Új hozzászólás Aktív témák

• #788 *Ropi* félisten alba-regia #780

  Új Válasz 2013-08-31 00:14:53 #788

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  válasz alba-regia #780 üzenetére

  Többen kérdeztétek, hogy miért kérnek pénzt a fotós kollégák az oktatásért. Pár gondolatot összeszedtem a témával kapcsolatban:

  Volt ugye itt ez a kérdés, meg a rá adott válaszom, ami után PÜ-ben kaptam meglepődött kérdéseket, hogy már miért kérünk pénzt az oktatásért, miért nem elég az, ha cserébe cipelik a táskánkat, tartják a vakut, stb...Azért, ami ugyan teljesen véletlenül, de megtörtént: m3ss (nem a tanítványom, ezt csak azért írom le, hogy az információ így is megszerezhető, hát még egy személyre szabott workshopon) elkérte (igaz, utólag) egy képem ötletét, hogy egy esküvőn megfotózhassa. Persze, nincs is ezzel semmi gond. Viszont most derült ki, hogy azt a képét több másikkal együtt a Getty Images (az egyik legnagyobb nemzetközi stockfotós oldal) beválasztotta a kiajánlásra érdemesek közé, amivel már konkrétan pénzt keres vele (most tekintsünk el attól, hogy mennyit: itt maga a folyamat a lényeg, hogy hogyan vált a megszerzett információ Forintosítottá). Félreértés ne essék: nem haragszom, csak a folyamat személtetése okán bekattant, hogy ehhez a témához passzol a történet és megírtam. No offense!

  Bárki aki tényleg ért hozzá és nem pálcán lőtte a(z esküvői) fotográfus tudását, az mind megkéri az árát. Hogy miért? A szitu olyan, mintha lenne egy csirkeszendvicses boltom a Batthyány téren. Átjön a zöldséges és megkérdi, hogy mit árulok. Megmutatom...Megtetszik neki, átjön többször is...ilyenkor kedélyesen elbeszélgetünk: kérdezősködik, én meg elmondom, hogy honnan veszem az árut, mennyit és mennyiért...Hogyan készítem el, miként rendezem be a boltot, hogy a vevőim könnyen megtalálják, amit keresnek. Kis idő múlva ő is átáll csirkére, mert jobban megy mint a zöldség. Picit később átjön a halas is. Vele is ugyanez a történet játszódik le, mint a zöldségessel. Végül az egész Batthyány tér egy nagy csirkés szendvicsbár lesz. Ennek a vonzata, hogy amelyik csirkés kreatívabb szendvicseket készít, az 1-2 napig tud újat mutatni a vevőknek, de aztán a tér többi üzletében is megjelennek a megszólalásig hasonló csibefalatok. Utána újabb újdonsággal kell megint előrukkolnia, különben semmi sem különbözteti meg a többi szendvicskészítőtől, viszont ha nincs új ötlet, akkor csak egymás árainak letörésével kezdhetnek taktikázni, amivel egyikük sem jár jól, viszont a szakmát is lealacsonyítják...Elkezdenek kuponos oldalakon hirdetve egymás alá licitálni és emiatt azok is akik régóta, szeretetből művelik a szakmát, önfenntartási mélyrepülésre kényszerülnek, mert a csapból is csibefalatkák folynak és senki sem akar egy ízesebbért többet adni mert nem látják köztük a különbséget.

  Manapság ésszel kell kezelni ezt a "segítek másokon" dolgot, mert van akinek üzlet és megélhetés, másoknak viszont csak "haverok, buli & Fanta". Ha bejön és jól lehet vele kaszálni akkor bepróbálja, ha nem megy, akkor legalább jót bulizott. És ha valaki egy olyan embertől, aki már rutinosan mozog ezekben a körökben megtanulja, hogy hogyan lehet ott jól fizető ügyfeleket szerezni, akkor abban a körben ugyanúgy megállja a helyét (főleg, ha a mentora magával viszi egy esküvőre, ahol adott a potenciális megrendelői bázis, csak ügyesen kell ismerkednie és kommunikálnia). Tehát az, hogy nem a konkurenciám, az nem igaz. A technika pénzért mindenkinek elérhető, a szoftverek azonosak. A látásmód meg simán "lopható": néhány év alatt bárki jó tud lenni, ha nyitott szemmel figyeli az aktuális trendeket. Olyan sztárszakma lett ez mostanában, mint 20 éve a discjockey volt. Aki tanulni akar, az vásárolja meg a tudást. Mert ez, hogy elmegy a versenyző egy kollégával éles esküvőre, az nem más, mint egy személyre szabott workshop. A hazai legjobb esküvői fotográfus kollégák egyikének sem ingyen hullott ölébe a tudás: mindenki volt 1-2-sok képzésen, természetesen nem mosolyokért és táskacipekedésért (abból nem kapsz kenyeret és tejet a boltban, de még a számlákat sem tudod befizetni velük), hanem kemény pénzekért. Magamból kiindulva például évente minimum 1 de van, hogy 2 workshopon is részt veszek (ha ki tudom gazdálkodni: alkalmanként 100k Ft-os nagyságrendek), és olyan nemzetközi mentoraim vannak mint Yervant, Ghionis, Beckstead...Ezt a nehezen megszerzett tudást senki sem fogja egy mosolyért meg némi serpáskodásért átadni. Főleg, hogy az ingyenes dolgoknak nincsen "súlya", nem jár velük felelősség. Ezért kell fizetni a tudásért, mert akkor meggondolja a versenyző, hogy mit miért tesz, vagy miért nem. Akkor nincsen az, hogy közbejött valami, meg előző este buli volt, bocsi nem tudok menni...Ha nem ér neki annyit, amennyibe kerül, akkor ne tanuljon olyan dolgot amiből aztán súlyos pénzeket szed ki. Lehet autodidakta módon is, sok év alatt felszedni a tudást. Az is működik, csak sokkal lassabban.

  Gazdagmami FB oldalról:

  "Egy este egy koktélpartin egy híres zongorista eljátszott néhány számot. Később odajött hozzá a háziasszony, és azt mondta:
  - Bármit megadnék azért, hogy úgy játsszak, mint ön!
  A zongorista egy darabig elgondolkozva nézte, majd így szólt:
  - Nem, nem hiszem.
  A háziasszony meglepetten, és zavarban a vendégei előtt, azt nondta:
  - De igen, teljesen biztos vagyok benne.
  A zongorista megrázta a fejét.
  - Ön szeretne úgy játszani mint én, de nem szeretne napi nyolc órát gyakorolni húsz éven át, hogy megtanulja, hogyan kell.
  Egy időre csönd lett: a vendégek a tányérjukat bámulták. De senki sem kezdett vitázni. Mindenki tudta, hogy a zongoristának igaza volt. A háziasszony blöffölt. Szeretett volna zongoraművész lenni, de nem szeretett volna azzá válni."

  "Megkaphatsz bármit, ha hajlandó vagy megadni az árát. Az árat kifejezheted dollárban, centben vagy éppen munkaórában. Lehet az ár az erőfeszítés, amit egy képesség elsajátításába fektetsz, vagy az, amiről le kell mondanod azért, hogy megkapd, amire vágysz. Bármi is legyen az ár, meg kell fizetned az utolsó fillérig. A sors nem alkuszik.
  Azon elhatározásod, hogy te igenis megfizeted az árat, adja neked az erőt ahhoz, hogy valóraváltsd a kívánságod. Ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy hajlandó vagy kifizetni, akkor száz százalék, hogy sikerül. Ha ötven százalékig vagy biztos benne, akkor az esélyed ötven százalékos. Ok és okozat egyszerű összefüggése az egész. Az ár az ok, a kívánság az okozat. Add meg az árát, és kívánságod teljesül."

  (Keith Ellis: Csodalámpa)

  És Te? Hajlandó vagy megfizetni az árát? Vagy csak a végeredményt szeretnéd?

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Új hozzászólás Aktív témák