Új hozzászólás Aktív témák

  • #33253120

    törölt tag

    válasz bul07 #133538 üzenetére

    Az utóbbi 20-25 évben sokan az ilyesmit pont úgy tarják számon, mint a szivességet/adósságot.
    Van olyan idősebb rokon akit nem érdeklek különösebben mióta elértem a 18-at, de ha felköszöntöm a névnapján, akkor biztos lehetek benne, hogy fel fog hívni amikor az enyém van. Ha nem hívom, akkor ő sem. :)
    És lenne még sok ilyen példám, pl nem teljesen közeli baráti körből 3 év után körbe-visszajutott márkás italról , meg ilyesmiről. :)
    Francia sztorira, meg kb szintén ez. Régen, ahogy nagyanyám mesélte két eset volt.
    1: Meghívtak, elmentél, jól érezted magad, egyszer kaptál egy képeslapot, hogy most akkor ők ekkor jönnek, sáska módjára lezabálták a kamrát, kifele menet leszedték a paradicsomot....
    2: Meghívtak, elmentél, jól érezted magad, és hónapokig leveleztetek utána.

    Az a baj, hogy az első, jellemzően a fővárosi, vagy ahhoz közel lakó, jellemzően tehetősebb rokonok látogatásánál történt meg a családban. A másodikhoz meg néha nem is kellett, hogy rokon legyél.
    Én így 43 múltam, és kb emiatt ha olyan városba megyek ahol rokonok laknak, akkor nem kívánok betörni a komfortzónájukba, inkább fizetek a szállásért, de közlöm, hogy ha találkozni akar velem valaki, akkor ott vagyok. Persze tisztelet a kivételnek. Mindig vannak az egyenlők között is elsők... Van az akinek elhiszem, hogy feltétel nélküli rokon.

Új hozzászólás Aktív témák