Új hozzászólás Aktív témák

• #122 gooool őstag

  Új Válasz 2021-11-01 12:27:07 #122

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gooool

  őstag

  Most láttam meg ezt a bejegyzést, reagálok is rá, mert az utóbbi időben hasonló dolgok az én életemben is előfordultak.
  Rendszergazda vagyok papíron, de testnevelési egyetemre készültem, amire felvettek, de pénz nem volt finanszírozni a költségeit (albi, szakedzések, kaja, stb...), így maradt az IT. Viszont amennyire vonzott hobbiként, annyira nem, mint hivatás, így bele sem fogtam, a vizsga után elutasítottam az állást, amit a kiváló eredményért cserébe kínáltak.
  Értékesítő lettem egy autószalonban, mert baromira élveztem másokkal beszélgetni, jól is beszélek (évekig hallgattam a suliban, hogy legyél stand-upos meg olyan jó társaság vagy) és kisgyerek korom óta az autók a mindenem. Szar helyre kerültem, 10 hónap után bementem totál másnaposan és felmondtam, hogy ezt így nem (mocsok kevés volt a pénz, hétvégézés, hétközepén éjfélig meetingek), pedig nincstelenül vágtam bele, a forgalmi vizsga meglett a próbaidő alatt, így lett jogsim és mamámtól kaptam annyi pénzt, hogy egy autót vehettem, amivel be tudtam járni dolgozni.
  Ezután egy tök jó helyre kerültem, MFP-ket és nyomdagépeket értékesítettem 2,5 évig. Rengeteg remek embert megismertem, a csapat is csoda volt, a fizetés is és az értékesítés és az IT találkozott, mellette tudtam rendszeresen edzeni, jól néztem ki, cserélgettem az autóim, mert megtehettem és azt hittem megérkeztem. De mégsem, mert egyszer csak jött az, hogy hiába a jó zsuga, ha az idős főnökkel egyre több az összetűzés és egyre kevésbé tudok szemet hunyni a rugalmatlanság és a maradi módszerek felett, így egy nap mély levegő és kiléptem.
  Jött egy nagyipari értékesítés, ahol olyan neveket tudtam az ügyfeleim között, akikkel tudtam, hogy bármi lesz is, jó ajánlólevél lesz. Két év után most nyár elején hagytam ott, mert szintén túl sok lett a főnök és a cég belső politikája, nem fért bele több.
  Eljöttem logisztika/szállítmányozás területre, ami nagyon szép és bonyolult világ, de holnap felmondok, mert nincs termék, nincs tech vagy műszaki vonal és így nem érzem jól magam, nincsenek eredmények sem, ami kölcsönösen rossz.
  Emellett év elején totálisan összeszakadtam. Volt egy kapcsolatom, ami eddig hiányzott az életemből, korábbi csalódások miatt sok évig nem is néztem nők felé, de most összejött és nagyon jó volt, de egyszerűen nem tudtam úgy hozzáállni sokszor, ahogy Ő elvárta volna és ahogy én is magamtól, a korona/munka/családban lévő konfliktusok agyonnyomtak, ő pedig továbbállt. Gyerekkori traumák miatt ez engem iszonyat megviselt, öngyilkos gondolatok, miegymás, akkor adtam el a hobbiautóm, edzeni nem tudtam a Covid miatt, a munkám rühelltem, szóval nem volt lába a bizonyos széknek, ami megrémített, mert görcsösen ragaszkodom a kiszámíthatósághoz, a biztonsághoz, a már említett szar gyerekkori élmények miatt.
  Leírtam egy regényt, de még mindig nem mondtam semmit...rátérek a lényegre.
  Módszeresen romboltam az utóbbi időben sok mindent magam körül, mert változást akartam. Jártam pszichológushoz, pár embert a sírba tettem kb azokkal a véget nem érő nyígásokkal, amiket hosszú időn át előadtam, munkát váltottam, edzést abbahagytam, angolra suliba beíratkoztam és sok embert eltakarítottam az életemből, mert úgy éreztem nem kellenek. Tavasszal újra lesz hobbiautóm, mert miért ne...egész életemben álmodtam annyi dologról, majd most mikor futja rá megvonom magamtól? Kizárt...
  Emellett imádok mindenfélét csinálni a ház körül, ami sokszor nem kerül semmibe, de a nap végén minden valahogy szebb és jobb lesz, elfáradok és ez valami elképesztően jó érzéssel tud eltölteni.
  És végre a legjobb (talán egyetlen) barátommal is újra tudunk olyan jókat beszélgetni, mint régen, ami nagyban segíti az általános közérzetem.

  Összegzés:
  Gondolkodj el azon, régen mi volt az, amitől mosolyogtál, mi volt az, amit igazán élveztél és ha úgy érzed, az most hiányzik, akkor kezd el újra. Ne a társadalmi normák vezessenek, mert az megbénít, ne a közösségi média idealizáltsága legyen a standard, mert lelkileg kicsinál. Engem is támadnak, hogy húúú ennyi pénzből, ennyi idősen már házat/lakást vegyél, ne hülye roadstert...meg jól össze vagy esve mióta nem edzel...Mondják azok, akik lófaszt nem értek el az életben, nem hogy lakást vagy izmos testet úgy egyáltalán.
  Nincs séma a boldogsághoz, a motiváltsághoz szerintem. Csupán annyi van, hogy törekedj kezelni a rosszat és időt hagyni, hogy a jót megtaláld. Nem könnyű, én is még keresem, de azt hiszem nem is igazán lehet ezt elmagyarázni. A pozitív gondolkodás ugyanúgy egy megerőszakolása az életnek, mint a depis magunkba fordulás. Tegyél olyan lépéseket, amikről zsigerből érzed, hogy helyesek, még ha azt mások hülyeségnek is gondolják, az idő minden bizonnyal Téged fog igazolni.

  Üdv, Balázs

Új hozzászólás Aktív témák