Tesco gazdaságos Penge

Mielőtt a valódi csatába is elmerülhetnénk, érdemes lehet a menürendszert átnéznünk. Egy részről láthatjuk, hogy 7, egymástól különböző karakter közül tudunk választani, nekik két aktív és egy passzív képességük van. Itt olyanokra kell gondolni, mint a például a hatalmas ugrás, a sebezhetetlenség, a rövid teleport, a pajzs készítésének képessége vagy a láthatatlanság. Elvileg okosan használva ezek hatalmas segítségek lehetnének, a valóság azonban az, hogy sokszor leginkább zavaróak, de erről kicsit később írok. Miután sikerült átnéznünk mindent, megváltoztatni a kinézetünket (erre kezdetben nagyon kevés lehetőséget kapunk), akkor eldönthetjük, hogy solo módban, vagy trió módban szeretnénk nekiugrani a harcoknak. Fontos megjegyezni, hogy a játék támogatja a PC-PlayStation 5 közötti crossplay módot (alapból be is van kapcsolva, de bármikor kikapcsolhatjuk), azonban saját csapatunkba kizárólag PS5-ös barátokat tudunk hívni, a PC-s felhasználók csak a matchmaking rendszerben lesznek mellénk vagy ellenünk kisorsolva. (plusz egy rossz hír, hogy elvileg PC-n nem is lehet kikapcsolni a cross-play-t)

[+]

Sajnos a játék egyik nagy negatívumával itt fogunk találkozni. A töltési idők borzasztóak, kivételesen sokat kell várnunk arra, hogy végre a pályán találjuk magunkat. Itt nincs amúgy repülőből/helikopterből ugrás, a mi feladatunk lesz az, hogy a térképre rábökve kiválasszuk, hogy hova szeretnék spawnolni, vagy rábízhatjuk a véletlenre is. Miután elindult az adott kör (alapból 45 fővel, de már kevesebb játékossal is elkezdődött egy-két meccs nálam) a zsánertől megszokott módon vághatunk neki az utcáknak. Ez annyit jelent, hogy felszereléseket és fegyvereket kell gyűjtenünk, valamint némileg fel kell tuningolnunk magunkat. Utóbbinak annyi a lényege, hogy a pályán elszórva számos gépi karaktert láthatunk (lényegében halandó civileket), akiknek kiszívhatjuk a vérét, ezzel némi boostot kapnak a képességeink (valamint a HP-nk is feltöltődik), vagy lehetőséget kapunk arra, hogy a korábban elvesztegetett plusz egy életünket visszakapjuk. Ebben a játékban ugyanis az első halál még nem a vég, hiszen esélyt kapunk arra, hogy újra csatába vonuljunk, cserébe minden megszerzett értékünk odavész és csak néhány gyenge eszközt kapunk.

Fegyverekből alapból kettő lehet nálunk, mellette pedig egy közelharci tárgyat is kapunk, néha utóbbiak sokkal hasznosabbak, főleg, ha a járókelőknek köszönhetően sebzés bónuszt kapunk. Miután már mindent megszereztünk, az életpontunkat feltöltő vértasakokat és páncélokat is összeszedtük, akkor dönthetünk úgy, hogy más játékosok ellen is felvesszük azt a bizonyos kesztyűt. Érdemes még megemlíteni, hogy elszórtan katonákkal is összefuthatunk, érdemes őket kivégezni, hiszen értékesebb lootot találhatunk a környékükön. Nos számomra itt kezdődtek a gondok. Az évek során több battle royale alkotást sikerült kipróbálnom és bár egyiknek sem lettem a mestere, időnként azért sikerült győznöm, vagy legalábbis volt sikerélményem. A Bloodhunt esetében is ebben reménykedtem, azonban a csaták az én részemről inkább tűnnek egy borzasztóan kaotikus ugrabugrának. Az 1v1-es küzdelmek még talán élvezhetőek is, de sajnos olyan kicsi a pálya, hogy sokszor több csapat is összefut és ilyenkor csak annyit látunk, hogy mindenki a képességeit használva ugrál, pörög, teleportál, és ez a számomra roppant zavaró. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a játéknak a konzolos verziója hálózati gondokkal is küzd, ugyanis többször vettem azt észre, hogy olyan karakterek teleportálgatnak, akiknek alapból nincs is ilyen képessége, így nehéz őket megsemmisíteni. Mindezek mellett a fegyver balansz is problémás szerintem, mintha teljesen mindegy lenne, hogy milyen ritkaságú az adott eszközünk.

[+]

Mindezek után sajnos néhány óra után unalomba fullad sajnos a program ha egyedül vágunk neki, csapatban azért jóval élvezetesebbek lehetnek a körök, de egy idő után szerintem utóbbi esetében is előjön az, hogy mindössze egyetlen, kis méretű éjszakai pályát kaptunk. A meccsek után XP-vel gazdagodhatunk, ennek mennyisége attól függ, hogy meddig éltünk, hány ellenféllel végeztünk, illetve milyen kihívásokat tudtunk teljesíteni. A karaktereink és fiókunk külön fejlődik, utóbbihoz elérhető lett a harmadik napon a Battle Pass, amely a megszokott dolgokat (Skinek, emote-ok, festések, tokenek stb.) tartalmazza, semmi olyasmit, ami kihatással lenne a harcokra. PlayStation 5-ön jelenleg két grafikai mód választható, attól függően, hogy a teljesítményre, vagy a látványra szeretnénk a hangsúlyt fektetni. Előbbi esetében elvileg 60FPS-t kapunk, de sokszor úgy vettem észre, mintha nem tudná a játék ezt mindig tartani. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos távolságból az ellenfeleink és az utcai NPC-k mintha csak fele akkora framerate-tel mozognának, ami roppant zavaró tud lenni egy-egy nagy csatában. A látványról elmondható, hogy bár az éjszakai város hangulatos tud lenni, annyira nagyon szépnek nem mondanám az összképet, arról nem is beszélve, hogy minden tereptárgy statikus, a fizikát még csak messziről sem ismerik, semmilyen elpusztítható dologgal nem találkoztunk. A hangok teljesen átlagosak, egy idő után a vérszívás hörgései inkább idegesítőek, a fegyverek pedig nagyjából mind ugyanúgy, vagy legalábbis hasonlóan szólnak. A zenék teljességgel felejthetőek, a nagy ritkán felcsendülő dallamokra percekkel később már egyáltalán nem fogunk emlékezni, bár való igaz, egy hasonló alkotás esetében ez teljességgel másodlagos.

A Vampire: The Masquerade Bloodhunt teljes változata április 27-én jelent meg PC-re (Steam) és PlayStation 5 rendszerekre.

Összefoglalás:

Sajnos kifejezetten csalódás nekem a játék, pedig úgy estem neki, hogy semmilyen kiemelkedőt nem vártam tőle, szerettem volna vérszívóként néhány remek csatát túlélni. Statisztikát nem láthatunk sehol (külsős oldalt lehet erre használni), így egy idő után én úgy vélem, hogy sokan le fogják tenni a játékot, ha a Sharkmob csapata nem talál ki valamit. Az biztos, hogy az egy pálya nagyon kevés, fegyverekből is jóval többre lenne szükség, arról nem is beszélve, hogy a menüből elérhető háttértörténetek/sztorik és leírások semmit nem tesznek hozzá a játék élményhez, így kvázi feleslegesek. Néhány napig, esetleg néhány hétig csapatban szórakoztató lehet a vámpírok kedvelőinek a program, de én inkább azt tanácsolom, hogy ha tehetitek, nézzetek vissza rá pár hónap múlva, amikor már kellő mennyiségű tartalom lesz benne.

A Vampire: The Masquerade Bloodhunt legjobb vonásai:

• Ingyenes mindkét platformon
• Ideig-óráig élvezetes a téma iránt érdeklődőknek
• A megmászható épületek és a speciális képességek kis színt visznek a harcokba

A Vampire: The Masquerade Bloodhunt leggyengébb pontjai:

• Hosszú töltési idők
• Kevés a tartalom
• A harcok nagyon kaotikusak
• Mindössze egy pálya van, amelynek a mérete is hagy kivetni valót maga után
• Fegyvereink és képességeink nincsenek jól balanszolva