Ne törd a fejed, majd mi megmutatjuk az irányt
Mindig is szerettem a Tomb Raider játékokban, hogy a pályákról való továbbjutás érdekében néha igencsak komolyan meg kellett mozgatni agytekervényeinket. Biztos emlékeznek páran azokra a részekre, amikor például négy-öt különféle kulcs nyitott egy ajtót, az volt a kijárat, de az az öt kulcs annyira el volt rejtve, hogy aki nem járta be a pálya minden szegletét, nem tudott továbbmenni. Vagy amikor olyan főellenfelekkel akadtunk össze, akit nem tudtunk szimplán lepuffantani sörétessel, hanem egy ravasz cselhez kellett folyamodnunk, amire viszont ha egyszer rájöttünk, utána már percek alatt végezhettünk vele. Viszont addig keményen törni kellett a buksit, hogy mit is kell csinálni (Pl.: Kentaurokra emlékszik valaki Anniversary-ból?). Sajnos a legújabb Tomb Raiderben már szinte nem is kell gondolkodni, mindent a szánkba rágnak.
Elméletileg ez a játék az ifjú Lara Croft első kalandját mutatja be (Mi tagadás, elsőre komolyan kifogta a kis csaj), de már a játék kezdetén kivételes túlélési képességekkel (ösztön) is rendelkezik. Ugyanis ha megnyomjuk a "Q" billentyűt, akkor életbe lépnek fejlett ösztöneink, és az elsötétülő környezetünkben fényesen világítva jelzik azokat a tárgyakat, melyekkel csinálhatunk valamit. Innentől kezdve pedig már nem ördöngösség rájönni a titok nyitjára. Ha pedig ezt a képességet továbbfejlesztjük, gyakorlatilag már csak annyi a dolgunk, hogy a térképen kijelölünk egy tárgyat, azt egy kék jel mutatja, így a legkisebb, eldugott apróságot is megtalálhatjuk.
Annak idején a készítők azt ígérték, hogy az új részben már nem lesznek kiemelve a megmászható platformok sem, hogy így a játékosnak kelljen kitapasztalnia a továbbjutás módját, felhasználva a szerzett felszerelés nyújtotta lehetőségeket. Akkor ez egy nagyon jó hír volt, mára sajnos kivették, helyette világosan megkülönböztetett platformok jelzik a helyes utat, a kamera pedig szándékosan úgy áll, hogy a játékos automatikusan az általa mutatott irányba kezdjen el továbbhaladni, véletlenül sem másfelé. Sőt, ezt annyira fokozták, hogy már nem is tudunk rossz irányba menni, mert amint le akarunk térni az előírt útról, egyből valamilyen durva halálban lesz részünk, akármit is csinálunk.
Sajnos azt kell mondjam, az új Tomb Raider játékban szinte semmit nem kell magunktól csinálnunk, csak nyomkodnunk a felvillanó gombokat, követni az előre kijelölt utat, és minden ellenféllel végezni, aki felbukkan előttünk. Ha nem lennének benne az összeszedhető felszerelések, ereklyék és az itt-ott előforduló apró logikai feladványok, akkor az ember el sem hinné, hogy ez egy Tomb Raider játék és ő éppen Lara Croftot irányítja, nem pedig egy totál ismeretlen, G. I. Jane-t játszó kis csajt.
Rengeteg átvezető videó van a játékban, gyakorlatilag ha leszámítjuk a mászkálást és a lövöldözést, az egész csak egy interaktív film, igaz, annak elég látványos. Maga a történet még elmenne, de csak azok érthetik meg teljesen, akik elolvassák a szerteszét heverő naplóbejegyzéseket és megvizsgálják az ősi ereklyéket. Nem akarom lelőni a poént, ezért nem írok róla többet, de annyit elmondhatok, hogy első végigjátszásra mindenképp izgalmasnak tűnt a dolog, másodjára már szerintem át fogom ugrani a párbeszédeket, mert unalmasak.
Hangok és zenék tekintetében nagyjából rendben van a program, az effektek is szépen szólnak, a különféle sikoltások, hörgések és állathangok pedig kellően nyomasztó hangulatot árasztanak, tökéletesen passzolnak a díszlet mellé. Végül pedig lássuk az értékelést, mellyel kapcsolatban nehéz helyzetben vagyok, hiszen mint akciójáték, egy korrekt kis program lett Lara régi-új kalandja, másrészt viszont, mint Tomb Raider játék, nálam leszerepelt a készítőkkel egyetemben. A következő részt már nem fogom előrendelni, előbb kipróbálom és csak akkor fizetek érte, ha tényleg Tomb Raider lesz a Tomb Raider.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
