Új hozzászólás Aktív témák

  • ladybug

    őstag

    válasz rlazol #1908 üzenetére

    Teljesen egyetértek rlazol által leírt problémákkal. Nekünk egy kistestű kutyánk volt. Imádtuk, szerettük, szinte a gyerekünk volt. De igyekeztünk a kutyamivoltát is ébren tartani benne. Aztán megszületett Borka lányunk. És bizony a mi kiskutyánkban pár hétnek el kellett telnie, mire megértette és feldolgozta az eseményeket. Elfogadta, és megszerette a lányunkat. De ehhez szerintem az is hozzátartozott, hogy szuka volt, és rendszeresen álvemhes volt, mert ő is vágyott utódra. Bármit megtehetett vele Borcsi, a kutya hagyta - bántani sosem engedtük.

    Aztán 4, 5 év telt el, és megszületett a kisebbik lányunk. Ez január elején volt. Pár hét múlva a kutyusunk megbetegedett, aztán egyre több panasz jelenkezett az ártatlannak induló betegségből, és végülis megállt a szíve pillanatok alatt, és meghalt. Az okot azóta sem sikerült pontosan megfejteni, állatorvosunk minden tőle telhetőt megtett. Sok körülmény közrejátszott, pl. a második gyerek megszületése is.

    Nagyon nehezen dolgoztuk fel a halálát, és még ma is a torkom elszorul, ha rá gondolok, mert nagyon szerettük. Ha kistesű kutyám lenne valószínű ma sem szeretném másképp, mint az előzőt kutyusunkat, de most már annyiban más a helyzet, hogy van 2 gyerekem, és a kutya nem gyerekpótló lenne.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Új hozzászólás Aktív témák