogynem. A patológián.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1116 üzenetére

    " megörültök, halleluja, mindketten olvastuk, aztán elkezdtek a semmiről tévpercepciókban bölcselkedni."

    Érdekel mások véleménye egy-egy téma kapcsán, tanulhatok belőle. Nem célom itt bölcselkedni, nem vagyok bölcs, okos sem, csak leírom, ami eszembe jut.
    Szeretem, ha hozzászólsz, te nem köntörfalazol, ezt értékelem.

    Gondoltam, hogy az indiánokra így fogsz reagálni. :-)

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    van egy pont, amin túl a kollektív, egymásnak tetszeni kívánó pszeudo bölcslekedés már csak szellemi maszturbáció.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1119 üzenetére

    Ez egy nagyon szép megfogalmazás.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz moonlight115 #1120 üzenetére

    Tudom. Én írtam.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1121 üzenetére

    Nahát, ki gondolta volna.:-)

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #1116 üzenetére

    A délután nem a munkáé, az este pláne nem. A délután és az este a terveké, az álmoké kellene, h legyen. Rabszolga vagy, Rokker, atyám is az, meg alapvetően én is, és rám haragszol, mert azt merem mondani, h a hivatástudat egy olyan elvont fogalom, amire a te kedves indiánjaidnak sosem volt szava?
    Semmit nem értesz abból, amit írtam és ez megdöbbent. Kérlek szépen, sógorom őstermelő, látom azt, h mit összeszenved, a kapálásban, ásásban, a fóliában kacsolásban nincs semmi magasztos. Azért csinálja, mert meg kell élnie, nem maga miatt, hanem azért mert a rendszer amiben él, így működik. Nemcsak a saját élelmét állítja elő, és persze, h büszke rá, ha jó a termés, és sikeresen betartotta a legújabb uniós szabályokat. Néha amúgy azt érzem, h ezzel együtt sokkal szerencsésebb mint én, sokat van a szabad levegőn, a kék ég alatt. Én alig látom az eget. Effektíve is rab vagyok a nap nagy részében. Pár éve kimentem vele hajnalban a földjére, szuper jó érzés volt látni a Nap felkeltét. De nem gondolod komolyan, h az ember - akár ő, akár más - pusztán egy dologban, a "hivatásában" teljesedik ki? És persze hivatásból jobbára egy van, két lovat egyszerre...hogy is képzelem? Ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk jól. Tudod, ahogy a csillag megy az égen. Igen, a legbutább embernek lesz a legnagyobb kalásza, mert minden gondolata a kalász körül forog, nem tereli el a figyelmét a földről holmi felesleges filozofálás, szellemi petting. Áh! Hogy is mondták? A proletár csak a láncait vesztheti, de egy egész világot nyerhet... ha felemeli a fejét a munkából.
    Azt mondod, h hiányzik a kohézió a hozzászólásaimból, mert elfogadtam a hivatástudat Holdfény szerinti definícióját? Nem volt kedvem tovább ellenkezni vele ezen, mert nem számít. Igen, azt kellett volna írnom, h az elmúlt évezredek jó rabszolgákat neveltek az európai emberből, a papok megmagyarázták neki, h mi az erkölcs, mi az erkölcs szerinti helyes és helytelen. És ma már önként hisznek abban, h a hivatásuknak élnek. Hogy az agyonszabályozott rendszerük a helyes és, h az élet az a munka reggel nyolctól délután négyig, meg tovább, amit az erkölcsi elismerés és hivatástudat kombóért tesznek. - Férfiaknak ez talán még könnyebben beadható, mert nekik alkotniuk kell a közösségben, míg a nőknek természetüknél fogva könnyen megy a teremtés, nem kell extra önigazolás. De ez innen messzire visz.
    Azt hiszed, h én lenézem a préri indiánjaidat? Szó sincs róla. Ha valaki, akkor én biztos nem lennék Custer, vagy tábornok társa. Sőt ellenkezőleg. Elég erős bennem a "demokartikus" érzelem, nem szívelem a jogtalanságot. Tudhatnád, h velük érzek egyet.
    A szabályokról és az embertelen gépiesített, uniformizált világunkról jut eszembe, ez, amit tegnap linkelte ezt fészen az egyik ismerősöm: [link]. A cikk egyébként 2003-as, csak valamiért hirtelen újra felfedezték. Ma is aktuális.
    Attól tartok ezzel most végképp kivertem neked szellemi szinten. Egészségedre! :P

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • Realradical

    őstag

    válasz finest #1112 üzenetére

    Atyád akkor a kevés 10% része aki becsületből húzza az igát és hagyja magát kihasználni, mert van tartása ami manapság szinte hátrány.
    A helyzet romlása pedig a maradék 90%-nak köszönhető, akik minden szabályozás ellenére is szipolyozzák ki a a pénzt az OEP-ből ahol lehet. Nincs megtiltva senkinek az ujjal mutogatás az OEP-re és az agyon/túlszabályozottságra, de ennek is oka van. Olyan emberileg elfogadhatatlan dolgokkal találkoztam az EÜ-ben töltött pár évem alatt ami alapjaiban tette számomra hiteltelenné az orvostársadalmat.

    Az, hogy kétoldali tüdőgyulával másfél hónap várakozás után kap valaki időpontot, (mondjuk én, mert megesett velem is) az pont a legrosszabb tolvaj-orvos rétegnek a műve.
    Lehet bele se kéne folynom egy ilyen beszélgetésbe, mert mindig indulatba jövök a témától.

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #1118 üzenetére

    Az a baja, h ehhez már nem elég okos. :) Elvettem a kenyerét, a préri indiánokkal. Nem ő mondta, h nemesi vér is csörgedez benne? És akkor még én lennék Custer, az elnyomó? Nem bízok a németekben, túl rendmániásak, túl pontosak. Látod, ha egy pici keveredik a génjeikből valakibe, kiüt az ősök vére, rendet akar, kohéziót, pontos definíciókat elvágólag az élén. Egy személyként egyes sorokban áll. Az nem lehet, h valaki pihen, szórakozik és nem a Birodalmat építi. :U
    Ne vegyél ám komolyan, csapongok. Én is tudom, de nem zavar.

    Realradical: Nem akartam én sem felhozni a közegészségügyet, Holdfény emlegette fel az orvosokat. Atyám idős már, egy régi világhoz tartozik, jól érzékeled.

    Csak hogy reagáljak kicsit még a fenti linkemre is. Megsajnáltam a gyerekeket a cikk olvasása után. Ezért ma az egyik csoportomban, ahol amúgy is sok a lókötő, felajánlottam, h aki fél évig heti rendszerességgel legalább három, négy alkalommal felírja este, h mi volt aznap a számára fontos dolog, majd közülük a hétvégén fontosságuk alapján kigyűjti a legjelentősebbeket, annak félévkor felfele kerekítem a jegyét az átlagtól függetlenül. Kíváncsi vagyok, h félévkor melyek lesznek azok a dolgok, amik még mindig fontosak nekik. S felfedezünk-e bennük lényeges összefüggéseket, látjuk-e előre a hetek során azt, ami félév végén is fontos? Ha elég sokáig csinálja valaki, talán az is kiderül, h mi a fontos az életben.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1125 üzenetére

    Rendben, nem veszlek komolyan, de ezzel nem értek egyet.
    Nem bízol a németekben. Most sztereotípiákban gondolkodsz? A németek ilyenek, a magyarok ilyenek, old rokker olyan,.....Csupa általánosítás.
    Nem célom fényezni Rokkert, nem is szereti, de. Szerintem széles látókörű, tapasztalt, nem gondolkodik egysíkúan, elmondja őszintén a véleményét, humora is van....Kell ennél több?

    A cikk, amit linkeltél, érdekesnek tűnik, kösz, holnap elolvasom.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Realradical

    őstag

    válasz finest #1125 üzenetére

    Akkor leszünk bajban amikor végleg kiöregszik a szakmából ez a réteg. Aki ért valamihez annak a nagy része manapság menekül külföldre, aki itthon marad és tud/akar is, ráadásul becsületes, azt a kollégák lehetetlenítik el. :(

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • moonlight115

    tag

    válasz Realradical #1124 üzenetére

    "Az, hogy kétoldali tüdőgyulával másfél hónap várakozás után kap valaki időpontot, (mondjuk én, mert megesett velem is) az pont a legrosszabb tolvaj-orvos rétegnek a műve."

    Nem vagyok egészségügyis, de szerintem nem az orvosok tehetnek a várólistákról. Meg van kötve a kezük. Ők csak betartják a szabályokat, amit az OEP, ill. a kormány erőltet rájuk.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #1126 üzenetére

    Imádom a sztereotípiákat, provokálnak, felbosszantják Rokkert is és szórakoztatnak. Kiváló kísérői a szellemi maszturbálásnak.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1123 üzenetére

    Ne haragudj, de nem olvasom tovább, talán holnap. Te fogalomzavarban szenvedsz. Én? Rabszolga? Definiáld már nekem a rabszolga fogalmát... Én szabadabb ember vagyok nálad, hombre, mert te a saját elméd rabszolgája vagy. Klisékből gondolkodsz. Pedig lexikálisan műveltebb vagy nálam, mégsem vagy szabadgondolkodó.
    Elárulok neked valamit. 2006-ban annál a tv-nél, ahol r.nyugdíjas vállalkozóként (nem alkalmazottként) dolgoztam, tulajdonosváltás volt. Az új menedzsment kirugdosta az én régi kollégáimat, volt, akit öt perc alatt. Rám szükség lett volna, csak olyan koncepció és szemléletváltást akartak ráerőltetni a műsoromra, amit akkor már 10 éve én szerkesztettem, hogy nem tudtam megegyezni velük. Ment a "gyntatás", "hátulról" is. Az egk fiatal kolléganó elkezdte, hogy miért nem egyezek bele... úgyse biztos, hogy úgy lesz... és ő nem szeretne elveszíteni egy kedves kollégát. (Ebben benne volt az üzenet, a fenyegetés is -előtte 10 perccel vele beszélgettek a stúdióban...) Vitatkoztunk, egyre hevesebb hangnemben. Azt mondtam, nekem elveim vannak. Mire ő: de az elveimből nem tudok megélni. Akkor már annyira berágtam, hogy nő, nem nő, azt mondtam neki: b...meg, ha az emberiség ilyen lett volna, mint te, Thomas Moore 9 éves korában hal meg végelgyengülésben.
    Hét közben még megcsináltam az utolsó műsort - azon is betyárul összevesztünk az egyik akkor jött "régi harcostárssal" (az új tulaj puszipajtása), majd a hétfői szerkesztői értekezlet előtt kipakoltam az íróasztalomat, összecsomagoltam. Az értekezlet elején még kidobtak két embert, én utána álltam fel, hogy én is csak elköszönni jöttem... és elmentem. Két évig egy operatőrrel és egy bemondónővel gyártottam - kvázi, mint önálló média - a műsort és terítettem a társtelevízióknak; helyben pedig egy másik tévénél nyomattam. Aztán helyben áttettem a vétévéhez, majd a teljes felügyelet jogát fenntartva beadtam az előző tévéhez gyártásra. (Evás voltam, öngyilkosság volt nekem számlázni a támogatók felé is, meg mindenkit fizetni.) A szerződéseken harmadik aláíró fél voltam: mindenki kikötötte, csak addig támogatja a műsort, amíg én szerkesztem. Vagyis tévén belül biztosítottam magamnak a hegemóniát.
    És én vagyok rabszolga? Fuss neki még egyszer...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #1129 üzenetére

    Szerintem elég edzett ő, nem hiszem, hogy nagyon bosszankodna.

    Ez a "mi fontos" listaírás egész jó ötlet. Nem sablonos, biztos lesz hozzá kedvük a diákoknak. Érdekel a végeredmény, beszámolót várok! :K

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Realradical

    őstag

    válasz moonlight115 #1128 üzenetére

    A szabályokat pedig azért hozzák mert...?
    Hidd el okkal maximalizálták az ellátható betegek számát adott időre a szakrendeléseken. Volt aki kétszer/háromszor annyi beteget számolt el anno, mint amennyi megjelent az adott rendelésén, mert megvolt a módja.
    Másik ilyen volt amikor -eleinte nem is értettem ezeket a rendszerhibákat- egy beteg egy vagy két helyen is fekvő(!)betegként el lett számolva adott napon és ugyanakkor valahol megjelent a másik rendszeren járóbetegként. Aztán kiderült ennek is megvan az oka...

    Tudnám sorolni mikkel találkoztam, de inkább itt megállok. Ha nagyon érdekel, priviben mesélek.

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • old rocker

    veterán

    válasz Realradical #1124 üzenetére

    Az, hogy kétoldali tüdőgyulával másfél hónap várakozás után kap valaki időpontot, (mondjuk én, mert megesett velem is) az pont a legrosszabb tolvaj-orvos rétegnek a műve.

    Nem. A szűklátókörűséged műve is lehet. Ugyanis nem ismered, mit jelent a TVK. Teljesítmény volumen korlát.
    Az orvosnak (gyógyintézménynek) felülről megszabják, mennyit operálhat, mennyi gyógyszert adhat, mennyi betegen végezhet képalkotó eljárást, (röntgen, UH, MRI, CT), mennyit szívkatéterezhetnek stb. egy hónapban. A többit nem támogatja a tébé.
    Vagyis nem az orvos cseszik ki veled, neki tökmindegy lenne, hanem az OEP. Az egészségpolitikai rendszer. De te (sem) az OEP-et fogod szidni, hanem az orvost, mert azzal találkozol.
    1950 óta ez megy a politika részéről: oszd meg és uralkodj. Többek között erről szól a könyvem.
    Idézet belőle, az egyik tanszékvezető professzor interjújából:
    "Persze a homokba dughatjuk a fejünket, de tisztán, világosan kell látni, alulfinanszírozott a rendszer, alulfinanszírozott az orvos, ami azt jelenti, hogy a beteg adott esetben ebbe belehal. És ezt nem merik kimondani így, feketén-fehéren! Talán csak annyit mondanék el, amit nem tud a hétköznapi ember: a mindennapi gyakorlatban keretekkel dolgozunk. Van gyógyszerkeret, eszközkeret és hadd ne soroljam! A keret egyszerűen elfogy a hónap közepén. Idejön egy beteg, kéri a gyógyszert és nem tudja, hogy a gyógyszerkeret elfogyott, nincs pénz. És engem szid, aki vele szemben állok. Nem tudja, hogy azért nincs pénz, mert föntről nem küldenek. Tragikus ez az egész dolog…"

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • Realradical

    őstag

    válasz old rocker #1133 üzenetére

    Olvastad a többi részét is a hsz.-emnek? Ezzel tisztában vagyok. Írtam minek a következménye a TVK. A lopásnak. Bár hívjuk inkább ügyeskedésnek. Úgy nem olyan bántó és jobban fedi a valóságot.

    Volt rá példa, hogy nekem köszönhette 50+ orvos a havi fizuját, csak mert nem voltak tisztában az újonnan bejött elszámolási nyilatkozat kitöltésének fontosságával. Tudom, hogy szakértő vagy a témában, de nem biztos, hogy nagyon sok újdonságot tudsz nekem mondani. Legalábbis a pár évvel ezelőtti állapotokról, hála az égnek manapság nem vagyok up-to-date.

    [ Szerkesztve ]

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1129 üzenetére

    Öreg: én nem fogok veled szellemi kakasviadalt jászani, se műveltségi vetélkedőt. Te vagy a vezérkakas, tiéd a tyúk. Oké?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #1130 üzenetére

    Egy tévés ember, ahol minden másodpercre pontosan kiszámítva működik a legtökéletesebb példa a rabszolgára. Kérlek szépen, definíció szerint mindenki rabszolga, akinek az óra diktál napi ütemet. Hát igen, egy svájci óra kifinomultabb eszköz, mint a korbács, amivel a gályaraboknak csattintotta el a hajcsár, h "húzd", de egy tőről fakad vele.

    Tiszteletre méltó,amit csináltál. Hasonló helyzetben érzem magamat most, lehet, h attól van ez a csapongás és rabszolgásdi bennem. Bár erkölcsi kötelességem lett volna, nem álltam ki egy általam nagyon tisztelt kollégámat ért sérelemmel szemben. Azzal mentegetem magam, h későn szereztem tudomást az ügyről, és okafogyott lett volna felhánytorgatnom, konfliktusba keverednem miatta, de megcsömörlöttem. A legszívesebben holnaptól elmennék erdőkerülőnek, annyira nem hiányoznak most az emberek.

    Rokker, én nagyon értékelem a személyedet, Holdfényhez hasonlóan. Nem tudom, h én vagyok-e a műveltebb. Miben? Ebben-abban, másokban meg te, Holdfénynek feltűnően jó a memóriája, nemzeti ügyekben pedig Kristályszív nálam sokkal illetékesebb. Nagyon szoktak untatni azok a beszélgetések, amelyeknél előre tudom, h mit mond a másik. Te nem tartozol ezek közé. Az igazat megvallva, azt hittem, h a rabszolgás elméletemet majd talán pont te véded meg, szép álom. Pedig az indiánokat is elővettem. Nem azért jövök csevegni, h nálad, Holdfénynél, vagy a többieknél okosabb legyek, hanem mert élvezem az eszmecserét. Bizonyára igazad van a klisékkel kapcsolatban, de talán tanulhatok tőled arról, szabadabb legyek tőlük.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1136 üzenetére

    Ember, értsd már meg: amit az első bekezdésben leírsz, az demagógia. Mert innen akár oda is eljuthatunk, hogy aki csak levegőt vesz, mind rabszolga. Mert kényszerből teszi, különben megfulladna.

    A rabszolga az, aki minden szabadságjog, emberi méltóság nélkül robotol. Egyszerű példa: azok a nők, akiket pl. elrabolnak, vagy más módon prostitúcióra kényszerítik: rabszolgák.
    Azok, akik - mert ilyen is van - az extrarofit reményében lesznek kielégítő parancsnokság, és még élvezik is a "hivatás gyakorlását", azok nem.
    Te egybitben gondolkodsz. Fekete-fehér, igen-nem. Pedig a fekete és a fehér között még rengeteg színárnyalat van.

    Mellesleg: voltam vasútnál is, forgalmi üzemirányító. Na, ott van igazán minden másodpercre kiszámolva. És ott sem ebbe sokalltam bele: élveztem sakkozni, kockáztatni a gubancos forgalmi helyzetekben. Hanem a vaskalaposságba, amivel kezeltek minket, középvezetőket. Utólag mindig megmondták, hogyan kellett volna. Vagy egyszerűen: némán, megint nincs sapkája! Mivel nem akartam csinovnyik lenni, váltottam.
    Sőt: nem a papír miatt, hogy legyen még egy: elvből; szereztem hozzá 44 évesen szakirányú diplomát.

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #1137 üzenetére

    Mi célja az órának, ha nem a rabszolga tartás? A napóra nem lenne elegendő a világnak? Az erdőben a fák között még a napóra is hasznavehetetlen, ha át is jön a fény, össze-vissza vetülnek az árnyékok. Hány generáción át élt az ember az erdőkben, erdőszéleken a Nap, a reggeli és esti szelek járásához igazodva?

    Emlékszel Zorba táncára: My friend the wind will come from the North. And dawn will rise and wake me again...? A mediterrán népek többet megőriztek a szabadságukból.
    Igen, ez demagóg, Góg és Demagóg fia vagyok én.
    Mára ennyit, jó éjt!

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1138 üzenetére

    A napóra is az idő múlását méri, csak pontatlanabb. Ez a különbség.
    Mellesleg minden ember élete tele van kényszerekkel, szabályozásokkal. Teljesen szabad ember nincs. Az a szabadabb, aki nem látja a villanypásztort, de az azért valahol ott van. Ha az abszolút szabadságot keresed, azt legfeljebb az anarchiában találod meg. Vagy az ősembernél. Vagy: a lusta? indiánoknál, amíg a fehér nem kényszerítette rá a civilizált? élet módját.
    Mert maga a demokrácia is, ha nagyon szigorúan nézzük, hazugság. Már a bölcsőjének tartott Athénban is az volt, szabadok és rabszolgák demokráciája; és Szókratész pere és halála se tartozik az athéni demokrácia fényesebb lapjaira.

    Persze, ennek ellnére a demokráciára törekszünk, de ha szigorúan nézzük elérhetetlen, teljesíthetetlen fogalom. Mindig lesz primusz inter pares.

    Szóval jelenleg egyszerűen túldimenzionálod a dolgot. Szerintem.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #1139 üzenetére

    Nekem úgy tűnik te terelgeted a gondolataimat az egybites, helyes-nemhelyes, fekete-fehér európai rendszere felé. Egy szóval sem említettem a teljes szabadságot. A szabadságot is csak érintőlegesen, valójában végig az emberhez méltó életről szóltam. Amiben az egyes emberek természetes és személyes igényeit is figyelembe veszik. Nagyon kevesen vagyunk, akik függetlenül tudunk élni az órától. Napi rutin, menetrendek, csengetési rendek, ügyeleti rendek, rendelési idők, sugárzási idők, műsoridők, műszakok beosztásához alkalmazkodunk: A végén majd jön egy gyászjelentés, távirat, amin szerepel egy egész konkrét időpont, amikor családunk és barátaink körében földi létünk maradványait elégeti egy kemence, ami pontosan kiszámított ideig ég, pont addig, amíg a hamu újra hamu lesz. Majd pár perccel később , gondolataikban talán még velünk, mindenki elindul a temetőből a buszhoz, ami pontosan érkezik és visszaviszi őket oda, ahol napi rutinjukat miattunk megszakították.

    Lehet, h megtévesztett korábban, h azt írtam szívesen lennék holnaptól erdőkerülő. De az is a társadalom tagja, nem egyedül akarok élni Alaszkában. Csak függetlenedni az órától, a mobil telefontól, vonalas telefontól, amik folyton megzavarnak és persze a legrosszabbkor csörögnek. A bejárati ajtón a csengőm már rossz, nem egyszerű bejutni hozzám, s a vonalas telefont is lehalkítva tartom. Igyekszem.

    Élesen él bennem egy gyerekkori emlék egy kirándulásról. Kisgyerekként egy idősebb pár vigyázott rám, csak az utolsó évben voltam óvodás. Persze a szüleim időre jártak dolgozni, atyám orvos, édesanyám tanár, pontos rendje volt a napoknak télen is, nyáron is. Atyám, ahogy én emlékszem soha nem volt szabadságon, még betegszabadságon sem. Egy nap az egyik délelőtt mégis megjelent a dadámnál, és egyszerűen kirándulni vitt a hegyre. Sokat kirándultunk együtt, de hét közben sosem. Annyira boldog voltam, h együtt mehetünk az erdőbe, h máig látom magam előtt, ahogy nekivágunk a megszokott ösvényünkön a hegyi útnak. Látom a fényeket, fákat, színeket.
    Csak az utóbbi időben jöttem rá, h mennyire fontos élmény ez nekem, h azóta is arra a boldog érzésre törekszem, amit akkor éreztem; kijátszottuk a mókuskereket, szabadok voltuk, s a kisgyerek saját igényét élhette ki, ahogy neki szüksége volt rá. Ki gondolta volna akkor, h egy ilyen kis dolog, mennyire meghatározó lesz számomra?
    Nagyon megértem ezért a srácokat, akik ellógnak időnként a suliból, amikor beüt egy szép, őszvégi meleg nap, vagy bejönnek az első napfényes délelőttök a tél végén. Meneküljenek csak, amíg tehetik. Igazolt hiányzás, ez oppozícióm manifesztuma. :))

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #1140 üzenetére

    Apám a rokonoknak - neveljen szigorúbban, komolyabban - mindig azt mondta: addig jó neki, amíg gyerek... hadd legyen gyerek.

    Az erdőkerüléssel kapcsolatban pedig: nekem meggyőződésem, hogy az ember boldogabb lenne, bizonyos rousseaui vissza a természethez attitűd esetén...
    Ha nyernék a lottón - sokat, de úgysem fogok - eltünnék valami csendes, eldugott kis völgyi faluban... mint pl. Istállóskő, Eger mellett

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz Realradical #1132 üzenetére

    Ne priviben mesélj, inkább itt, másokat is biztos érdekel. Hacsak nem szupertitkos.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #1136 üzenetére

    Én szeretetből dolgozom. Igaz, nem kötöm magam órához, mert ilyen mikrogazdaságban fölösleges, de ha csak megfogom a kapát, azt szeretetből teszem. Ha írok, ha filmet tervezek vagy ha filmet fogok forgatni, azt szintén. Ha ez rabszolgaságot jelent, akkor büszkén vállalom. Szeretem a szűk családomat, az országot és a kultúráját, ezt a nagy családot, és más családokat is, más kultúrával. "Az nem lehet, h valaki pihen, szórakozik és nem a Birodalmat építi" - mondod, én viszont minden erőmmel, utolsó leheletemig ezt a felsőbb birodalmat építem. Teljesen mindegy, hogyan fogalmazunk, milyen jelzőket aggatunk rá, a szeretet és önzetlenség rabszolgájának lenni talán a legboldogítóbb dolog a világon. Vele szemben csak a nihilizmus és anarchizmus áll, ami nem szül mást, csak állandó kétséget és aggodalmat.

    Erről jut eszembe:
    Illyés Gyula: Haza a magasban

    Nem számít, kit mennyire zsákmányolnak ki. Tényleg nem számít.

    [ Szerkesztve ]

  • moonlight115

    tag

    Új bútor kellett a kozmetikába, valaki ajánlott egy szakembert, aki el is jött, megbeszélni, alkudozni, méricskélni.
    Ismerősnek tűnt, de csak mikor bemutatkozott, akkor jöttem rá, hogy együtt jártunk oviba. Tanár lett, most abban a gimiben tanít, ahova jártam. Hobbiból, meg keresetkiegészítésként bútorkészítéssel foglalkozik, egyébként rajztanár. Beszélgetés közben fura, de az villant be, az a szörnyű gyerekkori emlék, mikor nem álltam ki mellette, pedig megtehettem volna. Bepisilt, és a többiek kinevették. Már akkor sem értettem, mi ezen a nevetséges, dühös lettem, oda akartam menni hozzá, hogy megvigasztaljam, és hogy na, majd én megmutatom.....De haboztam, nem tudom, talán féltem, és akkor odajött a dadus és kivitte a mosdóba. Akkor már magamra is mérges voltam,de még a dadusra is, és azóta mindig ez jut eszembe, ha a másokért való kiállásról van szó, amit az előbb Finest említett. Mikor jót tehetnénk, de mégsem. Aztán jön a bűntudat.
    Fura, mik maradnak meg az emberben, mire emlékszik gyerekkorából ennyire élesen. Egy esemény, ami erős érzelmeket váltott ki anno. Jó az ilyesmit észben tartani, mielőtt pálcát törünk mások felett, pl. ellógás az óráról. Finest, te egészen emberi tanár lehetsz. :-)

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1141 üzenetére

    Ez a vissza a természethez egész jól hangzik, csend, nyugis éldegélés....
    Ki kéne próbálni, talán nem is lenne rossz, ha van internet, és úszási lehetőség, én is benne lennék. :-) Spenótfőzési technikámat mesterire csiszolnám, és csak olvasnék naphosszat, de jó is lenne....

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz Crystalheart #1143 üzenetére

    Jó neked, hogy így gondolkozol, ilyen önzetlenül. Ha mindez nem önámítás, drukkolok, hogy sikerüljön. :K

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz Crystalheart #1143 üzenetére

    Hozzátéve, hogy van egy sajátos magyar megnyilvánulás és ami a szenvedélybetegségek körében sem ismeretlen fogalom pszichiátriai körökben: a munkamánia. Mert a magyar, ha külföldre kerül dolgozni, akkor is hajlamos rá, hogy munkaidő nem számít, látástól-mikulásig húzza az igát - ellentétben német, vagy skandináv országok polgáraival, (de vehetjük példának Svájcot is), ahol a szabadidő: SZENT. Nincs: a főnök mondta, ezt még ma meg kell csinálni; nincs "zsezsegés" 18 órakor még lókefélés fejében a munkahelyeken és nem elvárás, hogy önként és dalolva áldozd fel a hétvégi pihenőd.
    De ettől eltekintve teljesen igazad van. Az az ember, aki az alkotás öröme miatt (is) dolgozik, az nem rabszolga. Aki csak a megélhetésért kulizik és utálja, amit csinál, az - átvitt értelemben - igen.
    Hosszas töprengés után leírom: amikor végignéztem, végigasszisztáltam a nővérem 2 évig tartó szenvedését az áttétes petefészek rákkal, majd látva értelmetlen halálát (hat hónapig "vérezgetet"t; ha időben orvoshoz fordul...) akkor határoztam el, ha már orvos nem lettem, mint arra eredetileg gondoltam, legalább egészségügyi újságíró leszek; ismeretterjesztő tévés műsort fogok csinálni. Lehet kételkedni, lehet azt hinni, ez csak púder, de az életemre esküszöm, komolyan ezt gondoltam és gondolom még most is: ha évente csak egy ember életét megmentem azzal, hogy a műsoraim révén szerzett ismeretek birtokában időben elmegy orvoshoz, amikor még gyógyítható a baja, már nem dolgoztam hiába.

    El tudjátok azt pl. képzelni, hogy valaki hímvessző rákkal akkor ment urológushoz, amikor már ott helyben, ambulanter le kellett kapni a farkát? Pedig volt ilyen (is). Szavahihető urológustól, docenstől tudom.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #1147 üzenetére

    Van egy pár munkamániás vendégem, akik enyhén szólva tényleg túlzásba viszik. Amellett, hogy állandóan dolgoznak, mintha szégyellnék azt, ha valami örömük van az életben, ha kiderül, mégiscsak van egy kis szabadidejük.
    Az egyik ilyen, mikor elmesélte, hogy mennek nyaralni, és megjegyeztem, de jó lesz neked, tengerpart, napfény, kikapcsolódás, végre kipihened magad.....Mivel jól ismerem, borítékolni tudtam volna a válaszát, nem is csalódtam. - Jaajj, csak a gyerek miatt megyünk, Évike egészsége a legfontosabb, sokat volt megfázva a télen.... Ja, és az volt a csúcs, mikor éjjel paradicsompalántákat ültetett, zseblámpa (!) fényénél, mert ő annyit, de annyit dógozik, nappal nincs ideje semmire. Természetesen csak szakirodalmat olvas. Nagyon jó orvos, de akkor is....Mintha a munkáján kívül semmi más nem létezne számára.

    Old rocker, nem dolgozol hiába. Ez biztos.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz Crystalheart #1148 üzenetére

    Tudom, te is olvasod mave13 Tokio blogját, én is szeretem. A japánok tényleg elképesztőek, két dolgot imádnak, a munkát és a sorbaállást. Ebben nőttek föl. Így szocializálódtak.
    Ezért is szörnyű ez a munkanélküliség. Az a gyerek, aki nem látja dolgozni menni a szüleit, az vajon milyen eséllyel indul a nagybetűs életben? Én ezt tartom az ország legnagyobb problémájának. Ez tragédia.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Új hozzászólás Aktív témák