Új hozzászólás Aktív témák
-
#781
*Ropi*
félisten
alba-regia
#780
*Ropi*
félisten
válasz
alba-regia
#780
üzenetére
Nagyban megkönnyítenéd a potenciális mentoraid döntését (hogy egyáltalán akarnak-e azok lenni), ha elárulnád, hogy mennyit szánsz rá.
Weboldalam: http://karpatisandor.hu
-
#788
*Ropi*
félisten
alba-regia
#780
*Ropi*
félisten
válasz
alba-regia
#780
üzenetére
Többen kérdeztétek, hogy miért kérnek pénzt a fotós kollégák az oktatásért. Pár gondolatot összeszedtem a témával kapcsolatban:
Volt ugye itt ez a kérdés, meg a rá adott válaszom, ami után PÜ-ben kaptam meglepődött kérdéseket, hogy már miért kérünk pénzt az oktatásért, miért nem elég az, ha cserébe cipelik a táskánkat, tartják a vakut, stb...Azért, ami ugyan teljesen véletlenül, de megtörtént: m3ss (nem a tanítványom, ezt csak azért írom le, hogy az információ így is megszerezhető, hát még egy személyre szabott workshopon) elkérte (igaz, utólag) egy képem ötletét, hogy egy esküvőn megfotózhassa. Persze, nincs is ezzel semmi gond. Viszont most derült ki, hogy azt a képét több másikkal együtt a Getty Images (az egyik legnagyobb nemzetközi stockfotós oldal) beválasztotta a kiajánlásra érdemesek közé, amivel már konkrétan pénzt keres vele (most tekintsünk el attól, hogy mennyit: itt maga a folyamat a lényeg, hogy hogyan vált a megszerzett információ Forintosítottá). Félreértés ne essék: nem haragszom, csak a folyamat személtetése okán bekattant, hogy ehhez a témához passzol a történet és megírtam. No offense!
Bárki aki tényleg ért hozzá és nem pálcán lőtte a(z esküvői) fotográfus tudását, az mind megkéri az árát. Hogy miért? A szitu olyan, mintha lenne egy csirkeszendvicses boltom a Batthyány téren. Átjön a zöldséges és megkérdi, hogy mit árulok. Megmutatom...Megtetszik neki, átjön többször is...ilyenkor kedélyesen elbeszélgetünk: kérdezősködik, én meg elmondom, hogy honnan veszem az árut, mennyit és mennyiért...Hogyan készítem el, miként rendezem be a boltot, hogy a vevőim könnyen megtalálják, amit keresnek. Kis idő múlva ő is átáll csirkére, mert jobban megy mint a zöldség. Picit később átjön a halas is. Vele is ugyanez a történet játszódik le, mint a zöldségessel. Végül az egész Batthyány tér egy nagy csirkés szendvicsbár lesz. Ennek a vonzata, hogy amelyik csirkés kreatívabb szendvicseket készít, az 1-2 napig tud újat mutatni a vevőknek, de aztán a tér többi üzletében is megjelennek a megszólalásig hasonló csibefalatok. Utána újabb újdonsággal kell megint előrukkolnia, különben semmi sem különbözteti meg a többi szendvicskészítőtől, viszont ha nincs új ötlet, akkor csak egymás árainak letörésével kezdhetnek taktikázni, amivel egyikük sem jár jól, viszont a szakmát is lealacsonyítják...Elkezdenek kuponos oldalakon hirdetve egymás alá licitálni és emiatt azok is akik régóta, szeretetből művelik a szakmát, önfenntartási mélyrepülésre kényszerülnek, mert a csapból is csibefalatkák folynak és senki sem akar egy ízesebbért többet adni mert nem látják köztük a különbséget.
Manapság ésszel kell kezelni ezt a "segítek másokon" dolgot, mert van akinek üzlet és megélhetés, másoknak viszont csak "haverok, buli & Fanta". Ha bejön és jól lehet vele kaszálni akkor bepróbálja, ha nem megy, akkor legalább jót bulizott. És ha valaki egy olyan embertől, aki már rutinosan mozog ezekben a körökben megtanulja, hogy hogyan lehet ott jól fizető ügyfeleket szerezni, akkor abban a körben ugyanúgy megállja a helyét (főleg, ha a mentora magával viszi egy esküvőre, ahol adott a potenciális megrendelői bázis, csak ügyesen kell ismerkednie és kommunikálnia). Tehát az, hogy nem a konkurenciám, az nem igaz. A technika pénzért mindenkinek elérhető, a szoftverek azonosak. A látásmód meg simán "lopható": néhány év alatt bárki jó tud lenni, ha nyitott szemmel figyeli az aktuális trendeket. Olyan sztárszakma lett ez mostanában, mint 20 éve a discjockey volt. Aki tanulni akar, az vásárolja meg a tudást. Mert ez, hogy elmegy a versenyző egy kollégával éles esküvőre, az nem más, mint egy személyre szabott workshop. A hazai legjobb esküvői fotográfus kollégák egyikének sem ingyen hullott ölébe a tudás: mindenki volt 1-2-sok képzésen, természetesen nem mosolyokért és táskacipekedésért (abból nem kapsz kenyeret és tejet a boltban, de még a számlákat sem tudod befizetni velük), hanem kemény pénzekért. Magamból kiindulva például évente minimum 1 de van, hogy 2 workshopon is részt veszek (ha ki tudom gazdálkodni: alkalmanként 100k Ft-os nagyságrendek), és olyan nemzetközi mentoraim vannak mint Yervant, Ghionis, Beckstead...Ezt a nehezen megszerzett tudást senki sem fogja egy mosolyért meg némi serpáskodásért átadni.
Főleg, hogy az ingyenes dolgoknak nincsen "súlya", nem jár velük felelősség. Ezért kell fizetni a tudásért, mert akkor meggondolja a versenyző, hogy mit miért tesz, vagy miért nem. Akkor nincsen az, hogy közbejött valami, meg előző este buli volt, bocsi nem tudok menni...Ha nem ér neki annyit, amennyibe kerül, akkor ne tanuljon olyan dolgot amiből aztán súlyos pénzeket szed ki. Lehet autodidakta módon is, sok év alatt felszedni a tudást. Az is működik, csak sokkal lassabban. Gazdagmami FB oldalról:
"Egy este egy koktélpartin egy híres zongorista eljátszott néhány számot. Később odajött hozzá a háziasszony, és azt mondta:
- Bármit megadnék azért, hogy úgy játsszak, mint ön!
A zongorista egy darabig elgondolkozva nézte, majd így szólt:
- Nem, nem hiszem.
A háziasszony meglepetten, és zavarban a vendégei előtt, azt nondta:
- De igen, teljesen biztos vagyok benne.
A zongorista megrázta a fejét.
- Ön szeretne úgy játszani mint én, de nem szeretne napi nyolc órát gyakorolni húsz éven át, hogy megtanulja, hogyan kell.
Egy időre csönd lett: a vendégek a tányérjukat bámulták. De senki sem kezdett vitázni. Mindenki tudta, hogy a zongoristának igaza volt. A háziasszony blöffölt. Szeretett volna zongoraművész lenni, de nem szeretett volna azzá válni.""Megkaphatsz bármit, ha hajlandó vagy megadni az árát. Az árat kifejezheted dollárban, centben vagy éppen munkaórában. Lehet az ár az erőfeszítés, amit egy képesség elsajátításába fektetsz, vagy az, amiről le kell mondanod azért, hogy megkapd, amire vágysz. Bármi is legyen az ár, meg kell fizetned az utolsó fillérig. A sors nem alkuszik.
Azon elhatározásod, hogy te igenis megfizeted az árat, adja neked az erőt ahhoz, hogy valóraváltsd a kívánságod. Ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy hajlandó vagy kifizetni, akkor száz százalék, hogy sikerül. Ha ötven százalékig vagy biztos benne, akkor az esélyed ötven százalékos. Ok és okozat egyszerű összefüggése az egész. Az ár az ok, a kívánság az okozat. Add meg az árát, és kívánságod teljesül."(Keith Ellis: Csodalámpa)
És Te? Hajlandó vagy megfizetni az árát? Vagy csak a végeredményt szeretnéd?
Weboldalam: http://karpatisandor.hu
-
#793
*Ropi*
félisten
alba-regia
#792
*Ropi*
félisten
válasz
alba-regia
#792
üzenetére
A zongorás hasonlat ebből a szempontból elég laza párhuzam: csak annyiban állja meg a helyét, hogy mindkét dolog a művészi érték. Azonban ezzel véget is értek a hasonlóságok: míg a passzióból, mesterfokon űzött zongorázásban az igazán nagyoknak nincsen ellenfele (Hallottál már olyanról, hogy Rahmanyinov, Richter vagy Rubinstein egymás alá ígértek volna gázsiban csak azért, hogy megkaparintsanak egy rangosabb koncertfellépést?
), a napi szinten megélhetésért fotózásban viszont a mindenütt jelenlévő konkurencia nagyon nyomja le az árakat (függetlenül attól, hogy régóta a szakmában dolgozik vagy friss kezdő) és ezzel a szakma hitelét. A nagyok közt azért nem jellemző a szakmai féltékenység és a tudás visszatartása, mert ők az a néhány úttörő aki az élen jár és diktál, a többiek mind csak követik őket. A követők viszont már féltékenykednek, hiszen ők nem tudnak megújulni, max. más úttörőről másolnak. Annak ellenére, hogy egy drágább koncertjegy is nagyságrendekkel olcsóbb mint egy esküvői fotográfus költségvetése, a műértő közönség tudatosan megválasztja, hogy ha Schubert vagy Beethoven műveket szeretne hallgatni, akkor nem Kempff játékára ül be, hanem Schnabel interpretációját hallgatja. Ugyanez az audio / vizuális kultúra sajnos nem jellemző a fotográfiák területén: a párok nagy többsége nem tudja, hogy mit szeretne, de azt nagyon (például csak a legalapabb dolog, hogy milyen stílusú fotográfiákat szeretnének a nagy napjukról: klasszikus, fotozsurnaliszta, kreatív, stb...Plusz ezek változatai vagy keverékei...). Fizetni viszont nem hajlandóak érte (nincsenek tisztában a minőségbeli lépcsőkkel sem, így azoknak az értéke is relatív számukra), mert a konkurencia úgyis olcsóbban megcsinálja. Nemrég rendesen kiakasztott egy majdnem-ügyfelem: megbeszéltük, hogy harmincegynéhány darab dísztárgyat fotózok neki (mindegyikhez egyedi háttérrel, tehát szöszölős történet), a közös ismerősünkre való tekintettel minimális árat mondtam neki (nagyon minimálisat: nem csak magamhoz mérten). A fotózás előtti este hívott valami kamilla szöveggel, hogy nem jó neki a másnap. Végül a keresztkérdéseimre kibökte, hogy igazából az ismerősei mondták neki, hogy én drágán fotózok és keres valami olcsóbb megoldást. Udvariasan elköszöntem, sok sikert kívánva a további kalandjaihoz. A végén még slusszpoénként megkérdezte, hogy "de ugye ha nem sikerül, akkor kereshetlek?" Ami q®vára csípi a csőröm: ott volt nála a névjegyem és meg is beszéltük, hogy bárkinél valamilyen előre nem látható változás állna be ami akadályozza a munkát, értesítjük egymást. Ezzel szemben ő tudatosan nem hívott, mert mondta is, hogy több napja akart, de mégse...Tudta, hogy azért adok neki több hétre előre időpontot, mert be vagyok táblázva, ezért duplán kiverte a biztosítékot, hogy nem szólt. Ha rosszmájú akarnék lenni akkor simán beleláthatnám, hogy dafke csak azért sem szólt, mert az ismerősei véleménye alapján én megvágom őt és ezzel állt bosszút. Azt már nem kérdeztem meg, hogy az ismerősei közül hány profi tárgyfotós van aki komplett stúdióval rendelkezik, hogy ennyire kenik-vágják az árakat és megcsinálják neki önköltségi áron vagy az alatt...De amúgy is csak költői kérdés lett volna. A végén még egy svédcsavarral bepróbálkozik: gerinc egy szál se...Ismerős ismerőse, ezért tettem vele kivételt és nem írtunk szerződést. Érdekes, hogy idegenekkel még sosem volt ilyen gondom: azok ha egyszer megbíztak akkor rendben volt, gondolom a foglaló miatt komolyan is vették. Idén vezettem be az 50% foglalót, általában meghökkennek, hogy miért ennyi: elmagyarázom nekik, hogy a felszerelés meghibásodása esetén azonnal pótolni kell a hibás elemet és a legolcsóbb tételek, javítások is 40-50-60k Ft-ba kerülnek. Rögtön megértik és elfogadják. Idáig 2 emberrel volt ilyen inkorrektségi gondom, érdekes módon mind a kettő lány és ismerős ismerőse. A másik még tavasszal akart aktfotókat, 1+ hónapra előre beíratta magát a naptárba: az volt a szerencsém, hogy előtte való este felhívtam, hogy minden rendben van-e a másnapi találkozónkkal kapcsolatban. Erre közli, hogy nem aktuális...Biztosan letört volna a keze, ha ír egy mailt vagy sms-t. Ilyenkor nagyon zabos tudok lenni: tényleg csak a foglaló kézhezvétele után írok be mostantól bárkit a naptárba, akármilyen szépen is mosolyog. Eljutottunk odáig, hogy mindig van olcsóbb és a megrendelők is eszerint áraznak be (le) minket. Párosítva ezt a minőségen (tudatlanságból vagy tudatosan, az ár mérséklése miatt) elkövetett "racionalizálással" már rövid távon is garantált a megélhetési szakmákká vált művészeti ágak "prostituálódása", elkorcsosulása.
"Ezen a területen még nem mozgok annyira otthon, így az előzőekben írt "mennyit ajánlok fel" kérdéskörben is inkább a másik fél "díjazására" lennék kíváncsi."
Ez alatt mit értesz? Hogy mennyit keres egy fotós?
[ Szerkesztve ]
Weboldalam: http://karpatisandor.hu
-
#800
*Ropi*
félisten
alba-regia
#798
*Ropi*
félisten
válasz
alba-regia
#798
üzenetére
Bocsánat, valahogy elmaradt a válasz...
Nagyon bosszantó, amikor a leendő (?) ügyfélen azt látod, hogy nem becsüli a munkádat és csak azt nézi, hogy egy automatát béreljen minél olcsóbban akivel elvégezteti az adott feladatot. Szerencsétekre zenei vonalon ez annyira nem jellemző. Kollégának volt hajmeresztő története egy valóban pokoli ügyféllel, aki nagyon megkeserítette az életét: mindenbe belekötött, szabályokat állított és semmi sem volt neki elég jó. Mindezt a csillagokat verdeső orral, mert ő ügyvéd (ne hari Freddy, a jelenlévők mindig kivételek
), meg nem is Mo.-n él...Pedig a kolléga tényleg egy nagyon színvonalas anyagot készített róluk: mi fotósok sem tudtunk belekötni. De elkövette azt a hibát, hogy rosszul kommunikált egy részletet az ügyféllel és az kihasználta ezt a támadási felületet (is). A történet végét nem ismerem, de szurkolok neki...Egyébként tőlem is kért árajánlatot, de szerencsémre nem akart annyit fizetni. 
Weboldalam: http://karpatisandor.hu
Új hozzászólás Aktív témák
ph Avagy mit tegyünk, ha egy ismerős megkér minket az esküvőjének fotózására.
- Fotós Táskák, Kamera Válltáskák & Hátizsákok - Kamera DSLR, MILC, Akciókamera védőtokok és tokok
- Tamron 18-270mm f/3.5-6.3 Di II VC PZD (Nikonhoz)
- VAKUK - Rendszervakuk & Stúdióvakuk - Kamera DSLR, MILC, Fotós vakuk Speedlite-ok és vezérlők
- Zenit ET + Helios M44M-4
- Panasonic SDR-S26 SD 70-szeres optikai zoom! +opt. képstab. (DVD felbontás)