Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    válasz hm74 #13720 üzenetére

    Vigyázat, Kammerer-monológ, csak mazochistáknak.
    "...nem ragadja meg az irodalmi hasonlat őket, azaz nem tudnak vele mit kezdeni." Szándékosan olyan neveket választottam az irodalmi hasonlathoz, akiket legalábbis minden nyolc általánost végzett ember el tud helyezni, még ha nem is olvasott tőlük semmit, azért említettem ilyen példákat, hogy egyértelmű legyen a (művészet/nemművészet közti) kategorizálás alapja, illetve jeleztem, hogy természetesen vannak átmeneti határterületek is a különböző egyértelmű ("szélső") kategóriák között. Természetesen hozhattam volna hasonlatokat a többi művészeti ágból, filmből, szobrászatból, festészetből... satöbbi, ott is megvannak a kategóriakülönbségek, ehhez újólag hozzáteszem, hogy szerintem a zenében a legelmosódottabbak és a legellentmondásosabbak a határok a zene(művészet) alias "komolyzene" és a "nemzene", például a "szórakoztatóipari zeneipar" illetve gagyiipar között.
    "Az írásodból semmit sem tudok meg arról, hogy mi is a zene." Szerintem megtudsz, ha éppen az a a cél, bár az írásom természetesen nem erről szólt, nem ezt célozta, hanem csak az volt a szándéka, hogy jelezze, léteznek kategóriakülönbségek, és a különböző szélső kategóriák másképp viszonyulnak a hifi-hez, merthogy jellemzően más igényeket támasztanak az elektronikus készülékekkel szemben, és ami még fontosabb, a különböző szélső kategóriák különböző hallgatósága is más igényeket támaszt az elektronikai készülékekkel szemben. A csak (vájtfülű) zenehallgató jellemzően más típusú készülékeket vesz, mint a csak felszínes popzenehallgató, és jellemzően más típusú készülékeket is terveznek nekik, no és persze ott vannak a szélső kategóriák között az "átmeneti", nehezebben besorolható vagy ide is oda is sorolható határterületek, amelyekre persze át kellene tudjanak nyúlni a valamelyik szélső kategória igényei felől érkező készülékek. Lásd, a szürke bizonyos árnyalatait már feketének vesszük, a szürke bizonyos árnyalatait pedig már fehérnek, és közte ott van a "szürke ötven árnyalata".
    "Véleményed szerint mi a határvonal a zene és a nemzene közt?" Határvonal persze nincs, de nyilvánvalóan a művek egy része egyértelműen és okkal a zene(művészet) - alias "komolyzene" - kategóriájába soroltatik, másik része egyértelműen a popzene vagy "könnyűzene" (vagy az ez alatti, teljesen értéktelen gagyiszemét) kategóriájába, és közte ott van a széles határterület, amit igényektől és megközelítési szempontoktól függően ide is oda is sorolhatunk. Az nagyon nagy terjedelemhez és nagyon messzire vezetne, ha itt zeneelméleti fejtegetésekbe akarnék kezdeni, hogy azon definiálási kérdésedet kielégítsem, hogy mi és honnan számít zenének (alias "komolyzenének"), és honnan nem. Erről hosszú esztétikai és zeneelméleti tankönyvek szólnak, ez a fórum erre nem alkalmas, és az időkeretem se, megtalálod a szakirodalomban és a zeneművek hallgatásában a megoldást, ha tényleg érdekel. De ha mindenképpen innen vársz valami választ, akkor gondolj valami olyasmire, hogy a zene(művészet), alias "komolyzene", mint minden művészet, olyasféle, ami szerzői jellegű, ami az egyedi alkotás szándékával, a progresszivitás szándékával, egyáltalán az alkotás szándékával készült, ami elsősorban megmutatni, közölni akar valamit a világról, a szerzőről, a szerző világáról, és lehetőleg minél kevésbé veszi figyelembe, hogy a potenciális befogadóknak milyen igényeik vannak. Azért hívtam fel a figyelmet, hogy a művészeti ágak közül a zenében a legnehezebb ezt a "művészi attitűdöt" megvalósítani és megkülönböztetni, mert a zene eleve, a jellegéből adódóan az érzékekre hat, tehát eleve, a legigényesebb, a leggondolatibb formájában is óhatatlanul az "olcsó érzéki hatáskeltés" eszközeivel operál, hiszen a jellegéből, az eszközeiből adódóan eleve érzéki tevékenység, eleve "pornográfia". Még a széles közvélemény által olyannyira gyűlölt "kortárs zenét", az "atonális" dodekafónia nagyjait, Schönberg-et, Stockhausen-t, Kurtágot, de még a véletlenszerű matematikai műveletek által zenét előállító Cage-et is elsősorban érzékileg, és csak igen kevéssé gondolatilag fogadjuk be, tehát a zenében a legnehezebb (de ott is lehetséges!) megindokolni, hogy Szandi Jódli-dili című örökbecsűje miért puszta pornográfia, és Kurtágtól az A boldogult R. V. Truszova üzenetei című dalciklus vagy az akár egyetlen megszólaltatott hang nélkül is eljátszható Cage-féle 4'33 miért zene(művészet). Tehát, a "Mitől függ, hogy egy zenemű vagy zeneszám hova sorolható? A hangszerektől? A hangszerek arányától, azaz hogy milyen arányban van benne az elektronika nélkül megszólaltatott hangszer és a szintetikusan előállított hang?" kérdéseidre a válasz, hogy természetesen nem, nem ezektől a tényezőktől függ, ezektől egyáltalán nem függ, hogy is függhetne ezektől, ezt te is csak úgy költőileg-provokatíve kérdezted, nem gondoltad, hogy majd azt válaszolom, hogy igen, ezektől függ. Hogy aztán az általad említett és a sok-sok, most éppen említetlen zenei-könnyűzenei műfajok-stílusok-irámyzatok valamint konkrét alkotók és előadók valamint konkrét alkotások erdejében eldöntögetni, hogy adott stílus és adott alkotás mennyire zene vagy mennyire nem zene, arra a válasz aztán tényleg olyan terjedelmű lenne, hogy még te is attól koldulnál, pedig te kérdezted, és már végképp nem ezen fórum keretei közé tartozik. Ha akarod, ennyiből is érted, hogy mit szándékoztam kinyilvánítani a téren, hogy a hifiről való témázáshoz miért fontos (elengedhetetlen) a zenéről való témázás. Mondandóm lényege: a hifi és a zene(művészet) kart karba öltve jár, a "popzene", a "zeneipar" pedig sokszor megy szembe a hifivel.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák