Új hozzászólás Aktív témák
-
thyeby
őstag
válasz
Sanyabá
#10218
üzenetére
Ennek kapcsán a napokban konstatáltam magamban, hogy nem is ismerek olyat már, aki elégedett a szakmájával.
Majd 20 éve volt egy tanyám hatalmas meggyeskerttel. Szomszédom, Jani bácsi ott született, ott is öregedett meg. Tőle tanulgattam a gazdaságot. Egyszer megkérdeztem tőle:
- Jani bátyám! Ha mégegyszer születne, megint ezt csinálná?
- Igen. Megint ezt Tibi.
Ez a rendszerváltáskor volt, a 90-es évek elején. Gyanítom, hogy ha ma kérdezném tőle ugyanezt, a válasz már nem ugyanaz lenne.
És gyanítom, hogy ennek a meglátásomnak a gyökere a rendszerváltásban lakozik. Az egész ország elégedetlen a helyzetével, legyen az akár diplomás, akár kétkezi munkás. Akinek van munkája az beleszakad, akinek nincs az belegörbül.
Keresgélem a választ, hogy miként lehet megtalálni ebben a rendszerben az elégetettséget és a nyugalmat.
Voltam én már minden, csak még akasztott ember nem. Most épp fajáték készítő vagyok. És ha őszintén válaszolok magamnak, én sem vagyok elégedett a helyzetemmel. Pedig jó lehetne, mégse az. Szinte ellaborálok a munkába, hogy ne a kormány újabb gáncsain évődjek, amik majd újfent rajtam fognak csapódni. A szakma szép is, jó is. Szeretem is, olykor kifejezetten élvezem. És ezt végiggondolva nem írhattam azt bablovagnak, hogy bizonytalan ez a szakma. Hiszen azért (is) pályázik közénk, mert az ő szakmája is bizonytalan. Lehet, hogy bánni fogja a váltást, de lehet, hogy itt rejtőzik a szerencséje - ezt senki nem tudhatja.Több fa van, mint asztalos!
